A falu közelében emelkedő Madarász-halmon, egy mára már a mezőgazdasági munkák miatt elpusztult kőalapozású Árpád-kori templom állt. Maradványait és a körülötte fekvő temető 201 sírját 1968-69-ben Topál Judit dokumentálta. A temető területén, a sírok között és a temető árkában elrejtett vaseszközöket, illetve a feltárás előtt IV. Béla denárokból és friesachi denárokból álló 72 darabos éremleletet is találtak. Az Árpád-kori falu szerkezete alapján két települési fázist tudtunk elkülöníteni. A templomdombtól északra, a lelőhely délkeleti részén a 11. században idetelepült lakosság faluszerű települését tártak fel, ahol a 10-12 m² alapterületű, nyeregtetős, kemencés lakóépületek kisebb csoportokban helyezkednek el. Az egyik legérdekesebb és legmegdöbbentőbb látvány az 1344. számú ház délnyugati sarkába vájt kemencében fogadta a régészeket. A sütőfelületen két, összebújt gyermek csontvázát bontották ki, annak szájánál pedig egy fiatal nő maradványait tárták fel - írja a blog szerzője. Részletekért és képekért látogasson el a Sírásók blogra.