hvg.hu: Korábban azt nyilatkozta, egy nap alatt elolvasta a Budapest Noirt, annyira beszippantotta Kondor Vilmos regénye. Mi fogta meg annyira a történetben, hogy végül úgy döntött, belevág a regény megfilmesítésébe?

Gárdos Éva: Valóban gyorsan elolvastam a Budapest noirt. Izgalmas és lebilincselő krimi, szeretem ezt a műfajt. A Kondor-regényben roppant érdekesek a karakterek, és nagyon tetszett, hogy maga Budapest is egy karakterként jelenik meg. Izgalmas a kor – 1936 – amikor játszódik, sok folyamat indult el akkoriban, amit a magyarok nem vettek észre, vagy nem akartak észrevenni. Az Amerikai rapszódia (Gárdos 2001-es rendezése – a szerk.) után, ami egy személyes sztori volt, valós önéletrajzi elemekkel, nem szerettem volna még egy személyes történetet, ezért döntöttem a Budapest Noir mellett.

hvg.hu: Milyen korábbi filmélményei lebegtek a szeme előtt, amikor először elképzelte filmen a Budapest Noirt?

G. É.: Elsősorban a modern noirok, mint például a Szigorúan bizalmas (L.A. Confidential) a Kínai negyed (Chinatown), vagy épp a True Detective.

hvg.hu: Mennyit változtattak a forgatókönyvön a regényhez képest (a forgatókönyvet Szekér András jegyzi Kondorral együtt)? Úgy tudom, Eckhardt Krisztina (akit a filmben Tenki Réka alakít) karakteréhez például sokat hozzátesz a forgatókönyv.

G. É.: Egy regény mindig más, mint egy film, egyszerűen más a tempó, a dinamika. De próbáltam minden számomra fontos és érdekes kulcsjelenetet felvenni, nem volt könnyű a választás. Krisztina karaktere a filmben fotós lett, az a filmben érdekesebb, látványosabb és így több a kapcsolódási pont a munkában Gordonnal (a Budapest Noir újságíró főhősével, akit Kolovratnik Krisztián alakít – a szerk.). De a viszonyukon nem változtattam, az ugyanolyan maradt.

hvg.hu: Milyen forrásokat, kutatásokat használtak a harmincas évek Budapestjének megidézéséhez?

G. É.: Rengeteget kutattunk, könyvtáraztunk, levéltári anyagokat kértünk ki, az interneten nézelődtünk. Minden érdekelt bennünket, korabeli újságok, fotók, hírek, cikkek, tudósítások, beszámolók. Maga a szerző, Kondor Vilmos is segített, küldött nekünk olyan forrásokat, amiket ő is használt a regény írásakor. Rendesen beleástuk magunkat a korba.

hvg.hu: A magyar színészgárda kiválasztásánál melyik szerepre volt a legnehezebb a megfelelő színészt megtalálnia?

G. É.: Egyértelműen Gordont találtuk meg a legnehezebben. Talán azért is, mert mindenkinek, aki olvasta a könyvet, egy határozott elképzelése van a karakterről. Sok szuper színészt megnéztünk, rengeteget beszélgettünk velük, felvettük a próbajátékokat, de nem találtuk meg azt a pluszt, ami Kolovratnik Krisztiánból azonnal lejött. Krisztián castingja után senkiben nem volt tovább kérdéses, hogy ki fogja játszani Gordont.

Nekem minden egyes karakter nagyon fontos a filmben, azok is, akik csak rövid ideig láthatóak a vásznon, nagyon óvatosan válogattam. Egy filmben minden egyes szereplőnek óriási jelentősége van, a legeslegkisebbeknek is. Minden színészemre nagyon büszke vagyok, a magyar színészek fantasztikusak.

hvg.hu: Első rendezésébe, az Amerikai rapszódiába, ahogy említette, személyes élettapasztalatait is beleszőtte. Mennyire segítette későbbi élete során ennek a történetnek az elmesélése? Úgy értem, segített jobban megérteni saját kettős identitását, magyar gyökereit?

G. É.: Nagyon sokat segített. Az Amerikai rapszódia nekem egy önterápia volt. Rengeteg bevándorló küzd identitásproblémákkal. Tipikus felvetés, hogy ki is vagyok én valójában: Amerikai? Vagy magyar? Vagy egyik sem...? Mára sikerült túljutnom ezen a problémakörön.

hvg.hu: Scarlett Johansson még tinédzserként szerepelt a Amerikai rapszódiában, mennyire lepte meg későbbi sikere a filmszakmában?

G. É.: Egyáltalán nem lepett meg, én már akkor tudtam, hogy tehetséges. A kamera nagyon szerette, és ambiciózus is volt.

hvg.hu: Egy interjúban korábban azt mondta, hogy a filmes világba New Yorkban egy véletlen sodorta. Méghozzá kezdésnek máris egy náci zombis filmbe. Milyen élményei fűződnek ehhez a baráti produkcióhoz? Egyértelmű volt, hogy a filmszakmában kezd karrierbe ezután?

G. É.: Asszisztensként dolgoztam egy vágó mellett, fizetést nem kaptam, de rengeteget tanultam tőle, szeretett magyarázni. Moziba járni is imádtam, így rögtön tudtam, hogy megtaláltam a helyem.

hvg.hu: Ha jól tudom, Francis Ford Coppola mellett is asszisztenskedett az Apokalipszis, mostban. Tőle mit lesett el a forgatáson? Milyen emlékeket őriz arról a munkáról?

G. É.: Az a film mindannyiunknak rettenetesen nehéz munka volt, telis-tele kihívásokkal, ráadásul több mint egy évig tartott. Nagyon sokat tanultam Francistől, valójában az volt az én filmes iskolám. Egyszer megkérdezte tőlem, mivel szeretnék igazán foglalkozni a filmkészítésen belül, és én azonnal mondtam, hogy rendezni szeretnék. Nem lepődött meg, csak annyit mondott bölcsen, hogy a rendezés roppant magányos foglalkozás. Ez sokszor eszembe jut azóta is.

Coppola fantasztikusan bánt a színészekkel, még a nehéz esetekkel – Dennis Hopper, Marlon Brando – is megtalálta a hangot. A csapatépítésben is kiváló, maga köré gyűjti a legtehetségesebbeket, akik aztán mindannyian erejükön felül teljesítenek. Egyetlen egyszer sem hallottam a forgatás alatt senkitől, semmilyen helyzetben, egy feladatra, hogy nem lehet megcsinálni. Mindenki azon igyekezett, hogy feltétlenül találjon valami megoldást. Egyébként Francis nyitott volt, és kíváncsi mindenki véleményére. A mai napig nagyon tisztelem őt.

hvg.hu: Vágója volt az Under the Cherry Moon című Prince-filmnek is. Prince híresen zárkózott művész hírében állt, ön hogy emlékezik arra a filmre?

G. É.: Csodálatos volt Nizzában forgatni. Amikor a vágószobában dolgoztam, és szükségem volt valami zenére, akkor Prince azonnal beszaladt a stúdióba, és írt egyet nekem. Tehetséges művész volt, és egy lenyűgözően kedves, csendes, jó humorú ember. Ebédidőben mindig kosarazott. Nagyon szomorú voltam amikor meghalt.

hvg.hu: Dolgozott szociális munkásként Harlemben a hetvenes években, politikailag aktív egyetemista volt, ezért kíváncsi vagyok a mai USA megosztottságáról mit gondol, milyen okok vezettek a ma tapasztalható, szélsőséges állapothoz?

G. É.: Borzasztó, ami Amerikában van, rettenetes nagy a szegénység. Hiányoznak azok a lehetőségek, amelyeket az emberek épp Amerikától várnának. Jellemző attitűd lett mások – főleg a bevándorlók – hibáztatása, és sok őrült ember rendelkezik fegyvertartási engedéllyel. De az amerikaiak optimisták, mindannyian reméljük, hogy javulni fog a helyzet.

A Budapest Noirt november 2-án mutatják be a hazai mozik a Big Bang Média forgalmazásában.