A levél szerzői a kínai alkotmányra hivatkoznak, amely elvben garantálja a szólás- és véleményszabadságot. A kormány azonban számos olyan rendeletet hoz, amely ellentmond az alkotmányban leírtaknak, és adminisztratív illetve egyéb akadályokat emelve megakadályozza a szabad gondolatok megjelenését és terjesztését.

Érdekes módon a petíció aláírói között nem csak liberális gondolkodók találhatók, hanem (szélső)baloldali, kommunista szájtok működtetői is, akik ugyancsak fel kívánnak lépni az elnyomás e formája ellen.

Nem így azok az amerikai és európai internetes óriáscégek, amelyeknek alapvető érdekük, hogy megjelenjenek a hatalmas kínai IT-piacon, és ezért akár az ördöggel is hajlandóak cimborálni, pláne az ázsiai ország kormányával. Emlékezhetünk a Yahoo esetére, amely aktív segítséget nyújtott a szerveknek nem egy – a kormány álláspontjával ellentétes híreket szolgáltató – újságíró (köztük az azóta tíz évre bebörtönzött Shi Tao) lebuktatásában.

A kínai miniszterelnök washingtoni látogatása idején pedig a Skype illetékesei ismerték be, hogy kínai partnerük azt a megbízást kapta, hogy az országból kimenő, és az oda beérkező szöveges üzeneteket „szűrje meg”. A sokak által „kollaboránsnak” minősített cégek azzal védekeznek, hogy az együttműködés az egyetlen módja annak, hogy jelen legyenek az ország piacán. Egyes vélemények szerint nem létezik olyan lista, amely a tiltott, szűrésre ítéltetett kifejezéseket tartalmazza, az állam a cégek „képzeletére” bízza, hogy melyek azok a szavak, mondatok, amelyek nem szalonképesek.

A kínai kormányzat természetesen tagad: a vezetők véleménye szerint az ő országukban sem vonatkoznak más törvények az internet(ezők)re, mint másutt, azt pedig határozottan cáfolják, hogy bárkit is az interneten hangoztatott véleménye miatt helyeztek volna hűvösre.