szerző:
Popovits Dávid
Tetszett a cikk?

Popovits Dávid naplót vezetett arról, hogy miként győzte le a betegséget, és miként küzdött meg a hegyekkel és 6000 kilométerrel. Így kelt át Európa legázsiaibb részén.

Behorpad a bukó, behorpad a kaszni, behorpad az ember, behorpad a büszkeség. Én például 30 éves koromra rákot kaptam.

Persze van élet a rák előtt, de ami még fontosabb, van élet a rák után. Akiből már nyestek ki valamit, ami nem tüdő, máj vagy vese köré való, az pontosan tudja, hogy miről szól ez az utazás: nem feladni.

Előzmények:

Így keltem útra

Így győztem le a rákot

Félelem és reszketés Macedóniában

Macedónia, Skopje, főtér, pirkad. Feltöltöm az iPhone-t, fotózok párat, betolok egy kis forró húsos bureket, egy kis szendót, előkapok egy pár koszovói barackot, rácsodálkozom a menetrend szerinti emeletes buszra, követem az öreg taxist piros lámpákon át.

A várost ezzel kimerítettem.

Nekilódulok Thessalonikin túli célpontomnak, Kastoriának.

©

A görög határ előtt megállok tankolni. A negyvenöt év körüli eladó hölgy kérdezi, mit adhat a benzinen kívül, mire előrántom az ötvenes macedón biszbasz bankjegyem, hogy ezért inni és enni szeretnék, mire kinevet. Veszek egy vizet és egy Corny-t, mogyorósat, kapok ajándékba egy olvadt nápolyit.

Továbbhajtok Görögországba. Nagyon kivagyok, ismét megállok az első görög benzinkútnál. Egy kutya ugat, a napsugarak áthasítanak a hegyek között, bitang erős a fénye. A motor árnyékába dobom a jógamatracomat, ráfekszem teljes vértben, csizmában. Ájultan alszom pár órát.

Arra ébredek, hogy nincs árnyék, csak a forró görög Nap. Lenyomom a maradék 300 kilométert, dél körül érkezem, tolok egy souflakit, meg még egyet, Coke Zero, 12:30-ra már lezuhanyoztam. Vagy én nőttem nagyra, vagy ez a világ legkisebb zuhanyzója.

Mindegy is, tusolás után ismét gyorsan elalszom.

Este riadtan ébredek, hogy kéne egy gintonik, megkeresem a legszexisebb bárt, sötétben jóképű pultos keveri az italomat, kedves pincér csaj mosolyogva hozza. Még a fiatalok sem nagyon tudnak angolul. Összefutok az indiai csapattal, visszamegyünk sörözni, jönnek az ingyen italok, majd a libanoni csapat is felbukkan a kilencüléses Mercivel, mondják, hogy falunapok vannak a Szűz nevében, valahol a közelben. Megyünk is.

A templom kertjéből zene szól, ahol 1200 ember mulat. Városligeti hangulat szirtakival. A hússütést ugyan lekéstük, mégis szerzek 15 nyárs faszenes akármit, meg kenyeret és sört. Kicsit beszélgetünk a helyiekkel, Mikalisz hoz egy kör sört meg viszkit.

Amikor visszatértünk a hotalben, az indiaiak már alaposan beálltak. A liftbe ragadunk. Ezek röhögnek és megállás nélkül isszák a söröket, én az életemért küzdök, izzadva, mint egy ló.

Hosszú hat perc múlva megmentenek. Az izgalomra egy Unicumot nyitok, ami csak nekem ízlik, de a többiek illedelmesen fogyasztják.

Ha másnaposság nélkül kelek, akkor másnap már a török határon kelünk át..

Görög válság, görög dinnye

Görögországot évekig a kedvencem volt, sok nyaram telt el úgy, hogy legalább egyszer kint voltam a szigeteken. Furcsa, hogy a mostani utamnak csak egy tranzitországa, ideérve éreztem meg, hogy elmúlt a tűz. Az ország mintha Csipkerózsika-álmát aludná, a városok üresek, a tengerpartok üresek, az éttermek, bárok üresek, egyszeriben úgy érzem, hogy a nagyhangú görögök már nem is annyira nagyhangúak.

©

Elfogyóban a benzinem. Szerencsére kedvenc márkám, a piros-sárga kagylós kút jól ismert formája bontakozik ki a kis zöld úton. Két öreg ücsörög, műanyag széken, teáznak és valami házi sütit majszolnak hozzá. Itt megállt az idő. Az egyik úr morzsás bajusszal kiabál valamit és a kútra mutat.

Ja, hogy nincs benzin… Finoman káromkodok, magyarul kérdezem, hol a következő kút. Magabiztosan mutogat ismét, abba az irányba int, amerre amúgy is megyek, de már nem figyel rám, a barátjával beszélget. A tripmasterem 314-nél jár, a motor éhesen csörög, de szerencsémre egy újabb Shell-kútba botlok.

Megállok a 95-ös ólommentes mellett, de ez a kút is üres. Ájjáj. Leszállok a motorról és teljes vértben a kis farm felé indulok. Megérkezek a kapuhoz. Az udvaron tyúk és egyszerű szegénység fogad, a tornácon műanyag rekeszekben sárgadinnye, a ház bejáratánál húszéves pick-up. Kiáltok, hogy „kalimeraaaa!”

Oldalról jön a válasz, a kerítésen túl a földeken két nő kalapban szed valamit. Megkérdezem, tudnak-e angolul, bár előre sejtem a választ. Egy másik csapatra mutogatva kiabálnak, előkerül még néhány nő és egy nagydarab, kedves arcú, korombeli férfi. Érezhetően ő itt a főnök. Mondom neki, hogy ez már a második kút, amit zárva találok, nekem pedig benzin kéne. Joviális mosolya megnyugtat, keresztet vet, és csak ezután mondja, hogy minden zárva, mert az emberek a templomban ülnek.

Érződik, hogy neki fontosabb a sárgadinnyét leszedni, mint a zsolozsma. Rámutat az autóra, mondja, hogy három kilométer, pár perc csak a következő kútig. Az asszonyok egy része beszáll vele, a munkanapnak vége, engem pedig leültetnek a tornácon. Vizet kapok, a gazdasszony pedig a félretett, csúnya dinnyékből válogat.

Kiválaszt egy nagyot, a csúnyáját levágja és az állatoknak adja, a szebbik része elnagyolt kockákra vágva kerül elém. Mennyei. Az illata pont olyan, mint a dinnyés rágó, a rostjait érzem, ahogy roppannak a fogaimon, mégis szemérmetlenül sok a leve. Behabzsolom, közben beszélgetünk. Ő görögül, én magyarul. Leszoktam róla, hogy angolul beszéljek azokhoz, akik anyanyelvükön válaszolnak.

A bolgárokról és a koszovóiakról jó a véleménye, európaiaknak tartja őket, az albánokat viszont alaposan lecigányozza. Na, ezt minden nyelven érteni.

Témát váltok, dicsérem a dinnyét. Megörül és elszalad a kamrába, gyönyörű erős paprikát, tököt, padlizsánt hoz.

Görög nyelvlecke következik. Mai óránk tárgya a kiskert. Mire mindent végigvettünk, megérkezik a benzinem is. Kifizetem, kicsavarom a kezéből a kannát és sietve töltöm a nedűt a tankba, máris úton vagyok.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Nem mindig a vásárló jár jól az új jótállási szabályokkal

Nem mindig a vásárló jár jól az új jótállási szabályokkal

Joe Biden kutyái is megérkeztek a Fehér Házba

Joe Biden kutyái is megérkeztek a Fehér Házba

Ez történt: Megszólalt Duda Ernő virológus a kínai vakcináról

Ez történt: Megszólalt Duda Ernő virológus a kínai vakcináról