Balla István
Balla István
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Donald Trumpról és a populizmus terjedéséről szól a Katona József Színház következő bemutatója, Elfriede Jelinek A királyi úton című véres szatírája. Hogy sírni vagy nevetni fogunk-e a Muppet Show-figurák által játszott drámán, majd kiderül. A rendezővel, Máté Gáborral beszélgettünk.

hvg.hu: Elfriede Jelinek nemrég a HVG-nek azt mesélte, hogy Donald Trump megválasztásán annyira megdöbbent, hogy rögtön aznap reggel leült és írt egy esszét, majd ebből a hirtelen felindulásból született írásból készült el A királyi úton. Németországban tavaly ez lett az év drámája, Magyarországon most lesz az ősbemutatója. Hogy kerül Trump a Katonába?

Máté Gábor: Talán még be sem mutatták, amikor már szerettem volna nyersfordítást készíttetni belőle. De annyira nehéz a Jelinek-szöveg, hogy nem vállalta senki. Végül csak úgy volt hajlandó Halasi Zoltán is lefordítani, hogy megígértem neki, be is mutatjuk. Így hát, tulajdonképpen vakon megígértem, hogy műsorra tűzzük a darabot.

hvg.hu: Miért volt ez ennyire fontos önnek?

M. G.: Szerintem rendkívül érdekes és izgalmas téma, hogy mit jelent a világ számára Trump megválasztása. Vettem egy levegőt, és azt mondtam, hogy akármilyen ez a darab, megcsináljuk.

Elek Ferenc A királyi útonban
Dömölky Dániel

hvg.hu: Jelinek szövege egyrészt olyan, mint egy vitriolos politológusi elemzés a populizmusról, az új autokráciákról, másrészt ő maga is Muppet Show-figurákat képzel a színpadra, így mindez kap egy erős szatirikus felhangot. Mire számítsunk, ha beülünk a darabra: nevetni vagy sírni fogunk?

M. G.: Remélem, hogy elég szarkasztikus lesz az előadásunk. Szó szerint vettük a Muppet Show-t. A színészeknek nagyon bátraknak kell lenniük, mert majdhogynem bábfigurákat kell játszaniuk, vagy mintha szinkronizálnának egy bábfilmet. Furcsa módon, ettől a formától sokkal jobban érthető a szöveg tartalma, mintha komoly arccal öt politológus beszélgetne.

hvg.hu: A közönségnek mennyire lesz nehéz megértenie, hogy ez a Muppet Show a mai, elég félelmetes világunkról szól?

M. G.: Úgy érzem, megtaláltuk a szöveg jóféle iróniáját, és lehet majd „menni” az előadással. Kell hozzá persze valamiféle érdeklődés. Mondjuk, ha valaki egy rendes királytörténetre vár, amelyben a legkisebb királyfi és a királylány kalandokba keveredik, és leölnek egy sárkányt, az csalódni fog.

hvg.hu: A darab németországi sikere mennyire garancia arra, hogy Magyarországon is működni fog?

M. G.: Jelinek darabjának egyik rétege egy Oidipusz király-történet. Németországban, ahol a görög színház a 20. század elejétől kezdve a kultúra részévé vált, ma is mindenki tudja, és érti Oidipusz mítoszát. Idehaza inkább csak Freud után, az Oidipusz-komplexus ugrik be róla. Mi ezért ezt a vonalat próbáltuk is kicsit tompítani. Másrészt, a németek a II. világháború után elsősorban Amerikára figyeltek, és ez az odafigyelés máig megmaradt. Nálunk ez nem ilyen egyértelmű, a tengerentúli napi politika nem érdekli az embereket. Szerintem Trumpról, amíg elnök nem lett, kevesen tudtak, pedig igen jelentős figura volt már előtte is. Amikor megválasztották, itt sokan csak a fura külsejét vették észre.

Máté Gábor
Reviczky Zsolt

hvg.hu: Azért ma már egyre inkább figyeljük mi is a Trump-korszakot. Mindenki – ki pozitív, ki negatív attitűddel ámulva nézi, mit művel az elnök. Épp ezért, egy ilyen darab színre vitele önmagában is politizálás. Mennyi bátorság kell színre vinni a jelen politikai környezetben egy olyan darabot, amely a populizmus globális előretöréséről szól, amely kigúnyolja és egyben félelmetes oldalát mutatja ennek az új világnak?

M. G.: Van benne sok önirónia, és azt is bemutatja, hogy a populizmus terjedésében a társadalmaknak is komoly szerepük van. Különösen az értelmiségnek. Az, hogy valahol torz hatalmi rendszer épül ki, nemcsak annak a sara, aki kihasználja a lehetőségeket, hanem sok mindennek kell még együtt állni ehhez.

hvg.hu: Minden szereplő (azaz minden Muppet-figura) vak. A király, a nép, az értelmiség is. Ez önmagában elég erős szimbóluma a fentieknek. Egy ilyen darab felnyithatja a nézők szemét?

M. G.: Az az érzésem, hogy amikor Jelinek a darabot írta, jócskán volt benne düh. Nem annyira a szemfelnyitásra törekszik, hanem inkább arra, hogy felhívja a figyelmet: nemcsak az vak, aki vakon hisz, hanem az is, aki hagyta, hogy idáig menjenek a dolgok.

Úgy nem lehet hatalomra szert tenni, ha az ember nem kap szavazatokat.

Ez világjelenség, lehet érzékelni ezt a fajta eltolódást mindenfelé. Ebben természetesen mi is benne vagyunk, úgyhogy sok olyan gondolat is van a szövegben, ami megdöbbentően hasonlíthat a magyarországi szituációkra.

Dömölky Dániel
hvg.hu: Nemrég azt nyilatkozta, hogy nem foglakozik politikával, a tévében is csak a sportot nézi. Egy ilyen darabhoz sem kell beleásni magát a napi (világ)politikába?

M. G.: Tény, hogy most nagyon utána kellett mennem a világfolyamatoknak. A próbák alatt is újabb és újabb információkat építettünk be a darabba. Tudomásul kell venni, hogy az nem olyan egyszerű, hogy „egy hülye ország választ egy hülye vezetőt magának”. Trump is egy rendkívüli karakter, egyáltalán nem egy hülye ember. Valamit nagyon tud arról, hogy az élethez hogyan kell viszonyulni. És egy olyan országban is, mint Amerika, elnök tudott lenni. Ráadásul simán újrázhat is.

hvg.hu: Az is idetartozik, és Jelinek is fontosnak tartja megjeleníteni, hogy olyan korban élünk, amikor már nem lehet tudni, mi a fake news, mi a valódi hír, mi igaz, mi hazugság. Ma már állami hírközpontok ontják a valótlanságokat. Nem csoda, ha mindenki vak.

M. G.: Trump már a 90-es években csinált olyat, hogy egy újságnak kijelentette, nem nyilatkozik, aztán felhívta ugyanazt a szerkesztőséget, és elváltoztatott hangon mesélt magáról mindenféle hazugságokat. Elképesztően használta ezt a modern médiateret. Mi el sem tudjuk képzelni, hogy épül fel egy politikai szereplő.

Van egy romantikus elképzelésünk arról, hogy milyennek kell lenni egy politikusnak, de hogy valójában milyen egy politikus, azt az egyszerű ember nem tudja.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Az utóbbi években Magyarországon állandóan felmerül, hogy kell-e politikai színház. Van egyáltalán olyan határ, hogy honnan számít politikai színháznak egy előadás?

M. G.: Az a nagy kérdés, hogy mit is nevezünk politikai színháznak. Magyarországon, ha kiejtjük azt a szót, hogy politika, akkor az emberek rögtön a kormánypártokra és az ellenzékre gondolnak. De a politika nem feltétlenül ez. És a politikai színház sem az, hogy valamelyik párt mellett leteszi a voksát egy darab. Az olyan színházat, ami akár összekeverhető egy pártgyűléssel, vagy toborzóval azt unalmas és rossz színháznak tartom, az engem is idegesít. Nálunk, sajnos, annyira elromlott a közbeszéd, hogy csak ezt jelenti a politika. Holott a színháznak igenis kell társadalmi kérdésekkel, hol burkoltan, hol nyíltan foglalkoznia, rávilágítania arra, hogy valami nem jól működik.

hvg.hu: E téren a Katona ki is tűnik. A Cigányok, az Olaszliszka, a kivándorlással foglalkozó Illaberek által kijelölt vonalra illeszkedik A királyi úton?

M. G.: Annyiban más ez, hogy globálisabb kérdéssel foglalkozik. És nekünk itt a Nobel-díjas Jelinek szerzői szándékát is meg kell értenünk. Amikor elkezdtem gondolkodni a darabon, azt hittem, hogy illeszkedni fog a fenti sorba. De miközben próbáltunk, egyre inkább azt éreztem, hogy ebben a darabban nem is a politikai, társadalmi üzenet közvetítése a nagy kihívás, hanem a színrevitel szakmai része. Nyilván majd a nézők döntik el, hogy működik-e egy ilyen színház vagy sem.

Dömölky Dániel

hvg.hu: Ezek szerint tényleg nem a politikai bátorság a fő kérdés a darab színrevitelében.

M.G.: A szakmai bátorság lesöpörte ezt a kérdést az én fejemben. Az érdekel, hogy egy ilyen mennyiségű és ilyen jellegű szöveget hogyan lehet érdekessé tenni. Politikailag nem hiszem, hogy nagy bátorság kell a darab bemutatásához. Valamihez, amiről teljesen nyilvánvaló, hogy épp történik a világban, miért ne szólhatna hozzá a színház is?

hvg.hu: Jelinek szerint az a réteg, amelyik színházba jár, nem szereti, ha görbe tükröt tartanak neki, így viszont a politikai színház könnyen polgárpukkasztásba csaphat át.

M. G.: A magyar néző szereti a görbe tükröt, ilyen szempontból más a mi közönségünk, mint a német. Lehet, hogy ami náluk polgárpukkasztás, az nálunk finom irónia.

hvg.hu: A színészeknek nem volt kifogásuk a sok és elég nehéz szöveg miatt?

M. G.: Mindannyian csodálatos kreativitással dolgoznak, de azért látom rajtuk, hogy kutya nehéz dolguk van. Én színészként is azt gondoltam, hogy ezt egyszerűen nem lehet megtanulni. De egy színésznek az a dolga, hogy megértse azt, amit csinál, tegye hozzá azt, amit ő tud. Ebben a színházban így szoktunk hozzáállni minden darabhoz.

A királyi úton

királyi úton
Írta: Elfriede Jelinek
Fordította: Halasi Zoltán
Írta: Elfriede Jelinek
Fordította: Halasi Zoltán

Szereplők:
Csoma Judit, Elek Ferenc, Kiss Eszter, Pálmai Anna, Pelsőczy Réka
Szacsvay László és Ujlaki Dénes (filmfelvételről)


Rendező: Máté Gábor
Bemutató: október 5., Sufni


színlap itt

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!