Ahogyan várható volt, jelentős különbségek figyelhetők meg az IKT-eszközökhöz és az internethez való hozzáférésben. A digitális megosztottság legfontosabb faktorai: az életkor, a képzettség, bizonyos regionális tényezők, de a háztartásoknál a gyermekek jelenlétének is komoly hatása van. Noha a társadalom valamennyi szegmensében növekednek a hozzáférési mutatók, a különbség nem, vagy csak bizonyos részterületeken csökken - mutatott rá az Eurostat tanulmánya.

A gyermek és a PC együtt jár

Az adatokból kiderül, hogy az európai háztartások 54 százalékában található személyi számítógép, 43 százalékában pedig internetkapcsolat, amelyek mintegy harmada szélessávú. Ahogyan várható volt, a gyermekes háztartások utcahosszal megelőzik ebben a két mutatóban a gyermekteleneket: míg előbbiek 70 százalékában, addig utóbbiak mindössze 46 százalékában van számítógép, az eltérés hasonló az internetet illetően is.

A tagállamok között is hatalmas különbségek észlelhetők, hiszen míg Dániában, Németországban, Luxemburgban, Hollandiában, Norvégiában és az Egyesült Királyságban a háztartások kétharmadában van számítógép, és több mint felüknél internetkapcsolat is rendelkezésre áll, addig Lettország, Litvánia és sajnos hazánk is mindössze kevesebb, mint egyharmados arányt tud felmutatni számítógépek és mindössze 15 százalékot a netkapcsolat terén. Az egyetlen biztató adat számunkra, hogy az alacsony penetráció mellett meglehetősen magas a szélessávú hozzáférések aránya (bár ebben a mutatóban is mindössze a gyenge középmezőnyben helyezkedünk el).

Ha a népsűrűségi adatokat nézzük, szintén jelentős különbségek lelhetők fel a ritkán lakott területek és a városi régiók között. Ebben a viszonylatban egy újabb válfaja is megjelenik a digitális megosztottságnak: a szélessávú szakadék, amelynek legfőbb oka, hogy a vidéki térségekben az üzleti élet szereplőinek nem éri meg kiépíteni a szolgáltatást, ezért fordulhat az elő, hogy ezeken a területeken négy kapcsolatból csak egy szélessávú. Ott, ahol a GDP nem éri el az Uniós átlag 75 százalékát feleakkora a penetráció, mint a fejlettebb térségekben.

Mindössze 14 országot érintett az a kérdés, miszerint miért nincs a háztartásban internet. Válaszként elsősorban az előfizetés illetve az eszközök magas ára hangzott el, valamint a megfelelő szakértelem hiánya. A privacy és egyéb biztonsági okok nem tekinthetők egyenrangúnak ezekkel a problémákkal.

Van jó példa az EU keleti felében is

A 16-74 év közötti EU-polgárok 55 százaléka használ számítógépet, 47 százalékuk pedig az interneten is jelen van, az európai lakosság 17 százaléka pedig vásárolni is szokott a világhálón keresztül. Az összesített adatok terén (28 százalékos eredménnyel) sajnos hazánk itt is a mezőny végén kullog, mindössze Görögországot (és a csatlakozásra váró bolgár-román-török triót) megelőzve.

A nemek között nem mutatható ki szignifikáns különbség a használatban. Írországban, Finnországban és a balti államokban szinte azonos a felhasználó férfiak és nők aránya. A kor jóval fontosabb befolyásoló tényező: míg a 24 éven aluliak háromnegyed használja az internetet, addig a legidősebb korcsoportban (64-74 éves korig) ez az arány mindössze 11 százalék. Az igazi törés az 54 éves korhatárnál van, utána kezd el drasztikusan csökkeni a felhasználók száma. Nem meglepő módon a legnagyobb arányban a diákok között találunk internetezőket, míg a legkevesebben a nyugdíjasok közül vannak online.

Az iskolázottság mentén is az életkorhoz hasonló mély árkok rajzolódnak ki a felsőfokú (77%), a középfokú (52%) és az alapfokú (25%) végzettségűek között. Az alacsonyan képzettek között található egyedül komoly különbség a férfiak és a nők között van, ahol az előbbiek jóval nagyobb aktivitást mutatnak.

A tagállamok szintjét nézve a skandináv országok járnak az élen (80% felett), míg a legalacsonyabb értékeket a kandidáló országokban találjuk, valamint – ahogy már említettük – hazánkban és Görögországban. Ugyanakkor a térségben jó példa is fellelhető: a sokat dicsért Észtország valamint némileg meglepetésként Szlovákia is elmondhatja magáról, hogy lakosságának közel fele aktív internethasználó. A vidék-város különbség itt is megfigyelhető, de a déli államok (Portugália, Spanyolország, Olaszország, Görögország) jelentősen elmaradnak az európai átlagtól.

Otthon és a munkahelyen

A digitális megosztottság szempontjából nagyon érdekes, hogy hol érik el az emberek az internetet, azaz akiknek otthon erre nincs lehetőségük, hol tudnak élni azzal. Az európai internethasználók negyede kizárólag otthonán kívül lép a világhálóra. Ország-viszonylatban, míg Lettország, Litvánia és Szlovákia lakosságának kevesebb, mint fele csatlakozik otthonról, addig Dániában, Németországban, Hollandiában ez az arány hét lakosból hat.

Összességében tehát 75 százalék az otthonról netezők aránya, de jelentős a munkahelyi szörfözők részesedése is (41%). A diákok (illetve az oktatási intézményben csatlakozók) komoly, az összlakosságban képviselt arányukhoz képest mindenképpen meghökkentően magas 17%-kal képviseltetik magukat, míg a könyvtár és az internetkávézó egyaránt 7-7 százalékot ért el (hazánkban 10-10%). Jelentős még a barátok, rokonok ismerősök által nyújtott elérés kihasználása is (20%).

Érdekes eredményeket kapunk, ha megnézzük az exkluzív használatot, azaz, kik azok, akik a felsorolt helyek közül kizárólag egyet vesznek igénybe: csak otthon 34%, csak munkahelyen 9%, csak barátnál/ismerősnél 2%, csak könyvtárban 0%, csak internetkávézóban 1%. Ez utóbbi adat meglepő, de érdemes megemlíteni, hogy Bulgáriában és Törökországban nagyon magas a netkávézók kihasználtsága.

A 10 főnél többet foglalkoztató európai vállalkozások 89 százalékának van internetkapcsolata. A nagyvállatoknál (250 főnél több foglalkoztatott) gyakorlatilag teljes a lefedettség (99%), de a közepeseknél (50-249 alkalmazott) is nagyjából ez a helyzet (97%) – kivéve hazánkat. Ennél a vállalattípusnál a tagállamok közül csak Magyarországon kisebb az internetpenetráció 90 százaléknál, pontosan annyi, mint az európai átlag a kicsiknél (10-49 foglalkoztatott): 87 százalék.

Növekszik vagy csökken?

Összességében a most bemutatott számok nem jelentenek túl nagy újdonságot, hiszen a törésvonalak eddig is ismertek voltak, de az átfogó vizsgálat ezúttal pontosan megmutatta azok kacskaringóit. A 2002-2003-2004-es idősoros adatokat követve nem látszik változás a digitális megosztottság arányaiban. Noha örvendetesen növekszik az internethasználat az idősebbek (55-77 év közöttiek) és az alacsonyan képzettek között, illetve a szegényebb régiókban, addig a fiataloknál, a magasan képzetteknél és a gazdaságilag fejlettebb térségekben (annak ellenére, hogy a telítési görbén jóval előrébb tartanak) még mindig nagyobb a gyarapodási ütem. Egyedül a kisvállalkozások zárkóznak fel a nagyokhoz, amelyeknek értelemszerűen nincs már mozgásterük, hiszen náluk szinte teljes a lefedettség. Ám ez a pozitívum valószínűleg nem igazán vigasztalja (sajnos talán nem is érdekli) a digitális megosztottság lemaradó felén élőket .