Zidane a szállodai szoba magányában

Sócrates (Brazília) A legendás brazil csapatkapitány, aki 1982-es és 1986-os világbajnokságon is viselte a karszalagot a válogatottban, közismerten kemény piás és erős dohányos volt. Fénykorában utóbbiból naponta két csomagot is elszívott, és ezt a szokását 1989-es visszavonulása után is megőrizte. Jelenleg orvosként praktizál, azaz mások egészségére figyel. Ha már a sajátjára eddig nem sikerült.

Paul Gascoigne (Anglia) Az angol futball fenegyerekét sem kell bemutatni. A kilencvenes években és az ezredforduló után a sajtó folyamatosan beszámolt Gazza botrányairól és alkoholproblémáiról. A 1996-os Európa-bajnokságon rendszeresen dohányzott, és finoman szólva sem követett el mindent, hogy az újságírók előtt ez a szokása rejtve maradjon. Mikor karrierje már leszállóágban volt, egy mérkőzés szünetében az öltözőben elszívott egy cigit és lenyomott egy felest, amiért a bíró nem engedte vissza a pályára.

Robert Prosinecki (Horvátország) A játékos sosem rejtette véka alá, hogy a cigi rabja, és nem is küzdött azért, hogy ne legyen az. Gyengébb napjain 40 szálat szívott el, de általában ennél többet. Káros szenvedélye nem ment a labdarúgás rovására. A karrierje végén, 2001-ben Portsmouth-ban is hős lett, mert megmentette a csapatot a kieséstől.

David Ginola (Franciország) A francia szélső saját bevallása szerint imádott dohányozni, ha a cigizés olimpiai sport lenne, éremeséllyel indulhatna Pekingben is. Ráadásul nem volt kispályás sem, hiszen az egyik legerősebb ciginek számító Gitanes-t szívott. Hogy ezt ellensúlyozza, elvállalt egy hajsampon-reklámot. A tüdeje nyilván nem olyan szép, mint a haja...

Zinédine Zidane (Franciaország) Bejárta a sajtót az a fénykép, amelyen a játékmester a 2006-os világbajnokság alatt a portugálok elleni elődöntő előtt szállodai szobájában gyújt rá egy staubra. Nem lenne ezzel semmi baj, lévén az ő dolga. Annak árnyékában viszont kicsit kellemetlen lehet, hogy Zizou négy évvel azelőtt egy dohányzás elleni kampány fő arca volt. A németországi világbajnokság – emlékezve a sportszerűnek azért nem nevezhető Materazzi felöklelésére – nem tett jót a renoméjának, az biztos. Mondjuk, annyira rosszat sem.

Maradona. Castro és kubai szivar

Diego Armando Maradona (Argentína) A világ legjobb focistájának tartott játékos csak akkor kezdett el dohányozni, amikor visszavonult a profi futballtól. Igaz, akkor viszont igyekezett bepótolni az „elvesztegetett” éveket. Ennek eredményeként 2004-ben tüdőszanatóriumba is került légzésproblémái miatt. 2005-ben tett egy megállapítást, miszerint Wayne Rooney hasonlít hozzá. Ki tudja, mire gondolt?

Johann Cruyff (Hollandia) A legendás holland játékos és edző napi húsz szálat szívott el – egészen 1991-es szívműtétéig. Ekkoriban éppen az FC Barcelona kispadján ült. Azóta viszont megfordult vele a világ, és a katalán egészségügyi minisztérium dohányzásellenes kampányában is rész vett. Két szívbillentyűt ültettek be neki, s mint mondta, ez mindig emlékezteti korábbi hibáira.

Sir Stanley Matthews (Anglia) A futballtörténelem első aranylabdása sosem dohányzott. Ami miatt mégis felkerült a listára az az, hogy ennek ellenére 1954-ben elvállalt egy cigarettareklámot. Az 54-szeres angol válogatott jobbszélső védjegyévé vált „könnyed labdakezelést” szerette volna a Craven A elnevezésű cigaretta felhasználni „a Craven A könnyedsége” szlogennel. A siker mérsékelt volt.

Fabien Barthez (Franciaország) A francia válogatott egykori kapusa legalább annyira volt profi a dohányzásban, mint a futballpályán. Különösen angliai karrierje során erősödött meg ez a szokása. A Manchester United kapusaként 2003-ban, a Portsmouth elleni győzelem után Gordon Stratchan, a vesztes csapat trénere orrolt meg rá. Az ok: Barthez, miután az első félidő után sérülés miatt lecserélték, az ellenfél trénerének nemdohányzó irodájában szívott el pár szálat. Egészségére.

David James (Anglia) Az angol válogatott egykori egyese karrierje alkonyán beismerte, amit már akkor is mindenki tudott, miszerint 15 éven keresztül csak ritkán szívott el napi 20 cigarettánál kevesebbet. „Karrierem nagy részét bagózással töltöttem. Edzés után, meccsek előtt, néha még a kispadon is.” James még ma, 37 évesen is aktív, sőt idén FA Kupagyőztes lett a Portsmouth-szal.