„Volt egy csúnya drogproblémám” - videóval
Eminem, a világ leghíresebb rappere öt éve vonult le a színpadról. A zenész, aki egész életét a közönség elé tárta a dalaiban és a 8 mm című filmben, most új albummal tért vissza. Ennek kapcsán nyíltan beszélt problémáiról és gyógyszerfüggőségéről.
Eminem, eredeti nevén Marshall Mathers III, kemény ember, aki Detroit szegényes, faji és bandaháborúktól megosztott lakókocsinegyedében nőtt fel. A környezettel és az ifjúkor traumáival úgy boldogult, hogy az utcai zenében, a hip-hopban próbált önkifejezést keresni, és gyakorlatilag kirappelte magából az ellenségeskedést és a maga körül tapasztalt igazságtalanságokat. Mindezt elég tehetségesen tette ahhoz, hogy sztár legyen belőle. Felfedezése után egy hét leforgása alatt berobbant a köztudatba, és az előzőleg mosogatóként dolgozó Marshallból Eminem lett. Karrierje kezdete óta az énekes számtalan más díj mellett kilenc Emmyt és egy Oscar-díjat tudhat magáénak, ez utóbbit életrajzi filmjének, a 8 mm-nek a zenéjéért kapta.
© AP |
Azóta pletykák százai keringtek a médiában elvonókúráiról, arról, hogy depressziós, meghízott, nem mer az utcára menni, mostanság még az a hír is szárnyra kapott, hogy örökre letette a mikrofont és színésznek állt. A valóság ezeknek a keveréke. Eminem hallgatása azért kezdődött, mert az énekes nem tudott többet írni, tehetsége és ihlete elhagyta, és ez csakis az egyre nagyobb adagokban bevett gyógyszereknek volt a következménye. A benzodiazepinekkel (melyeket angol nyelvterületen röviden mindenki csak benzónak hív) az a gond, hogy az adagot folyamatosan emelni kell a hatékonysághoz, ám minél nagyobb a löket, annál durvább a személyiségváltozás is. A zárkózottság, a tömegiszony, a teljes elbizonytalanodás és az irreális érzelmek hétköznapivá válása csak néhány a mellékhatások közül, ám a gyógyszer elhagyása még ennél is komolyabb tüneteket okoz: hallucinációt, pánikrohamokat, súlyos depressziót és tömegfóbiát. A benzo gyógyszerektől csak úgy lehetséges teljesen megszabadulni, ha hosszú és kellemetlen hónapokon át milligrammnyi adagokban vonják el a szert a szervezetből, ezért Eminem is ezzel próbálkozott.
A sztár 2005-ben feküdt be az elvonóba először, de ezután ismét visszaesett, amiben nemcsak zsákutcába futott karrierje, hanem legjobb barátjának és szerzőtársának, Proofnak a meggyilkolása is közrejátszott. „A tabletták, amiket szedtem, teljesen kiborítottak; akkor már elég depressziós voltam, de a tabletták csak még mélyebbre taszítottak, a rossz hangulat pedig ördögi körré vált, és ha a gyógyszerfüggőség nem volt elég probléma, akkor Proof halála betett. (…) Ezt a tényt és a vele járó érzelmeket kifogásként használhattam a gyógyszerszedésre, ám minél több gyógyszert szedtem be, annál jobban kialakult a tolerancia, és minél erősebb volt a tolerancia, annál jobban szükségem volt a tablettákra, csak azért, hogy normálisan érezzem magam és ne betegnek” - meséli Eminem az Observernek adott interjúban.
A hallgatás és a szerekkel való viaskodás alatt egy albumot összedobott ugyan (The Re-Up címmel, 2006-ban), de az már nem volt az igazi, még az alkotására sem emlékszik pontosan. Eminemnek több mint egy évébe került, hogy megszabaduljon a gyógyszerektől, és ezalatt az idő alatt többször is kétségbe vonta saját tehetségét, sokszor azon gondolkozott, esetleg új arculatot kell szereznie majd magának, ha folytatni akarja.
Most, az új album kiadásának idején egy éve már, hogy Eminem teljesen tiszta. A tehetsége ismét a régi, a rímek dőlnek belőle, változásra tehát nincs szüksége, inkább visszatért a kezdetekhez, új albuma ezért is kapta a Relapse (Visszaesés) címet. A lemezen egyetlen dal van a gyógyszerfüggő korszakból, Beautiful címmel, amelyet a rapper emlékeztetőül csatolt és azért is, mert szerinte ez az egyetlen szám, amely elér valamilyen általa meghatározott minőségi szintet a sok koordinálatlan felvételből, amiket depressziós korszaka alatt készített.
A kritikusok szerint a Relapse Eminem eddigi legjobb albuma, és nagyon kellett már a piacra a sok elsziruposodott, közepes kategóriájú hip-hop újdonság mellé. Eminem szerint azonban a rossz minőség elengedhetetlen a stílushoz. „Ha nem lenne ekkora a skála, soha nem tudnánk, hogy valaki jó-e vagy sem. A hip hop folyamatosan változik, de ennek a zenének mindig lesz egy csoportja, és lesznek azok, akik nem tartoznak ebbe a csoportba, ők a kívülállók.”
Krisztina O'Brien