A Gyűrűk Ura szexjelenetekkel és káromkodással - ilyen lesz a Trónok harca (videók)
Amikor George R. R.
Amikor George R. R. Martint, a nagy sikerű „A tűz és jég dala” című fantasy-könyvsorozat szerzőjét megkeresték az ötlettel, hogy könyvét az HBO sorozattá adaptálná, az írónak voltak fenntartásai. Mivel ő maga is próbálkozott sokszor a tévéknél (sajnos eredménytelenül), pontosan tudta, hogy milyen nehéz igazán jót alkotni ezen a területen, könyvét viszont nem adta el senkinek, mert nem akart engedni elvárásaiból a történettel szemben.
„Az ember mindig fél egy kicsit, amikor eladja a munkáját, mert többször volt már rá példa, hogy csak a címét tartották meg, és minden mást megváltoztattak, és így teljesen eltűnik a lényeg, a mondanivaló. De amikor találkoztam a sorozat alkotóival, David Benioff-fal és D.B. Weissszel, egyértelműen kiderült, hogy ugyanúgy gondolkodunk a könyvről, és minden erejükkel azon vannak, hogy a könyvhöz hű adaptáció szülessen” - nyilatkozta az író, és az ő szerencséje a miénk is lett. Nem csoda, hogy csak az HBO volt képes erre, ők az egyedüliek, akiknek módjukban áll és hajlandóak annyi pénzt áldozni egy tévésorozatra, amennyit az valóban érdemel. Főleg egy ilyen műfaj esetében.
Nagy volt a félelem egyébként (még most is az, nem véletlen, hogy ekkora kampányt kerítenek a bemutató köré), hogy a fantasy műfaja nem lesz elég erős tévében, az HBO ráadásul teljesen szűz még ezen a területen. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy olyan sorozatok fényében, mint a Maffiózok, a Spartacus: vér és homok vagy a Róma, már senki sem hiszi azt, hogy egy ilyen sikeres csatorna bukásra ítélt sorozatot adna ki a keze közül. A lényeg ugyanis a jó forgatókönyv, a megfelelő szereposztás és igényes kivitelezés - ezzel pedig sosem volt gond, teljesen mindegy, hogy a helyszín egy képzeletbeli kastély, egy űrhajó fedélzete vagy a biatorbágyi faluház díszterme. Ha egy történet jó, akkor az minden környezetben jó marad.
Bár a Trónok harca műfaja szerint fantasy, Westeros és az egész sorozatot átszövő hatalmi viszályok leírásakor Martin bizonyos történelmi eseményekből – mint például a Rózsák háborújából vagy a középkori keresztes hadjáratokból – is merített. A történetben ugyan jelen van a mágia, de a cselekmény nem erre épül, sőt, még tündék és orkok sem rohangálnak az erdőkben. A hangsúly az embereken van, akik mind a hatalomért versengenek, természetesen egymáson taposva, ahogy az természetünkből fakad. A Trónok harca szereplői tehát királyok és királynők, lovagok és hitehagyott renegátok, árulók és nemesemberek, akik egytől egyig a hatalomért, vagyis a Vastrónért küzdenek.
A történet kezdetén Robert Baratheon király – aki a gazdag és korrupt Lannister-házból származó Cersie-t vette feleségül – a birodalom fővárosából északra utazik, hogy megkérje régi barátját, Lord Eddard „Ned” Starkot (Sean Bean, ő lenne a sorozat sztárja, akinek az arcával igyekeznek eladni a produkciót), hogy segítsen királysága igazgatásában, miután korábbi főtanácsadója rejtélyes körülmények között meghalt. Ned és családja egyre több veszéllyel kénytelen szembenézni, és közben nehéz döntések meghozatalára kényszerülnek. Keletről a Targaryen család száműzött sarja, Daenerys sárkányhercegnő és bátyja, Viserys fenyegetik a Trónt, sok évvel ezelőtt ugyanis az ő családjuk uralta a Királyságokat. Viserys még attól sem riad vissza, hogy húga kezét egy nomád dothraki harcosnak adja. Ettől reméli ugyanis, hogy egy napon visszaszerezheti a Vastrónt és vele együtt a hőn áhított hatalmat Westeros felett. Eközben a Királyságok határain kívül is sorsfordító dolgok történnek: Ned törvénytelen fia, Havas Jon északra utazik, hogy a királyság védelmére felesküdött Éjjeli Őrség tagja legyen; Cersei Lannister és ikertestvére, Jaime, illetve törpe testvérük, Tyrion árulása pedig lelepleződik - olvasható az HBO összefoglalójában.
Ez a sok szálon futó sztori persze önmagában még nem elég a sikerhez, látni kellett a végeredményt, az HBO pedig szervezett egy premier előtti sajtóvetítést, ahol volt szerencsénk elsőként megtekinteni a Trónok harca első két epizódját. Röviden és tömören: nem csalódtunk. Elsőként le kell szögezni, hogy ez a sorozat nem a munka utáni, kanapén fetrengős agymosó kardos-kalandos történet, ha az ember nem figyel, akkor 10 perc után nem is biztos, hogy fel tudja venni a fonalat. Eddig sem volt könnyű műfaj az HBO sorozatok világa, de most még keményebbek, mintha valami küldetés lenne, hogy a néző dolgozzon is tévézés közben, rakja össze a részleteket, ne készen kapja az élményt. Az első rész gyakorlatilag csakis seregszemle, 5 percenként új szálat vonnak a történetbe, jól látszik, hogy George R. R. Martin nem bohóckodik a cselekmény bonyolításával és nem adja meg nekünk azt a kényelmet, hogy feketén-fehéren lássuk a dolgokat.
A szereposztás most is zseniális: Sean Bean tökéletesen hozza a Gyűrűk Urában kigyakorolt, gondoktól terhelt arcú vezetőt, külön élmény volt számunkra a törpét alakító Peter Dinklage is, aki minden munkájában tündököl, de az ismeretlen színészekkel sincs semmi probléma. Egyedül Daenerys Targaryen szerepében esdeklő Emilia Clarke volt kicsit hiteltelen, de ő már az első jelenetében meztelenkedni kezd, és később is főleg csak megalázott asszonytestként látjuk viszont. Feltehetően a további részekben válik majd érdekesebbé karaktere, tehát adunk még időt az egyébként valóban gyönyörű hölgynek, hátha szépségénél többet is villant majd a kamerák előtt.
Ha pedig már szóba jött a meztelenség, a Trónok harca nem fukarkodik a szex és a testiség ábrázolásával, de szerencsére nem akar egy újabb Spartacus vagy Tudorok lenni, a fontos jelenetek általában felöltözött emberekkel zajlanak. A nyelvezet sem túl költői, néha a szereplők mocskos szája emeli a korhatáros besorolást, de a magyar fordításból kigyomlálták a "fuck"-okat, szerintünk nem is hiányoztak onnan. A magyar szöveg egyébként igen meggyőző lett (egyelőre csak felirattal láthatjuk, a szinkronos verzió csak májusban érkezik, nyilván világpremier esetén ez nem meglepő), sikerült megegyezni a regény fordítójával, így a rajongók azt a világot kapják vissza, amit a könyvekből megszerettek - ez megint egy olyan apróság, ami manapság sajnos nagyon ritka gesztus, érdemes tehát nagyon értékelni (még akkor is, ha egyébként elvárható lenne).
Összességében tehát a Trónok harca teljesen pozitív benyomást hagyott bennünk. Van benne egy kis Gyűrűk Ura, néhány pikáns jelenet, és persze jóval lazább stílus, de nem ezek miatt szerethető. A sok szereplő igen hamar belekezd a történet bonyolításába, a néző pedig az első rész után fáradtan, de folytatásra éhesen ül a tévé előtt. A második rész végére pedig már annyi feszültség gyűlik, ami teljesen magába szippant. Kiváló történet, a 10 részes első évadot nagykanállal fogjuk enni, ha ez a színvonal végig megmarad. Ráadásul a hét kötetesre tervezett könyvsorozat bőven ad még lehetőséget a folytatásra, így az is lehet, hogy a Trónok harca a következő évtized meghatározó kultuszává válhat, tényleg van rá esélye.
A Trónok harca az amerikai premier másnapján, vagyis április 18-án debütál a közép-európai régióban, beleértve Magyarországot is, ahol kódolatlanul is megtekinthető az első rész.
