„Vizsgálat helyett dicséretet" várt az 1942-es újvidéki mészárlás katonai vezetője

Dicsőséges bevonulás helyett megtorlással és megfélemlítéssel gyarapította a trianoni Magyarországot a Horthy-korszak partizánvadász katonasága és csendőrsége. A délvidéki „kaland” részleteit sokáig államtitokként próbálták kezelni.

„Vizsgálat helyett dicséretet

„Magyar hazában, magyar ember tette ezt? Magyar katona ölt le ártatlan gyermekeket? Magyar katona fojtott meg csecsemőket anyák szeme láttára. Evvel a magyarsággal történt valami! (...) Szégyen tüzel az arcomon, a jövőtől való irtózat ég a szívemben. Ilyen fekete lapok a dicső hősi magyar nemzet történelmében! (...) Szerkesztő úr! Ez történt az Úrnak 1942-ik esztendejében Újvidéken.” 1942. január 30-án, a „hideg napok” (Cseres Tibor ezt a címet viselő híres regénye itt olvasható) utolsó napján vetette papírra egy, az aláírása szerinti „Magyar tanítónő”.

A „rettenetes vérfoltok, szétfröccsent agyvelődarabok” láttán a haza- és istenhitében is megrendült szemtanú az akkori ellenzéki napilapnak, a Magyar Nemzetnek küldte el kétségbeesett levelét, amely történelmi relikviaként maradt fenn a főszerkesztő hagyatékában. A névtelen levél kézhezvételekor a realista Hegedűs Gyulában aligha merült fel a publikálás gondolata. A lap betiltását kockáztatta volna, hisz 1941. december közepe óta ott volt az asztalán a cenzúrahivatali utasítás: a „Délvidék” katonai eseményeiről még utalás se essék – például a szigorúan titkos hadijelentések szóhasználata szerint „a határvadászokkal megerősített csendőrjárőrök és a partizánok közötti heves tűzpárbajokról”.

Egy magyar tanítónő levele Újvidékről Pethő Sándornak, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének 1942. január 31-én:

Egy magyar tanítónő levele Újvidékről by HVG.hu on Scribd

A magyar tanítónő levelének borítékja:

A címzés a magyar tanítónő Pethő Sánornak írt levelének borítékján
Magánarchívum