„Vizsgálat helyett dicséretet" várt az 1942-es újvidéki mészárlás katonai vezetője
7 perc
2022.09.03. 14:00
Dicsőséges bevonulás helyett megtorlással és megfélemlítéssel gyarapította a trianoni Magyarországot a Horthy-korszak partizánvadász katonasága és csendőrsége. A délvidéki „kaland” részleteit sokáig államtitokként próbálták kezelni.
„Magyar hazában, magyar ember tette ezt? Magyar katona ölt le ártatlan gyermekeket? Magyar katona fojtott meg csecsemőket anyák szeme láttára. Evvel a magyarsággal történt valami! (...) Szégyen tüzel az arcomon, a jövőtől való irtózat ég a szívemben. Ilyen fekete lapok a dicső hősi magyar nemzet történelmében! (...) Szerkesztő úr! Ez történt az Úrnak 1942-ik esztendejében Újvidéken.” 1942. január 30-án, a „hideg napok” (Cseres Tibor ezt a címet viselő híres regénye itt olvasható) utolsó napján vetette papírra egy, az aláírása szerinti „Magyar tanítónő”.
A „rettenetes vérfoltok, szétfröccsent agyvelődarabok” láttán a haza- és istenhitében is megrendült szemtanú az akkori ellenzéki napilapnak, a Magyar Nemzetnek küldte el kétségbeesett levelét, amely történelmi relikviaként maradt fenn a főszerkesztő hagyatékában. A névtelen levél kézhezvételekor a realista Hegedűs Gyulában aligha merült fel a publikálás gondolata. A lap betiltását kockáztatta volna, hisz 1941. december közepe óta ott volt az asztalán a cenzúrahivatali utasítás: a „Délvidék” katonai eseményeiről még utalás se essék – például a szigorúan titkos hadijelentések szóhasználata szerint „a határvadászokkal megerősített csendőrjárőrök és a partizánok közötti heves tűzpárbajokról”.
Egy magyar tanítónő levele Újvidékről Pethő Sándornak, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének 1942. január 31-én:
Egy magyar tanítónő levele Újvidékről by HVG.hu on Scribd
A magyar tanítónő levelének borítékja:
