A férfi kajaknégyes laza reggeli edzésén épp túl van, délutánig nyugodtan pihenhet. Persze, az edzések sem olyan kemények már. A legnagyobb feladatuk most nem az erőnlét, hanem az összeszokottság fejlesztése. Egy hete ugyanis – 23 nappal az olimpia előtt - helycsere volt a hajójukban. Tóth Dávid eggyel hátrébb, Kammerer pedig eggyel előrébb, a vezérevezős beülőjébe került.
 
hvg.hu: Hogyhogy megint helyet cseréltetek?

Stiller Ákos

Kammerer Zoltán: Kati néni és Storcz Botond (a szövetségi kapitány – a szerk.) kívülről azt mondják, hogy dinamikusabb lett az egység. Dávid egy kicsit rövidebbeket húz, mint én, és amikor vége a távnak, tartja a diktált csapásszámot, emiatt elkezd rövidebbeket húzni és lassul a hajó. Én meg amikor elkezdek elfáradni, akkor nem a csapásszámot tartom, hanem a húzás hosszát. Emiatt jobban tudok érvényesülni én elől, ő meg mögöttem nyilván nem rövidül le, mert engem utánoz. A Dávid mögött nem tudtam volna érvényesülni az utolsó két-háromszáz méteren. Pont ott, ahol kulcsfontosságú lett volna.

hvg.hu: És furcsa újra az első beülőben lapátolni?

Kammerer Zoltán: Durván 18 éve megyek csapathajót, és még soha nem ültem az első beülőnél hátrébb. Volt egy egy hónapos kitérőm, nyertünk egy válogatót, lettünk ötödikek egy Eb-n a komplett nemzetközi mezőnyben. Maga a második beülős szerepkör nagyon tetszett. Pont ezt mondtam a fiúknak, hogy szívem szerint ott ülnék a másodikban, mert baromi jól éreztem magam. Tök izgalmas volt, tényleg mintha teljesen megújultam volna. Viszont az eszem nekem is azt diktálta, és Kati néni is úgy döntött, hogy üljek előre. Nem azt mondom, hogy beletörődtem, mert ez van. Egész egyszerűen baromi jó elöl is. És ha jó a hajó, akkor elöl is élvezni lehet a kajakozást.

hvg.hu: Mutat neked valami újat Kati néni ennyi év kajakozás után?

Kammerer Zoltán: Persze, hát teljesen más. Más mentalitás, más jellegű edzésmódszer. Egy baromi következetes néniről beszélünk. Nem is gondolná az ember, hogy milyen szigorú tud lenni egyik pillanatban, másik pillanatban meg tényleg vajból van a szíve. Ha összegeznem kéne, ő egy hetven éves, elképesztő szellemi frissességgel rendelkező, kreatív, jó fej néni. Minél jobban ismeri az ember, annál jobban érzi, hogy az embereiért tűzbe megy. Az ellenségének nem túl jó lenni, de ha vele vagy, akkor jó.

hvg.hu: És szakmailag tud újat mutatni?

Stiller Ákos

Kammerer Zoltán: Szakmailag is tud új dolgokat, persze. De én 25 év alatt hallottam már egyet s mást. Én olyan ritka versenyző vagyok, aki nem váltogatja az edzőjét. Volt egy nevelőedzőm egy évig, majd egy másik nyolc évig, majd tizennégy évig Sári Nándor. Ennyit fogyasztottam a pályafutásom alatt. Mások három-négyévente cserélik az edzőt. De én soha nem az edzőben kerestem a hibát. Kati nénivel tényleg újdonság, hogy mások az edzések. Nagyon tudja motiválni az embert. Soha nem tudhatod, hogy mi a következő résztáv. Tehát megindulunk, és fogalmam sincs, hogy mennyi van hátra. Csak annyit mond, hogy kész, rajt és majd szól, hogyha jó. És ezt ezerszer játssza el egy nap. Azt sem mondja el, hogy tíz darab résztáv lesz, semmit nem mond. Egyszer csak szól, hogy vége. Ezért minden távhoz úgy állsz, mintha csak ez az egy lenne. Ezt a fiúktól vettem át. Nagyon kemény, tényleg kőkemény a Kati néni.

hvg.hu: Mit hoz a három fiatal, és mit a háromszoros olimpiai bajnok a hajótokba?

Kammerer Zoltán: A három fiú mindenképpen jó egyéni teljesítményt, jó csapatszellemet tud hozni. Vagyis jó csapatszellemet tudunk hozni így négyen. Nekem már az is meglepő volt, amikor idekerültem, hogy én mindig azt hittem, hogy ezek az MTK-s fiúk ilyen különlegesek. Olyan volt, mintha ilyen sznobok lennének, hogy nem állnak szóba senkivel. Most, hogy belecsöppentem látom, hogy nem sznobok, csak nincs az a nyírás, fúrás-faragás. Tehát ők csapaton belül roppant mód összetartóak. Én eddig két-három csapatban voltam életemben, és hát sehol nem volt ez. Mindenhol voltak klikkesedések. Itt nincsenek. Ha egyik első, a másik második, akkor szívből gratulálnak egymásnak, nem pedig az anyázás megy. Nem gáncsoskodnak, ami nagyon fontos. Ez egy baráti kör igazából. Én meg úgy érzem, hogy egy kis rutint, tapasztalatot hozok. Ez főként kint, az olimpián lesz kulcsfontosságú. Készítem fel őket arra, hogy ne izguljanak, úgyis le fogunk maradni mindenről, és semmit nem fogunk látni. De ez ideális párosítás, hogy három fiatal versenyző és egy rutinosabb.

hvg.hu: A kétszeres olimpiai bajnok négyesből (Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth) csak te jutottál most ki az olimpiára. Ketten már visszavonultak, de Vereckei Ákos versenyez még. Miért te maradtál utolsónak?

Kammerer Zoltán: Elsősorban azért, mert én vagyok a legfiatalabb. Horváth Gábor önszántából hagyta abba a kajakozást, Botond ugye szintén önszántából. De persze érezhető, hogy lassan eljön a váltás ideje. Annak idején mi is leváltottuk a nagy elődöket. Felnőtt egy új nemzedék, és lassan átveszik a helyünket. Lehet, hogy jól gondolkoztam, jól edzettem és jól váltottam csapatot. De persze ez nem csak a szerencsén múlt. A páros az ugye elment az első válogatón, ahol egy válogatós rendszer volt. A Kati néninél bejelentkezett négy-öt versenyző, és valamiért engem választott. És nem hiszem, hogy a két szép szememért. Egy hely volt náluk, és talán bennem látott fantáziát.

hvg.hu: No és ahhoz mit szóltál, amikor egy rivális négyes tagjai – köztük Vereckei Ákos - azt mondták, hogy ők még akár fizetnének is, ha nem kerülnek az első hatba Londonban, csak legyen még egy válogató a négyesre?

Stiller Ákos

Kammerer Zoltán: Igazából ismerem a fiúkat. Tényleg a vicc és a szánalom között volt félúton. Én jót röhögtem rajta. Tudtam, hogy ilyen nincs, és ilyen nem létezhet. Mert, ha ez így lenne, akkor holnap én mondhatnám, hogy a Dombi-Kökény páros ellen menjünk még egyet, és fizetek kétmilliót. Ez egy elvetemült ötlet volt szerintem. Persze mindent meg kell próbálni, mindenbe kapaszkodni kell. De szerintem mindennek van egy határa. Igazából nekem az esett rosszul, hogy olyan emberek támadtak, mint Sík Márton meg Bozsik Gábor. Akik aztán olimpiai számban az életükben egyetlen egyszer indultak világversenyen. Egyéniben soha nem vertek meg engem, se párosban, se négyesben. Én 18 darab olimpiai kvótát szereztem ennek az országnak az öt olimpiai ciklus alatt. Szemben egy egész szegedi retye-rutya csapattal, Borostól Bozsikon át Síkig nulla. Tehát nulla. Én tizeniksz vébén, négy olimpián, tizennégy Eb-n voltam ott, végig olimpiai számokban. Igazából nem a Vereckei Ákos-féle próbálkozás esett rosszul, ez a fizetéses történet sem tőle indult, mert ez nem az ő stílusa. Ő annál nagyobb versenyző, ilyet magától nem mondana. Igazából csak nem értettem, hogy mit akarnak. Megvolt a válogató, nem teljesítettek. Állandóan azzal jönnek, hogy mi 2:54-et tudunk csak menni. Én is sokszor mondom, hogy Schumacher miért nem jön be a Mercivel az élre. Pedig biztos vagyok benne, hogy nyomja neki. Meg a Barca-Real-on is mondhatom, hogy a Messi ezt vagy azt a helyzetet miért hagyta ki. Én erre mindig azt mondom, hogy fotelból könnyű dumálni. Meg kellett volna mutatni.

hvg.hu: És Kucsera Gáborral milyen a viszonyotok?

Kammerer Zoltán: Kucsival? Hallottam róla, hogy haragszik rám, hogy én tönkretettem az életét. Meg, hogy szarban hagytam. Nem tudom, mivel hagytam szarban, mikor ötödikek lettünk a válogatón. Egyesben edzéseken soha nem vert meg. Én szóltam, hogy ez a páros így nem lesz jó. Egy hely volt, és hát jöttem. Ha ezt nem érti meg, akkor nem barát. Hogyha igaz barát, akkor ő támogat a legjobban, hogy menjek. Vagy nem volt igaz barát, vagy máshogy gondolta. De én nem helyette jöttem ebbe a négyesbe, az ő neve föl sem merült, nem lett volna hova beültetni. A válogatón nem tudtam vele beszélni, mert elrohant. Aztán egyesben nem ment túl jól, ugye kiesett a középfutamban. Nem került döntőbe, én meg eljöttem. Azóta látom Facebookon, hogy Balatonon nyaral, de nem beszéltem vele.
 
hvg.hu: Ilyen viharos vizeken mentálisan fel lehet pörögni 34 évesen az ötödik olimpiára? Egyáltalán mi motivál még egy háromszoros olimpiai bajnokot?

Kammerer Zoltán: A motivációm nagyobb, mint 1996-ban Atlantában, mert ott tényleg csak a részvétel volt a fontos. Egy jó kis tanuló olimpia volt, láttam mindent. Sydney volt az én olimpiám. És nem azért, mert kettő aranyat nyertem, hanem mert jó érzés volt ott lenni. Hatalmas magyarság fogadott kint a reptéren, annyian voltak, mint amikor Ferihegyre hazajöttünk. Előtte már négyszer voltam ott edzőtáborban, tehát szó szerint otthon éreztem magam. Jött Athén, az egy ilyen jöttünk-láttunk-győztünk olimpia volt, mivel csak pár napot töltöttünk kint. Pekingben indultam életemben először toronymagas favoritként, aztán nem nyertünk. Emellett vihettem a zászlót, ami fantasztikus érzés volt. Ez a mostani olimpia meg valaminek a lezárása. Valaminek a kezdete. Tehát ez pont olyan, mint hogy a Schumacher átült a Ferrari után a Mercibe. Tehát már nem az a célja, hogy a csúcson legyen iksz évig, de még egy nagyot szeretne. Nekem sem az a célom, hogy még tíz év, még a következő olimpia, hanem ez egy ilyen most és kész. Ez egy egyszeri alkalom, hogy most így megyünk, és a legjobbat akarjuk kihozni. Úgy érzem, hogyha a fiúk befogadtak, elfogadtak és hallgatnak rám, akkor tartozom nekik annyival, hogy szívem-lelkem kipakoljam, és az egész hajóból kihozzam a maximumot. Lehetünk akárhányadikak, ha ők boldogok lesznek, akkor én is. Érjünk úgy a célvonalba, hogy ennél jobbat nem tudtunk volna, és végezzünk minél előrébb. Itt egy érem már csodálatos eredmény lenne.

hvg.hu: És London után jön az újabb daráló Rióig?

Stiller Ákos

Kammerer Zoltán: Én már Peking után is azt mondtam, hogy ha nyerünk, visszavonulok. Milyen jó, hogy nem nyertünk, mert lehet, hogy már nem kajakoznék. A 25 éves pályafutásom alatt soha nem voltam hat hétnél hosszabb szabadságon. Most szeretnék majd egy két-három hónapot pihenni. Aztán tavasszal szeretném újrakezdeni a kajakozást. 2013 valószínűleg ki fog maradni, de 2014-re szeretnék újra piszkosul felkészülni. Ha akkorra sikerül visszakerülnöm a csapatba, és élvezni fogom ugyanúgy, mint most, akkor elmegyek 2016-ig. De ha 2014-ben nem jutok csapatba, akkor itt a vége, fuss el véle.

hvg.hu: És mi lesz belőled, ha már nem te leszel Kammerer Zoltán a kajakos olimpikon?

Kammerer Zoltán: Én mindig azt mondom, hogy egy seggel egy lovat lehet megülni. És nem is gondolok másra. Ha most kitalálnék valami jót, akkor lehet, hogy nem tudnék rendesen koncentrálni a kajakozásra. Persze lehetőségeim vannak. Azt is sokan mondják, hogy így meg úgy segítenek majd, meg itt vagy ott fogsz dolgozni. Kíváncsi leszek, hogyha már nem én leszek a „nagy” Kammerer Zoltán, akkor majd ki marad mellettem. De ez csak akkor fog majd kiderülni. De jó értelemben nem vagyok rászorulva a segítségre. Úgy érzem, hogy nem vagyok annyira hülye gyerek, hogy ne találjak magamnak megfelelő elfoglaltságot. Éhen nem fogok halni. Jól akarom érezni magam, boldog családban élni, azt hiszem ennyi.

A Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel alkotta egység augusztus 7-én áll rajthoz a férfi kajak négyesek ezer méteres versenyszámában, a Londontól harminc kilométerre lévő Eton Dorney evezős központban.