Véget vetett a hónapok óta tartó találgatásoknak az olimpia szervezőinek és a Triatlon Világszövetség illetékeseinek szerda hajnali közleménye: a Szajna vízminősége lehetővé teszi, hogy az eredeti időpontjában tartsák meg a nők triatlonversenyét.

Bár a vihar elkerülte Párizst, egész éjjel esett a fővárosban, legalább rövid időre elmosva az elmúlt napok forróságát. Korábban éppen az esőzések miatt kerültek veszélybe a triatlonversenyek – Párizs csatornahálózata túlcsordult, így gyakorlatilag tisztítatlan szennyvíz ömlött a Szajnába, ahol az úszószámot tervezték rendezni –, az újabb hajnali mintavétel eredményét elfogadhatónak értékelték a szakemberek, így engedélyt adtak a rajtra.

A mezőny, benne az egyetlen magyarral, Kuttor-Bragmayer Zsanett-tel, reggel nyolckor ugrott fejest a folyóba, hogy leússza az 1,5 kilométeres távot. A magyar versenyző a hetedik helyen ért célba, aztán gyors öltözés után kerékpárra pattant.

A nedves-csúszós párizsi utak rengeteg áldozatot szedtek a 40 kilométeres táv során. A versenynek drámai hátteret biztosító útvonal a III. Sándor hídtól a Champs Elysées-n át a Diadalívig vezetett, ahol egy éles kanyar várt a versenyzőkre. Ez a Motaignes sugárút felé térítette a mezőnyt, amely aztán az Invalidusok hídján kelt át a Szajnán. Következett a Saint-Germain körút, amely visszavezette őket a III. Sándor hídra.

A szervezők már előre figyelmeztettek: a versenyzők karjait és lábait extrán igénybe veszi majd, hogy a táv 27 százalékát macskakövön kell teljesítenük. Ehhez jött még az eső, így az első körökben egymás után csúsztak el a sportolók, sokan akkorát estek, hogy vissza sem tudtak állni a versenybe.

A mezőnyt Tokió olimpiai bajnoka, a bermudai Flora Duffy vezette, előbb nagyobb különbséggel, de az élboly – benne többek között Kuttor-Bragmayerrel és Georgia Taylor-Brownnal, az előző játékok ezüstérmesével – hamar beérte, attól kezdve tízen-tizenketten teljesen együtt tekertek, de ebből a csoportból is akadt, aki elesett.

Bragmayer ötödikként ért be a depóba, és hetedikként vágott neki a tíz kilométeres futásnak. Az útvonal hasonló volt a kerékpáros száméhoz, ám rövidebb: a versenyzők, akiket rengetegen biztattak a kordonok mögül – jó néhány magyar zászlót is láttunk a helyszínen –, most kevesebbet haladtak a Champs Elysées-n.

Az élmezőnyben a futás elején nem volt jelentős változás, aztán az is lassacskán szétszakadt. Féltávnál már csak négyen futotta együtt: a svájci olimpiai újonc, Julie Derron vezetett, vele futott érintőtávolságban a brit Beth Potter és két francia, Cassandre Beaugrand és Emma Lombardi. Duffy csak távolról tudta őket követni.

Kuttor-Bragmayer sokáig a 9. helyen haladt, de valahol három és fél és öt kilométer között lelassult és visszaesett. Hat és fél kilométer után a 22. helyen haladt.

Egy kilométer volt hátra, amikor Cassandre Beaugrand elsprintelt az élbolytól, és hamarosan már jó 15-20 méteres különbséget dolgozott ki. A közönség űzte-hajtotta a francia versenyzőt, aki végül 1:54:55 másodperces idővel ért célba és nyerte meg az olimpiai aranyat. Mögötte Derron és Potter futott még be dobogós helyen.

Kuttor-Bragmayer a 26. helyen végzett 2:00:24 alatt tejesítette a távot.