A maradványokra Harijána államban, az Újdelhitől alig hatvan kilométerre fekvő Farmana településen találtak rá. A csontvázak az időszámítás előtti 2500-2000-es évekből származnak, a kultúra virágkorából - adta hírül az indiai IANS hírügynökség az ásatásokat végző japán és indiai kutatókra hivatkozva. Ritka az ilyen méretű Harappa-kori temető, s lehetséges, hogy a hajdani civilizáció legnagyobb sírkertjéről van szó.

A hagyományok és a településrendezés nagyon hasonlít az eddigi leletekhez, de a cserépedények formái, a pecsétek és más elemek igen sokfélék, ami arra utal, hogy a Harappa kultúra, az eddigi feltételezésektől eltérően, nem volt homogén - közölte Vaszant Sinde, a Púnai Indiai Intézet professzora, aki szerint a leletek segítségével közelebb kerülhetünk az Indus folyó völgyében virágzó ősi kultúra rejtélyeinek megfejtéséhez.

A kutatók nem ismerik pontosan a Harappa kultúra eredetét, és időszámítás előtti 2000 körüli hanyatlására sem találtak magyarázatot. A jelenleg Pakisztánban található Harappa városról elnevezett, elfeledett kultúra első tárgyi emlékeire a XIX. század derekán, az első vasút építésekor munkások akadtak rá. Tervszerű ásatás csak az 1920-as években kezdődött.

Ez a páratlanul békés kultúra - területén semmiféle öldöklésre alkalmas harci eszközt nem találtak - számos vonatkozásban felülmúlta a nagy közel- és távol-keleti kultúrák színvonalát: például a házakban víztároló, szemétgyűjtő, kőlapokkal fedett csatorna volt, a legtöbb utcát is csatornázták, kikövezték, vagyis "feltalálták" a kommunális higiéniát - írta a Magyar Tudomány 1999 júniusi számában Nyárády Gábor.

A most előkerült csontvázakat DNS-vizsgálatoknak vetik alá.