„Ha Kazahsztánban áttérnek a cirill írásmódról a latinra, akkor elveszítjük ezt az országot is. A legjobb az lenne, ha Vlagyimir Putyin államfő beküldené Kazahsztánba az orosz hadsereget” – közölte novemberben egy permi kommunista aktivista, Alekszej Besszonov. Bár a hiperaktív és feltűnési viszketegségben szenvedő önjelölt államfőaspiráns videóüzenetében megfogalmazott kérését aligha teljesíti a Kreml, a nyilatkozata pontosan mutatja, mit gondolnak az oroszok azokról a volt szovjet tagköztársaságokról, amelyek a Szovjetunió 1991-es széthullása után hűtlenek lettek a cirill betűkhöz.
Nem csak egy szimpla ábécécsere
A váltás sokkal többet jelent ugyanis az ábécé lecserélésénél. Ez már 2007-ben is kiderült, amikor a kazahot és oroszt is hivatalos nyelvként meghatározó Kazahsztán elkészítette az átalakítás hatásaival foglalkozó első komoly tanulmányt.
„Az áttérés azt jelentené, hogy a kazahok szakítanak a mostani nemzeti lelkületet jellemző szovjet, vagyis gyarmati identitással, s megteremtik a maguk szuverén, kazah identitását”
– áll a tanulmányban, amely egy évtizeddel ezelőtt legalább 300 millió dollárra tette az ábécécsere közvetlen költségeit.
Nem véletlen, hogy amióta Nurszultan Nazarbajev kazah államfő hivatalosan is bejelentette, hogy 2018-ban megkezdik, s 2025-re be is fejezik az írásmódváltást, egymást érik a kazah identitást erősítő rendezvények, a kazah államiság több évszázados múltjára visszatekintő ünnepségek vagy a közép-ázsiai térségben élő nemzetek történelmével foglalkozó konferenciák. A csere időzítése pedig azt jelzi, hogy a 77 éves Nazarbajev elnök hatalma stabil, a világ, s leginkább Kína felé nyitó ország pedig egyre kevésbé függ Oroszországtól.
AFP / RIA Novosti / Ramil Sitdikov
Vannak, akik nemzethalált vizionálnak
Az ábécécsere hosszabb távon mindenképpen csökkenteni fogja a jelenleg meghatározó szerepet játszó orosz nyelv súlyát, hiszen az iskolákban a gyerekek a latin írást tanulják majd, s háttérbe szorul a cirill írásmód. Jelenleg valószínűleg többen tudnak oroszul Kazahsztánban, mint kazahul. Az 1979-es 42 százalékhoz képest csökkent ugyan az arányuk, de még mindig a lakosság negyede a helyi nyelvet jellemzően nem beszélő orosz, és a kétharmadot alkotó kazahok túlnyomó többsége is megtanult oroszul. A váltás hatására valószínűleg felgyorsul majd az oroszok elvándorlása, s ezért az orosz fokozatosan el fogja veszíteni a közös nyelv szerepét.
Míg az angolul és németül lelkesen tanuló kazah nemzetiségű fiatalok túlnyomó többsége támogatja a váltást, a latin betűket alig ismerő idősebbeknek nem tetszik az áttérés. Egyikük, Muhtar Sahanov író már nemzethalált vizionál. „A kazahok fele nem tud rendesen beszélni és írni a saját nyelvén. Ha áttérünk a latin írásra, attól nem lesznek többen, akik megfelelő szinten ismerik a kazah nyelvet. Közben a Kazahsztánban megjelenő üzbég és orosz lapok továbbra is cirill betűket használhatnak majd, csak a kazahok lesznek latin betűsök.
Ezzel elindulunk a nemzet megsemmisítése felé”
– írta Sahanov, aki a Szovjetunió felbomlása idején még azt ellenezte, hogy az oroszt tegyék meg egyedüli államnyelvnek Kazahsztánban.
Kazahsztán rekorder az írásváltásban
Bár Sahanovnak igaza van abban, hogy a latinra áttérés miatt részben veszélybe kerül a cirill nyelven írt egymillió kazah könyvben felgyűlt tudás, arról nem tett említést, hogy a 18 millió lakosú közép-ázsiai országnak már komoly gyakorlata van a nyelvcserékben, illetve a tudás átmentésében. Az Orosz Birodalomhoz tartozó Kazahsztánban ugyanis évszázadokon át arab betűkkel írtak. Moszkva 1929-ben kényszerítette ki az első váltást, amikor Közép-Ázsiában – az iszlám hatását csökkentendő – áttértek a latin írásmódra. A latin azonban akkor még nem ereszthetett gyökeret: 1939-ben Sztálin parancsára Azerbajdzsánban, Türkmenisztánban, Tádzsikisztánban, Üzbegisztánban, Kirgizisztánban és Kazahsztánban a cirillt tették kötelezővé. Ahogy később a Moldáviaként a Szovjetunióhoz csatolt Moldovában is, ahol a román hatást próbálták csökkenteni az írásmódváltással. A kötelező cserét csupán a latin betűket használó balti köztársaságok, illetve a saját írásmódot alkalmazó Örményország és Grúzia úszta meg, miközben a Szovjetunióban élő kis nemzetek, köztük a finnugor közösségek is csak cirill betűkkel írhattak.
Bár Kazahsztán kevesebb mint egy évtized alatt le akarja zavarni az ábécécserét, a többi volt szovjet tagköztársaság példája azt mutatja, hogy erre több időre van szükség. Azerbajdzsánban a 1991-es függetlenné válás után szinte azonnal törvényt hoztak a váltásról, de 2001-ig szinte semmi sem történt. Csak akkor gyorsultak fel a dolgok, amikor az akkori elnök, Heydar Aliyev rendeletben erősítette meg a váltást. Mára a törökhöz nagyon hasonló nyelvet használó Azerbajdzsán valóban áttért a latin betűkre, ami viszont magával hozta Törökország hatásának az erősödését. Moldovában is győzött a latin írásmód, s ezzel gyakorlatilag megszűnt a különbség a román és a leginkább erőszakkal létrehozott moldovai nyelv között.
Az üzbégek és a kirgizek óvatos duhajok
Üzbegisztánban viszont annak ellenére párhuzamosan használják még a két ábécét, hogy ott is törvény született a váltásról. A feliratok sokszor kétnyelvűek, s bár a szabályok szerint már régóta el kellett volna tűnniük a cirill betűknek, nem jár büntetés az előírás figyelmen kívül hagyásáért. A váltást részben a pénzhiány lassítja, a komoly gazdasági gondokkal küszködő országban nincsenek dollárszázmilliók az új feliratok, dokumentumok, illetve tankönyvek elkészítésére.
Ahogy Kirgizisztánban is gazdasági megfontolások miatt nem hoztak hivatalos döntést a váltásról, pedig már megvan a szándék a cserére. Kirgizisztán a kazah bejelentés után komoly „frontországgá” változott: Moszkva állítólag közölte a biskeki vezetőkkel, hogy csak addig kapnak komoly orosz támogatást, amíg nem váltanak ábécét. Ennek fényében nem meglepő, hogy Almazbek Atambajev kirgiz államfő a napokban bejelentette: lekerül a váltás ügye a napirendről, s legfeljebb 2030 után veszik élő ismét.
A cikk a HVG 2017/48. számában jelent meg.
