A szív már az anyaméhen belül működni kezd, és életünk végéig kitart. Ez a nagyjából ökölnyi méretű izomcsomó nyugalomban percenként 60-90 alkalommal összehúzódik - vagyis, ha valaki megéri a századik születésnapját, ekkorra már 3-4 milliárd alkalommal húzódott össze a szíve. Az izomsejtekben kétféle fehérje, az aktin és a miozin kapcsolódik össze, ezek felelősek a sejt rövidüléséért-nyúlásáért. A fehérjék működéséhez energiát az adenozintrifoszfát (ATP) nevű molekula szolgáltat, amelynek kalciumionokra van szüksége.

Roger Cooke, a munkacsoport vezetője a Biophysical Journal legújabb számában arról számolt be, hogy megfigyeltek egy olyan rendkívüli mértékű izomellazulási állapotot, melyhez lényegesen kevesebb ATP szükséges. A "szuperellazulás" (SRX) két fokozata ismeretes. Az izomrost összehúzódásakor, az aktin-miozin páros teljes erővel működik. Ha az izom ellazul, az biológiailag az autó alapjáratának felel meg: a kerekek mozdulatnok, de a motor azért jár. Az SRX-állapot pedig a parkoló autóhoz hasonlít. 

Az élő izom SRX-helyzetben, "parkolás" közben is fogyaszt üzemanyagot, de sokkalta kevesebbet, mint akár "alapjáraton". Cooke és munkatársai kimutatták, hogy a nagy mértékben csökkent izomanyagcsere-állapot a szívizomzatban is létezik, de az SRX a kétféle izomzatban erősen különbözik. A vázizomzatban az aktin-miozin egyesülés, az izomösszehúzódás szükség esetén azonnal megkezdődik az SRX-et követően, míg a szívizomzatban az csökkentett anyagcseréjű állapot még megmaradhat a viszonylagos nyugalmi helyzetben. "Olyan izomállapotot figyeltünk meg a szívizomsejtekben, amely igen alacson energiafelhasználással jár, és ezzel csökkenti az egész szív energiaigényét" - írta a munkacsoport vezetője. A kutatók szerint a jövőben várhatók olyan kezelési lehetőségek, melyek az SRX-állapot fokozásával védhetik a szívet a külső terhelés esetén.