A "balszerencse biológiájának" nevezték el a kutatók azt a jelenséget, amelyet olyan felnőtteknél tapasztaltak, akik gyerekkorukban - legfőként ötéves koruk előtt - nincstelenségben éltek. Mint tanulmányukban megjegyezték, a korai gyerekkor alapvetően fontos időszak az agy szerkezetének kialakulásában, ami befolyásolja a gyerekek későbbi megismerési-tanulási képességeit, valamint szociális és érzelmi jólétét.

Thomas Boyce, a University of British Columbia munkatársa kutatócsapatával 1500-nál több, 1968 és 1975 között született ember adatait elemezte. Az információk egy negyven éven át tartó amerikai demográfiai tanulmányból származtak, amely évente rögzítette egyebek közt a háztartások bevételét, az oktatásban való részvételt, az emberek munkahelyi előmenetelét, egészségét, valamint a bűnözés mértékét.

Az eredmények szerint a szegénységi küszöb alatt tengődő családokban élő kisgyerekek átlagosan két évvel jártak kevesebbet iskolába, felnőttként évente 451 órával dolgoztak kevesebbet és fele annyit kerestek, mint a kétszer nagyobb bevételű családokban felnövekedett társaik. Megállapították, hogy egészségi állapotuk is rosszabb volt, és több pszichés probléma jelentkezett náluk, mint szerencsésebb társaiknál. A szegénységben felnövőknél gyakrabban jelentkezett túlsúly, felnőttként a férfiak többször kerültek összetűzésbe a törvénnyel, a nők pedig hatszor nagyobb valószínűséggel szültek gyereket házasságon kívül, mint a nagyobb jövedelmű családokban felcseperedett társaik.

A tanulmány arra is rámutatott, hogy azokban a családokban, amelyek ötévesnél fiatalabb gyereküket nevelve anyagi támogatásban részesültek, a felnőtt gyerekek sorsa kedvezőbben alakult. Ezek a gyerekek később felnőttként többet kerestek, nagyobb óraszámban dolgoztak és kevesebb állami támogatást vettek igénybe. Az elemzés jelzi, hogy a döntéshozóknak jobban oda kellene figyelniük a tartós mélyszegénységben felnövekvő kisgyerekek sorsára - hangsúlyozták a tanulmány szerzői.