Észak-Argentína turisztikailag lényeges megyéi leginkább nyugaton fekszenek: Catamarca, Jujuy, Salta, Santiago del Estero és Tucumán. Ami ezt az egész zónát igazán izgalmassá teszi, azok a színes tájai és az, hogy még mindig érezni, látni az ősi indián kultúra nyomait. Európából nézve úgy tűnik, a hispánok egységesítették a szokásokat, a vallást, és mára már teljesen egybeolvadtak a népcsoportok. Ez részben igaz is, azonban az őslakosok sok mindenben őrzik az identitásukat. Utazóként számunkra ez külön izgalmat jelent, mert nemcsak a katalógusokban látható Argentínát ismerjük meg – ami szintén elbűvölő, -  hanem az évezredek óta ott élő emberek tradícióit is.

A táj fantasztikus. A szemünk felüdül az argentin pampák véget nem érő síkságai után: hegyek, dombok, szurdokok, sziklák minden mennyiségben. A hosszú buszutak során gyakran felsejlik valamelyik ablakban az Andok hegylánca – természetes határként magasodik Chile és Argentína közt. Több átkelő pont van a két ország közt, és a nappali átkelést válasszuk mindenképpen, mert felejthetetlen élményben lesz részünk. Részesítsük előnyben a nagy busztársaságokat a kicsi, gyorsabb mikrobuszokkal szemben, mert a több ezer méter magasan kanyargó utak cseppet sem veszélytelenek.

BZS

A vidéken a leghíresebb természeti látnivalók az úgynevezett „quebrada”-kban csoportosulnak. A quebrada mély völgyet vagy szurdokot jelent, amit rendszerint régebbi nagy folyók alakítottak ki. A legismertebb a 155 km hosszan elnyúló Quebrada de Humahuaca, ami 2003 óta az UNESCO világörökségi helyszíne. Színes sziklák és inkakorban, sőt akár régebben alapított települések szegélyezik utunkat a völgyben. Semmiképpen se hagyjuk ki az egyik legkisebb itteni falut, Pumamarcat sem. A néhány tucat házat a különféle ásványi anyagtartalmak miatt ezerféle színben pompázó sziklák és dombok szegélyezik. Legjobb alkalom a képeslapküldésre: a Cerro de los Siete Colores („A hétszínű hegycsúcs”) fotója el fogja bűvölni bármelyik címzettünket.

BZS

A Quebrada de Cafayate sem hagyja majd a fényképezőgépünket pihenni! A kocsival is félnapig tartó túra során megcsodálhatunk óriásvarangyot idéző kődarabokat, visszhangot kiáltó szakadékokat, és órákon át sétálhatunk a vöröses-zöldes-sárgás árnyalatokban játszó tájakon.

BZS

A növények kapcsán leginkább a kaktuszfélékből szélesíthetjük ismereteinket – a vadnyugatot idéző tájakon lépten-nyomon beléjük botlunk. Némelyiknek a formája álló, feltartott kezű embert idéz. Erre már az inkák előtt, majd az inkauralom alatt itt élő népek is felfigyeltek és a bolíviai határhoz közel fekvő Tilcara (a Humahuaca völgy egyik állomása) ősi városerődjének tetejét ezzel a fajta kaktusszal ültették tele, hogy messziről támadásra kész harcosoknak tűnjenek.

BZS

Az erődítmény a „Pucará de Tilcara” nevet viseli és Argentína legnagyobb feltárt inkakori települése. Hasonlóan szép és érdekes a perui Machu Picchut idéző, Tucumán tartományban található quilmes nép városának romja. A quilmesiek egyike voltak azon ősi népcsoportoknak, akik legtovább ellenálltak a spanyol hódítóknak – felmászva erődítményük bástyáira, ezt nem is nehéz elképzelni, hiszen mérföldekre belátni a terepet. A végtelenségig azonban ők sem bírták a harcot, a spanyolok végül leigázták őket és megtorlásul egészen Buenos Airesig gyalogoltatták őket – legtöbbjük meghalt a hosszú úton. A quilmes nép nevét egy főváros melletti helység (ahova a deportálást túlélők betelepültek) és – különös módon – a legkedveltebb argentin sörmárka őrzi.

BZS

Az őslakosok leszármazottai nagyon büszkék eredetükre. Érdekes, hogy legtöbbjük nem tudja pontosan melyik népcsoporthoz (az inkák, majd a hispán hódítók előtt elszórtan élt több törzs) tartoztak felmenői. Leginkább egy közös andoki ősi kultúrához kötődnek mindannyian. A hivatalos és legelterjedtebb vallás természetesen a katolicizmus, de  a gyakorlatban ez szinte mindenkinél kiegészül egyéb hitekkel.  Megcsodálhatjuk a szép koloniális katolikus templomokat minden település főterén, de tudnunk kell, hogy ennyiben nem merül ki a helyik vallásossága.

BZS

Ahogy Mária képeket helyeznek otthoni oltárukba, ugyanúgy imádkoznak „Pachamama”-hoz. Pachamama a földanya, a föld lelke. Sok vidéken múzeum is emlékezik rá, de a helyiekkel beszélgetésbe elegyedve érezhetjük, hogy manapság is nagyon élő hitről van szó. Ha földrengés van, Pachamama haragszik, mondogatják. Cafayateban isteni borok vannak, és a helyi sajtoknak sem kell szégyenkezniük híres európai társaik mellett. Azonban sokkal régebbi múltra tekint vissza a kokalevél rágcsálása, vagy a belőle készült főzet fogyasztása. A közhiedelemmel szemben ezek nem bódítószerek, ébresztő-serkentő hatásuk van és segítségükkel a magasságot is jobban viseljük. Bolíviában legális, Argentínában azonban furcsa felemás státuszban van: hivatalosan nem legális, de az északi zónákban eltűrik, lényegében minden kisboltban kapható. Legjobb mód a kipróbálásra, hogy nem mi vesszük magunknak, hanem megvárjuk, amíg egy helyi lakos megkínál minket – nem kell majd sokat várnunk, mert nagyon vendégszeretőek és a kokalevél rágcsálás társas tevékenység.

BZS

Hagyjuk, hogy a helyiek kalauzoljanak néha minket, meséljenek őseik sokszor nem könnyű sorsáról és szívjuk magunkba a friss hegyi levegőt. Egy olyan tájon járunk, ahol őseik művelték a földeket, harcoltak egymással, majd a hódítók ellen. Később a hispánok és az indiánok összekeveredtek, bizonyos tradíciók örök feledésbe merültek, és jöttek helyettük újak. De számtalan minden él régi dolgaikból: a színes sziklák közt megbújó erődök kövei még mindig állnak, a minden turista által szívesen vásárolt ruhaanyagok mintái közt tengernyi andoki szimbólumra bukkanhatunk, számos ősi gyógynövényt vehetünk a patikákban és Pachamama imádatának nyomai is ott vannak mindenütt. Fedezzük fel Argentína másik, rejtettebb arcát és az itt lévő természeti szépségeket - megéri.

-BZS-