A szerelvényen a Magyar Nemzeti Bank 30 tonna aranykészletét, nagy összegű devizatartalékait, valamint letétbe helyezett értékeket, dokumentumokat (például Mátyás király korvináit), a méteretalon platinarúdját, továbbá a holokauszt áldozataitól összerabolt kincseket próbálta az előrenyomuló Vörös Hadsereg elől Nyugatra menekíteni a Szálasi-kormány. (Ezt a 20. század legnagyobb rablásának is nevezik.)

A 77 vagonból álló vonat által szállított kincsek mennyiségét és pontos értékét csak megbecsülni lehet, az első leltár már jóval az amerikai birtokbavétel után készült, Salzburg városában.

A szerelvény 1945. január 23-ig a nyugati határszélen fekvő Fertőbozon állomásozott, innen Toldy Ferenc vezetésével indult nyugati irányba. De csak Salzburgig jutott, május 11-én a város környékén az amerikai hadsereg hadizsákmányként vette birtokába.

A MNB vagyonának egy része 1947 nyaráig visszakerült Budapestre, ám a műkincseket illetően az Egyesült Államok elzárkózott még attól is, hogy magyar szakértők megvizsgálhassák a talált értékeket. A kincsek közül nagyon soknak nyoma veszett, illetve egy 1948-as amerikai árverésen tűnt fel.

Az aranyvonat sorsa és a benne rejtőző egykori vagyon a mai napig vizsgálat tárgya, a régi birtokosok és utódaik még most is küzdenek azért, hogy felderítsék, visszaszerezzék jogos tulajdonukat.

Az „aranyvonat” kifejezés egyébként visszatérő szimbóluma rendszerek, kormányok bukásának. Volt aranyvonat például az orosz polgárháború idején is, amikor a cári aranykincseket menekítették, a belgák 1940-ben a németek Párizsba menekítették a németalföldi királyság vagyonának jelentős hányadát.