Bár Joanne Kathleen Rowling könyvei (most abba bele se kezdjünk, hogy gyerekmesék, vagy sem) is egyre sötétebb hangulatot árasztottak, ahogy haladt előre Harry Potter felnövéstörténete, a sagából készült filmeknél még látványosabban jelentkeztek a részek közti különbségek – az egyes részek rendezői keményen hozták a saját stílusukat.
A Bölcsek kövét és a Titkok kamráját Chris Columbus (Reszkessetek, betörők!; Mrs. Doubtfire) rácsodálkozós, gyerekcentrikus világa járta át, az Azkabani fogoly Alfonso Cuarón (Az ember gyermeke, Gravitáció) vizuális varázslata miatt lett talán a legjobb HP-rész, a Tűz serlegében már kezdődött a durvulás, Mike Newellnek (Fedőneve: Donnie Brasco) köszönhetően, míg végül az utolsó négy, meglehetősen sötét felvonásra megtalálta állandó arcát a széria.
A korábban az egész angol tévépiacon (BBC, Channel 4, ITV) végigszáguldó, de konkrét mozifilmet még nem készítő David Yates-nek nemcsak sikerült méltón lezárni a filmsorozatot (A halál ereklyéi 2. része kritikailag és bevételileg is a legsikeresebb epizód lett), de sikerült úgy elmerülnie Rowling káprázatos világában, hogy ne legyen kérdéses, a jövőbeni HP-projektek is jó kézben lesznek nála. Mert azt ugye senki nem hitte el Rowlingnak, hogy nem lesz folytatás?
Alison Sudol és David Yates rendező a film forgatásán
Intercom
Igaz, egyelőre tulajdonképpen nem mondhatni, hogy hazudott volna az írónő, amikor azt mondta, nem ír több Harry Potter-sztorit. Az Elátkozott gyermek alcímű új könyv (ami nem is regény, hanem egy színdarab szövegkönyve) ugyanis Jack Thorne munkája, a most mozikba került Legendás állatok és megfigyelésük pedig nem szorosan Potter-sztori, még ha azonos univerzumban is játszódnak. De ha ezt nem tudnánk, akkor a filmet a Harry Potter baljósabb, felnőttesebb amerikai remake-jének is gondolhatnánk.
A lényeg az, hogy akinek bejött az utóbbi pár Potter-film sötéten mágikus világa, annak a Legendás állatokkal sem lesz gondja.
Maga a cím ugyan megegyezik a HP-könyvekben feltűnt, de érdekességképpen külön is kiadott roxforti tankönyvvel, de a filmnek (azon kívül, hogy a könyv fiktív írója, Göthe Salmander a főhőse, na meg van egy pár legendás állat benne) természetesen nem sok köze van hozzá – nem is lehetne, hiszen egy kis ismeretterjesztő lexikonról van szó. Viszont külön öröm, hogy a film forgatókönyvét maga J.K. Rowling írta, méghozzá életében először. Így ez az első olyan Rowling-mozi, amelyre minden néző úgy ül be, hogy nem tudja előre, mi fog történni.
Colin Farrell és Eddie Redmayne a filmben
Intercom
És nem is számíthatunk a skót hegyvidékek jól bejáratott világára, ugyanis egy zseniális húzással New Yorkra ültette át a sztorit az írónő. 1926-ban érkezik meg a jazztől hangos nagyvárosba Göthe Salmander (Eddie Redmayne) , aki egy ritka bestiával igyekszik gyarapítani a különleges állományát, amelyet a saját világot magában rejtő aktatáskájában tart. Ebből szökik meg először egy, majd egy szerencsétlen táskacsere után egy csapatnyi, illegálisan az USA-ba csempészett „állat”.
A film első negyede gyakorlatilag olyan, mintha Buster Keaton a 21. századba született volna, és végtelen CGI-jal megtámogatva készíthette volna el csetlő-botló komédiáit. A zavart Salmander ügyetlenkedése és a cukibbnál cukibb, hihetetlenül részletesen kidolgozott, látványos bestiák őrületes viselkedése (ha a kleptomániás furkászból karácsonyig nem gyártanak milliószámra plüssállatot, nagy balhék lesznek) olyan hangulatot teremtenek fél óra alatt, hogy az ember azt hinné, ez még a Bölcsek kövénél is könnyedebb menet lesz.
De aztán jön Tina (Katherine Waterston) és vele együtt a sötét titkok. Tina a rejtőzködő mágusok szervezete, az Amerikai Varázslókongresszus bajban lévő tagja, aki azzal próbálja menteni a helyzetét, hogy elfogja a feltűnést keltő Salmandert. Az egészbe csak Jacob Kowalski (Dan Fogler), az egyszerű pék zavar bele, aki véletlenül szabadjára engedi a lényeket, óriási bajt hozva nemcsak magára, hanem az egész társaságra.
Dan Fogler, Katherine Waterston, Alison Sudol és Eddie Redmayne a filmben
Intercom
Csatlakozik még hozzájuk Tina gondolatolvasó húga, Queenie (Alison Sudol), aki valószínűleg úgy szerepelt Rowling leírásában, mint a két lábon járó jazzkorszak. Innentől négyen próbálják egybeterelni a szabadon császkáló bestiákat, és a csapat dinamikája remekül működik – még egy váratlan romantikus szál is izgalmasabbá teszi a gárdát, amely méltó utódja (akarom mondani, elődje) lehet a Harry–Hermione–Ron-triónak.
És ahogy azt egy Rowling-eposztól várjuk, a színes kalandokat időnként nyomasztó sötétség váltja fel: itt épp a Varázslókongresszus egyik magas beosztású alkalmazottja, Graves (Colin Farrell) története árnyékolja be Salmanderék sztoriját. Graves a szárnyai alá veszi a növekvő népszerűségnek örvendő boszorkányüldöző szektából kikerült varázslótanoncot, Credence-t (Ezra Miller). De minden szálon túlhatalmasodik a szupergonosz varázsló, Grindelwald egyelőre túlontúl rejtélyes személye, akit Johnny Depp emelhet voldemorti magasságokba a következő részekben.
Az Oscar-díjas Eddie Redmayne totálisan elveszett Göthe Salmander alakjában, ami nagyon jót tett neki – nyomokban azért még feltűnnek A dán lányban mutatott színészi túlkapásai, de összességében ez a zavart karakter most tényleg jól áll neki. De most is ellopják előle a show-t: a leginkább idióta vígjátékokon edződött Dan Fogler most is balfácánkodik egyet, de olyan intenzitással és akkora szívvel, hogy ebben a sötét világban nem nehéz őt megkedvelni – ráadásul varázstalanként az ő helyzetét tudjuk a legjobban átérezni.
Univerzumépítésből továbbra is hibátlan J.K. Rowling, aki láthatóan jól elszórakozott saját találmányainak amerikanizálásával: a mugli amcsi megfelelője például magnix. De sokkal elkeserítőbb az amerikai mágusok helyzete, mint Harry Potter világában – nem köthetnek házasságot magnixokkal, nem tarthatnak varázserővel bíró állatokat, és a Varázslókongresszus szigorúan tiltja, hogy tagjai felfedjék a közösséget. Nem derül ki pontosan, hogy mi van a levegőben, de ez a sejtelmes atmoszféra elég lehet ahhoz, hogy tömegek legyenek kíváncsiak a folytatásokra.
Merthogy folytatások bizony lesznek. Már ott tartunk, hogy összesen öt Legendás állatok… filmet tervez Rowling – és ezt jelen pillanatban egyáltalán nem is bánjuk.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
