Az érzelmi zsarolás tehát mindkét oldalon jelentkezhet, ha nem kezelik a szülők megfelelően a gyermek hangulatát. Héjja Edit pszichopedagógus azt tanácsolja, miután felismertük, hogy nincs jó kedve a gyereknek, beszéljünk vele erről, és nevezzük meg, hogy mit érez: „látom, hogy szomorú vagy”. Az is fontos, hogy ne zaklassuk emiatt, hanem fogadjuk el, és magyarázzuk meg neki, hogy ez is az élet velejárója. Ezek után már sokkal könnyebb kezelni a negatív érzelmet, hiszen a gyerek is tisztában lesz azzal, hogy ezek normális, emberi folyamatok.

Ám, ha a gyerek gyakran van rossz hangulatban, akkor utána kell járni, hogy pontosan mi okozza ezt. Érdemes az óvodában, iskolában, a gyerek szűkebb vagy tágabb környezetében keresgélni, és adott esetben szakemberhez fordulni.

Mindenáron jól kell teljesítenie

"Az én gyerekem egy zseni" - gondolja sok szülő. Sajnos ebben a mondatban nem a zseniségen van a hangsúly, hanem az „én gyerekemen”. Aztán, amikor iskolába kerül, becsúszik egy négyes, urambocsá’ egy egyes. A szülő pedig nem érti: „buta a gyerekem?”.

A maximalista szülő gyereke csak akkor érzi magát biztonságban, ha mindent megtesz, hogy teljesítse az elvárásokat. „Ez csecsemőkortól datálható” – magyarázza Héjja Edit. Ez 12-13 éves korig tart, amikor kezdi érteni a világ működését, és látja, miként tud függetlenedni. Innen számítjuk a serdülő kort. De addig „a gyerek mindent megtesz, hogy megfeleljen”. Ha mégsem sikerül, és rossz jegyet hoz, akkor a legjobb megoldás a büntetés és rosszallás helyett leülni vele, és együtt átnézni a tananyagot.

Nem hibázhat

Leejti a bögrét, beveri a fejét, eltöri a lábát, balesetet okoz. Ki az? A gyerek, vágná rá a frusztrált szülő, de ha jól belegondolunk, ez ugyanúgy előfordul a felnőttekkel is, mégis mintha a kiskorúakkal szigorúbbak lennénk. A hibátlanság elvárásával azonban egy sokkal súlyosabb dologgal terheljük a gyereket, mert azt gondolja, hogy ha vétkezik, akkor nem szerethető. Sokszor előfordul, hogy a szülő maga is ugyanezt élte meg, esetleg saját magának sem tudja megbocsátani a hibákat.

Héjja Edit szembesíteni szokta a tökéletességet hajhászó szülőket azzal, hogy mi történik, ha nála csúszik be egy hiba? A válasz: rendszerint semmi. De annyi bizonyos, hogy nem dől össze a világ. Ha fel tudjuk oldani magunkban a rettegést a következményektől, akkor gyerekeink hibáira is máshogy fogunk reagálni.

Legyen mindig hálás

Elözönlik a közösségi médiát az anyákat és szülőséget ajnározó mémek. Érdekes módon ezeket jobbára anyukák szokták megosztani, nem a gyerekek. De ez is így van rendjén. "Bármit ad a szülő a gyerekének, az saját döntése” – mondja Héjja Edit. Tehát a hála vélt hiányát számon kérni nemcsak, hogy helytelen, de egyenesen károkat okozhat a szülő-gyerek kapcsolatban.

Nem baj, ha az anyuka, évekig gyermekére koncentrál, de végül semmiképpen ne a gyereket hibáztassa önmaga és a munkája elhanyagolásáért. A szakember azt tanácsolja, hogy „inkább egy pihent anya 12 órában, mint egy túlhajszolt 24 órában”. Aki túlterhelt és ideges, keressen olyan programokat, amely során fel tud töltődni, így a gyermekkel együtt töltött időben sokkal kiegyensúlyozottabb lesz.

Ne legyen érintett

A szülők között lehetnek konfliktusok. Két szélsőségesen rossz megoldás létezik ezek kezelésére a családban: ha a veszekedés a gyerek előtt történik, vagy ha a veszekedés a gyerek kizárásával történik. A gyereknek ugyanis nagyon érzékeny receptorai vannak. Nem fogjuk tudni eltitkolni előtte a feszültséget, csecsemőként, de már magzati korban is felismeri, ha az anyja ideges. Az anya szívverését ugyanis a negyedik hónaptól kezdve hallja a magzat. A feszült anya méhe összeszűkül, amiben kevesebb a hely a kicsinek. A csecsemők nagyon gyorsan megtanulják, hogy ez az állapot nem jó.

A kicsik viselkedése is egyértelmű konfliktushelyzetben: például „elkezd torkaszakadtából ordítani, hogy kirántsa az anyját a feszült szituációból”. Ha viszont eltitkoljuk a konfliktust, ugyanúgy kárt okozunk: kirekesztettnek fogja érezni magát a gyerek, aki tudja és érzi, hogy baj van. A bizonytalan helyzet pedig frusztrációhoz és még számos – testi és lelki – problémához vezet. Héjja Edit szerint nem a konfliktussal van baj, hanem azzal, hogyan oldják meg, azaz megoldják-e egyáltalán a helyzetet a szülők. A gyereknek látnia kell a veszekedés után a megoldást, hallania a kibékülést jelző szavakat, gesztusokat. Ellenkező esetben konfliktuskerülő lesz, és könnyen kialakulhat benne az a hit, hogy a veszekedés megoldhatatlan akadályt jelent egy kapcsolatban.

A gyereknek mindent meg kell bocsátania nekünk

Elvárjuk a gyerekeinktől, hogy megbocsássák hibáinkat, sőt azt még inkább, hogy észre se vegyék őket. Mint már említettük, a hiba a felnőtt és gyermeki lét természetes velejárója. Ha mi, szülők is megbocsátunk gyermekünknek, ő is képes lesz elnézni hibáinkat.

Érdemes megvizsgálni, hogy a szülő tettei nincsenek-e ellentétben a szavaival? Tetteink nagyobb súlyt kapnak, mint szavaink – mondja a szakember, aki szerint a gyerek a világot a szülei szűrőjén keresztül ismeri meg. Felnőttkorunkban is hordozzuk a szülőktől vett elsődleges mintákat. S ha ráébredünk, hogy most pont úgy csináltam, mint édesanyám gyerekkoromban, akkor még működik az elsődleges tapasztalás. De az is előfordul, hogy éppen ellentétesen csinálom, mint a szüleim. Ez a két véglet. A szülőségben is meg kell találjuk a saját hangunkat. S ez egy hosszú út, hibákkal és sok tanulással.

Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!