„A Katona csak saját, intézményi felelősségét maszatolta el”
Mi kell ahhoz, hogy félelem nélkül mondhassunk nemet a főnökünknek vagy fogalmazhassunk meg kritikát? A színházi szexuális zaklatások és hatalmi visszaélések adták az apropót, hogy a Független Előadó-művészeti Szövetség széles körű társadalmi kampányt indítson, amelyben nemcsak az áldozatoknak nyújtanak segítséget, hanem az intézményeknek is, hogy biztonságos munkahelyi viszonyokat alakíthassanak is. Aztán a kampányindító konferencia előtt robbant Gothár Péter ügye.
Annál fajsúlyosabban nem lehetett volna igazolni, mennyire aktuális a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) szombatra szervezett Biztonságos Terek kampányindító konferenciája, mint hogy a héten robbant Gothár Péter színházi és filmrendező zaklatási botránya.
És annál szimbolikusabb nem is lehetett volna az esemény, mint ahogy végül lezajlott, úgy a szervezői, mint a résztvevői oldalról. Rihay-Kovács Zita, a FESZ ügyvezető titkára, a konferencia főszervezője a hvg.hu-nak elmondta, körülbelül arra számított, hogy a héten történt események után vagy teltházzal fut majd a program, vagy a senkit sem érdekel majd. Végül harmincan sem voltunk, akik végighallgattuk a kerekasztal-beszélgetéseket, és megnéztük az érzékenyítő színi előadásokat (Kérsz teát?, illetve #énis#engemis).
Nem jöttek el a prominens, nagy színházak ismert képviselői, színészek, rendezők, hogy a részvételükkel támogassák az ügyet, hogy a színházi, előadóművészi szakma megtisztulhasson a szexuális zaklatástól, illetve bármilyen más hatalmi visszaéléstől.
Főleg, hogy a zaklatás különböző formái messze nem állnak meg a színházak falain belül, hanem átszövik a társadalmat, megjelennek munkahelyen, iskolában, párkapcsolatokban is. A színházi világ pedig éppen a láthatóság, az ismertség miatt válhat a társadalmi tisztulási, változási folyamatok egyik motorjává. Vagy megerősítheti a cinizmust, pesszimizmust vagy a szexizmust, ha belebukik az újabb és újabb napvilágra kerülő esetek vizsgáiba.
Ha esetleg lemaradt volna a Katona József Színház és Gothár Péter botrányáról, ezen a ponton összefoglaljuk
Mint azt a hvg.hu is megírta, kedden a Katona József Színház szűkszavú közleményben hozta nyilvánosságra, hogy egyik szerződéses munkatársuk
több esetben is erkölcsi határokat átlépő módon viselkedett a színház dolgozóival.
A közleményben leírták, hogy „az érintett személy a mai naptól, azaz 2019. november 19-től kezdve nem léphet az intézmény területére, illetve a színház a vele való közös munkát a továbbiakban befejezi.”
A színház több információt az érintettek személyiségi jogaira hivatkozva nem volt hajlandó kiadni sem a sajtónak, sem a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, amely azt szerette volna megtudni, az intézményt érintheti-e a Katonánál lefolytatott vizsgálat és annak eredménye. Azaz, hogy az akkor még nyilvánosan meg nem nevezett szerződéses munkatárs zaklathatta-e az egyetem diákjait.
Szerda délután a Katona József Színház Facebook-oldalán tették közzé Gothár Péter nyilatkozatát, aki bevallotta, „elfogadhatatlan módon” közeledett egy kolléganőjéhez, ezért bocsánatot kért tőle.
Az ügyben viszont továbbra is több az ellentmondás, hiszen kapásból a két nyilatkozat is eltér. Míg a Katona több esetről írt, Gothár csupán egyet ismert el.
Gy. Németh Erzsébet, a kultúráért felelős főpolgármester-helyettes szerdán a hvg.hu-nak azt mondta, hogy a belső vizsgálat lefolytatása után a Katona nem tett rendőrségi feljelentést Gothár ügyében. Mindeközben a Színház- és Filmművészeti Egyetem is vizsgálatot indított az ügyben, majd az egyetem szerdán közleményt adott ki, amely szerint Gothár kért maga ellen etikai vizsgálatot.
A szexuális zaklatás mindennapokat érintő jelenségét feltáró Me Too mozgalom Magyarországon éppen a színházi világból kapott erőteljes támogatást, mikor Sárosdi Lilla színésznő 2017. október 19-én egy Facebook-posztban beszélt arról, hogy Marton László rendező szexuálisan zaklatta. A Katona József Színház akkor az elsők között volt, amely elítélte az ilyen eseteket, felállított egy belső eljárásrendet az ilyen esetek kezelésére.
Éppen ezért a Gothár-ügy a Katona vizsgája is, képes-e a gyakorlatban éles helyzetben megfelelni a saját maga által felállított követelményeknek.
Hiányérzet
Egyértelmű, hogy a FESZ részéről a jó szándék megvan, de úttörőnek lenni soha nem egyszerű, talán ennek is a jele, hogy a konferencia összességében hiányérzetet hagyott. Zömében ugyanis olyan információk hangzottak el általában a bántalmazással, szexuális/hatalmi visszaéléssel kapcsolatban, amelyeket persze nem lehet eleget mondani és hallani, hogy tudatosítsuk. Viszont ez egy olyan szakmai fórum volt, ahol konkrétumokkal lett volna érdemes foglalkozni.
Ráadásul a legaktuálisabb konkrétumot maga az élet biztosította a héten. Itt volt egy konkrét ügy, amelyről beszélni lehetett és kellett volna, mondjuk a konferencián jelenlévő pszichológus, áldozatsegítő, jogász, színházi szakmai szakértőket bevonva elemezni, hogy
az ismert tények alapján megfelelően járt-e el a Katona József Színház,
áldozatvédő és megelőző szakmai szempontból indokoltak voltak-e a színház lépései, például a titkolózás, és hogy titoktartási kötelezettséget írattak alá a Katona munkatársaival,
illetve például milyen attitűd olvasható ki Gothár Péter nyilatkozatából, akár összevetve Marton László vagy Kerényi Miklós Gábor nyilatkozataival.
A kerekasztalok részvevői viszont csupán futólag utaltak a Gothár-ügyre. Pedig beszéltek például arról, hogy a szexuális zaklatás soha nem kommunikációs hibán múlik, tehát nem azon, hogy az áldozat mennyire erőteljesen tiltakozott. A zaklatók ugyanis leginkább sorozatzaklatók, tehát ha találkoznak is ellenállással az áldozat részéről, nem érdekli őket, mert feljogosítva érzik magukat, hogy megtehetik, amit akarnak.
És így mindjárt más fénybe kerül az a bizonyos ellentmondás a Katona József Színház és Gothár Péter nyilatkozatai között: valójában hogy hány eset volt, és hány áldozattal?
Wirth Judit, a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen Egyesület (NANE) munkatársaként vett részt a kerekasztalon, és a szünetben a hvg.hu-nak elmondta, szerinte azért is aggályos, hogy a Katona titkolózik az ügy természetét illetően, és titoktartásra kötelezte a dolgozóit, mert ezzel
nem védi meg a már sérült és a potenciális további áldozatokat, hanem csupán a saját, intézményi felelősségét maszatolja el.
De ahogy Rihay-Kovács Zita kiemelte a kerekasztal során, például Kerényi és Gothár esetében mindkettejükről tudni lehet azt is, hogy elviselhetetlenül viselkedtek a munkatársaikkal, az üvöltözés és az alázás mindennapos munkaeszközük. Rihay-Kovács szerint már csak ebben is a megelőzés egyik fontos eleme lehetne, ha a rendezők tanulnák, hogyan kell az emberekkel bánni, mert ez is előfeltétele annak, hogy a munkatársak biztonságban érezzék magukat a munkahelyükön.
De mit jelent a biztonságos tér?
A válaszhoz előbb egy kicsit lépjünk vissza az időben, és nézzük meg, honnan indult a konferencia.
A színházi és előadóművészi szakmában 2018-ban, a Me Too egyéves évfordulóján a FESZ akcióba lendült, hogy megoldást találjon arra, hogyan védje meg a munkavállalókat a különböző típusú zaklatástól. A Minekmentoda projekttel nemcsak az áldozatoknak akartak aktívan segíteni, hanem a munkáltatók számára is létrehoztak egy tudásbázist és ajánlókat, hogy kialakíthassák a megfelelő megelőző szabályozásokat, illetve a nem-kívánatos esetek eljárásrendjét. Ahogy azt is meg kell oldani, hogy nem függhet a munkáltató személyétől, hogy mi történik egy ilyen helyzetben.
Rihay-Kovács Zita szerint annyi előrelépés már eddig is történt, hogy például megkeresték színházigazgatók, hogy a segítségét kérjék a szabályzatok kialakításában. Az már viszont nagyobb horderejű fordulat, hogy Karácsony Gergely főpolgármester szerdán minden budapesti intézménynek és cégnek utasítást adott, hogy meg kell alkotniuk a a saját belső eljárásrendjüket, hogy az ilyen eseteket tisztességesen és átláthatóan rendezhessék.
A FESZ pedig brit és német színházi szakmai szervezetek mintájára most elindít egy szélesebb körű társadalmi tájékoztatást célzó kampányt. Ahogy írják, a Biztonságos Terek Projekt „próbálja közelebb hozni a szervezeti, közösségi és egyéni szintű megoldásokat, hogy a szexuális zaklatás és más hatalommal való visszaélés áldozatai számára ne a nyilvánosság bevonása legyen az egyetlen eszköz, amellyel elérhetik, hogy meghallják a hangjukat.”
A konferencia megnyitóján Rihay-Kovács Zita fel is olvasta azt a nyilatkozatot, amelyet már elküldtek a színházaknak, és melynek lényege tömören, hogy a csatlakozók elköteleződnek a visszaélés és a megkülönböztetés minden formájának megszüntetése iránt. A teljes nyilatkozatot ezen a linken olvashatja, jobb oldalon pedig megtalálja az intézmények listáját, amelyek már csatlakoztak a nyilatkozathoz.
A szöveg abból a szempontból is érdekes, hogy nemcsak az átlagembernek egyértelmű pontokat tartalmazza, hanem nyit is afelé, hogy gondoljuk újra, mit is jelent pontosan a zaklatás vagy a hatalommal való visszaélés – és megfordítva: mit jelent tisztelettel együtt élni és dolgozni más emberekkel.
Tehát benne van, hogy a csatlakozók elítélik a nem kívánt fizikai vagy érzelmi kapcsolat kialakítását, vagy a fizikai érintkezés erőszakkal vagy erőszakos fenyegetéssel való kényszerítését. De benne van az is, hogy
Tudom, hogy más emberekkel szembeni magatartásom hatása eltérhet attól, mint amit elérni szándékoztam, ezért empátiára törekszem, és tiszteletben tartom mások érzéseit.
Sajnos a konferencia több sebből vérzett, nem igazán tudtuk meg például azt, mit jelent a biztonságos tér. A nap végén Lénárd Kata bullyinggal foglalkozó pszichológus ugyan felsorolta, hogy számára például azt, hogy reflexió és önreflexió félelem nélkül megfogalmazódhat – de ennél tovább már nem jutottunk. Pedig az esemény Facebook-oldalán megjelent vélemények alapján érdekelt volna, mit gondol a többi megszólaló.
Wirth Judit például úgy fogalmazta meg az idézett szövegben, hogy biztonságos tér az, „ahol a hétköznapi létben a hatalmi helyzetben lévőnek is lehet tisztelettel és világosan nemet mondani, alárendelt helyzetből is elismerést kapnak az embernek testi-lelki biztonsági szükségletei, és ezeket mások tiszteletben tartják, és ezekért nem jár büntetés.”
De hogy ez hogy tud létrejönni a gyakorlatban, arról kevés szó esett, és nem is volt teljes az egyetértés abban, hogy a jogi szabályozás, az eljárásrend-e a fontosabb vagy az érzékenyítés és tudatosítás, amelyet már egészen kisgyerekkortól szükséges lenne elkezdeni. Tudatosítás, mint például, hogy a testünkkel mi magunk rendelkezünk, hogy a nem az nem, hogy ha valami nem oké, azt tegyük szóvá, hogy nem kell eltűrni, ha méltatlanul bánnak velünk – és egyáltalán képesek legyünk felismerni, hogy méltatlanul bánnak velünk.
És igaz, hogy ez utóbbi nélkül nincs egészséges életút, munkahely, társadalom, nem tudnak működni azok a jogi keretek, amelyek lehetővé teszik az erőszaktevők vagy zaklatók kérdőre vonását. Rihay-Kovács szerint viszont a társadalmunk mai állapotában kell a szigor, a szabályozás. Találóan a lopáshoz hasonlította: bár az emberek jó része nem lop, meg kell húzni a határokat, és szankciókat kilátásba helyezni, mi történik, ha esetleg mégis ilyen esettel szembesülünk. Mert sajnos fogunk.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
