Magyarországon évente 4,5–5 millió tonna kommunális hulladék keletkezik a háztartásokban. A hulladék nagy része még mindig lerakóban végzi, és csak mintegy 12%-át hasznosítják újra. Nem mindegy tehát, hogy mi kerül a kukába, milyen formában és mekkora mennyiségben.
Üveg – ami már senkinek sem kell
Az üveg egyre inkább kiszorul a csomagolóanyagok közül. Bár a gyártása meglehetősen költséges, és a fölöslegessé vált végtermék nem bomlik el a természetben, de még csak nem is égethető el – mindaddig környezetbarát terméknek tekinthető, amíg újra felhasználják (betétdíjas üvegként újratöltve). Tehát az üvegnek nem a szemétben a helye! Több utas – azaz többször felhasználható – csomagolóanyagként környezetszennyező hatásai jelentősen kisebbek, mint az egyszer használatos eldobós csomagolásoké: egy üveg kb. 40-szer tölthető újra, ezáltal 40 eldobható PET palack gyártásának és ártalmatlanításának a költségeit takaríthatjuk meg vele. Az italos üvegek sajnos egyre kevesebb helyen válthatók vissza – és aki megpróbálkozik vele, az is hamar kedvét veszti, mert rendszerint a nyakán marad néhány nem visszaváltható üveg –, az egyre szaporodó befőttesüvegekre pedig többnyire csak a házi újrahasznosítás vár (lekvár, méz, száraztészta, magok tárolására használhatók).
Az „élete végéhez” érkezett üvegcsomagolás – a különválogatás, a tisztítás és a szennyezőanyagok (pl. a fémdarabok) eltávolítása után – újraolvasztással szinte teljes mértékben hasznosítható, az elsődleges alapanyagokból történő előállításhoz képest jelentős energia-megtakarítással.
A kávécserjéket ellenállóbbá lehet tenni a közelgő, még durvább hőségeknek és szárazságoknak, de ez a folyamat két évtizedet is felölelhet. Ellátogattunk egy kutatólaborba, ahol a klímaálló kávécserjék készülnek.
Ellenzéki arcok és két régi kedvenc pokémon is felbukkan – videós beszámolónk az eseményről.
