A Rákosi-korszak, majd a kissé enyhébb kádári cenzúra miatt hazánkban a filmek évtizedeken keresztül döbbenetes szűrésen mentek keresztül. Elég volt egyetlen olyan momentum, amely nem tetszett a cenzúrának, az egész műalkotás a kukában landolt. Például az 1956-ban készült Eltüsszentett birodalom című mesefilmet is hosszú évekre betiltották, pedig csupán annyi hibája volt, hogy a benne szereplő király és Rákosi Mátyás nagyon hasonlított egymásra. A "betiltott filmek listája" kifejezés tehát hazánkban jól ismert fogalom, és bár úgy hisszük, csak a vasfüggönynek ezen a felén volt divat a tiltás, a most következő válogatásból kiderül, hogy szinte minden országban akadt néhány lelkes cenzor, aki sértőnek talált egy jelenetet, gondolatot, karaktert - és máris lesújtott. Összeválogattunk öt olyan sikeres és ismert filmet, amelyeket megjelenésükkor a világ több pontján is betiltottak, gyakran még azt sem tudjuk, miért.

A texasi láncfűrészes gyilkos (1974)

Tobe Hooper író-rendező szerint a rémisztő horrort valódi történet ihlette meg (bár Texasban nem találtak hasonló esetet, de később Ed Gein, a wisconsini farmer sorozatgyilkos karakterét emlegették fel), és talán emiatt, talán a túl véres jelenetek miatt, a mai napig kultikus horrorfilmet Angliában, Finnországban, Írországban, Brazíliában, Ausztráliában, Nyugat-Németországban, Chilében, Norvégiában, Izlandon, Szingapúrban és Svédországban is betiltották hosszú évekig.

Az ördögűző (1973)

Máig az egyik legfélelmetesebb és rémisztőbb filmként tartják számon a William Peter Blatty azonos című könyve alapján készült amerikai horrorfilmet, amely alaposan kicsapta a biztosítékot egyházi körökben, a mozirajongók és természetesen a cenzúra jeles képviselői között is. Ezzel együtt a filmet tíz Oscar-díjra jelölték (kettőt meg is nyert), a legjobb film kategóriájában is a jelöltek között szerepelt, de Golden Globe és BAFTA-jelölést is kiérdemelt. Linda Blair gyermekszínész karrierjét azonban pont ez a film tette tönkre, és a mai napig is sok helyen csak erősen megvágva hajlandóak műsorra tűzni. Angliában, Malajziában és Szingapúrban be sem mutatták az egyébként tényleg félelmetes filmet annak idején, annyira sokkolónak tartották.

Brian élete (1979)

Bár hazánkban a Gyalog-galopp ért el hatalmas sikert, azért a Monty Python társulat másik népszerű filmje, a Brian élete is sokak számára ismerős lehet. A Terry Jones rendezésében készült klasszikus főképpen azért kavart hatalmas vitákat világszerte (tévés bemutatója előtt hazánkban is), mert vallási kérdéseket feszegetett – természetesen abszurd humorral kezelve az egyébként tabunak számító témákat. Norvégiában, Szingapúrban és Írországban is betiltották, s csupán utóbbi esetében oldották fel a cenzúrát 1987-ben. 1990-ig Olaszországban sem adták ki videón.

Az utolsó ház balra (1972)

Nem csoda, hogy 2009-ben feldolgozták Wes Craven klasszikus horrorfilmjét, ugyanis a maga idejében ez a film igen nagy port kavart. Egy gyermekét védő apa és egy rablógyilkos banda brutális éjszakájáról szól a film, amely a hetvenes években túl durvának bizonyult, emiatt Angliában (1984-2002-ig), Szingapúrban, Izlandon, Új-Zélandon, Norvégiában és Nyugat-Németországban is betiltották, Ausztráliában pedig 32 évig nem kerülhetett semmilyen forgalomba Craven véres alkotása. Érdekes tény, hogy a feldolgozás (amely sok tekintetben durvább és véresebb) már nem csapta ki a biztosítékot ennyire egyetlen országban sem.

Az utolsó tangó Párizsban (1972)

Természetesen nemcsak a horror vagy a maró humor lehet szálka a cenzorok szemében, az erotikus fantázia is hozhat betiltást több országban is. Az utolsó tangó Párizsban című Bertolucci-filmdrámában Marlon Brando és Maria Schneider vad és heves románca annyira jól sikerült a filmvásznon, hogy Olaszországban (1972-86-ig), Spanyolországban, Szingapúrban, Új-Zélandon, Portugáliában (1973 és '74 között), valamint Dél-Koreában be is tiltották. Külön érdekesség, hogy Olaszországban pornográfia vádjával tiltották be a filmet, még a kópiák megsemmisítését is elrendelték. A bolognai bíróság ezzel együtt Bertoluccit öt évre eltiltotta a közügyektől. Az utolsó tangó Párizsban mégis a mai napig az egyik legismertebb és legelismertebb alkotása.