| A Corpora-projekt |
| Szélből, fényből, levegőből, egy algoritmus terve alapján, itthon csak a szűk IT-elit által használt eszközök felhasználásával „épül” a magyar pavilon. A virtuális épület a valós térbe lépteti ki a virtuális valóságot, hogy a környezettel harmóniában élő, ránk simuló víziót valósítson meg. Interjúnk a pavilont megálmodó csapat magyar tagjával. |
Az Icsikava Szota építész, Maróy Ákos szoftverművész, Max Rheiner szoftver- és hardverfejlesztő művész és Kobata Kaoru grafikus közreműködésével készült projekt a biennálé területén elhelyezett mintegy 40 miniatűr szenzor működésén alapul.
Az apró szerkezetek a mért hőmérsékletre, fényre, páratartalomra és hangra vonatkozó adatokat folyamatosan továbbítják egy központi egységnek. A kapott információkból egy vetítésrendszer hozza létre azokat a virtuális tereket, amelyek azután organikusan változnak aszerint, hogy a látogatók hogyan lépnek az érzékelőkre, milyenek a fényviszonyok, a hanghatások vagy hogyan alakul a hőmérséklet.
A szecessziós magyar pavilon Maróti Géza 1909-es tervei alapján készült. A Corpora-projekttel az alkotók egy jövőképet szeretnénk felvázolni, bemutatni, milyen lehet az építészet száz év múlva.
