A Hashima sziget körüli szánbánya története a XIX. századra nyúlik vissza, amikor is Thomas Glover és Ivaszaki Jataró vállalkozónak köszönhetően megkezdődhetett a szénbányászat a szigeten. A bánya különlegessége az volt, hogy a szén a tengerfenék alatt volt megtalálható. A folyamatosan növekvő termelésnek köszönhetően a XIX. század végére a vállalkozásnak (melynek neve Mitsubishi volt) duplájára kellett növelnie a sziget nagyságát, így a századfordulót követő években folyamatos fejlesztésbe kezdtek a tulajdonosok. Ennek köszönhetően nyerte el a sziget a mai formáját, és innen kapta a "Csatahajó-sziget" elnevezést, mivel a sziget végein két nagy gyárkémény volt, és a nyílt tengerről messziről úgy nézett ki a sziget, mint egy nagy csatahajó.

Bár Tokió a mai napig tagadja, illetve csorbítja annak jelentőségét, hogy a két világháború között a Felkelő Nap országa kb. 50 ezer külföldi kényszermunkást "alkalmazott" volna ipari üzemeiben és bányáiban, visszaemlékezők szerint 1939 és 1945 között több mint 5000 koreai és kínai rabszolga dolgozott csak a hashimai bányában. A háború végéig 1300 kínai és koreai vesztette életét a hullám- és betonfalakkal övezett munkatáborban, főként betegségek, alultápláltság és kimerültség miatt. A rabok ekkor kezdték el a szigetet "a Pokol kapujának", vagy "a Pokol lépcsőházának" nevezni.

A 70-es években a bánya jelentősége csökkeni kezdett a kőolaj térhódítása miatt, így a sziget lakosai folyamatosan elhagyták a szigetvárost. A sziget a mai napig megőrízte a 70-es évek hangulatát, de a szigetre való illegális belépést börtönbüntetéssel fenyegeti az állam. De többen meglátták az üzleti lehetőséget, és ennek köszönhetően a sziget egy része látogatható - olvasható a Falanszter blogon. Kíváncsi a sziget teljes történetére? Látogasson el a blogra!