Nem is csoda, hogy a vizuálismédia-tervezők, sci-fi rajongók és geekek egyszerre hullajtottak örömkönnyeket, amikor Underkoffler 2008-ban visszatért a reflektorfénybe a g-speak névre keresztelt rendszerrel, amely gyakorlatilag a Különvéleményben látott szisztéma valós mása, fejlesztői szerint pedig az első igazi áttörés a számítógépes interfacek, azaz felhasználói kezelőfelületek történetében 1984 óta. A rendszer egyértelműen hasznosítható adatvizualizációs és prezentációs célokra, Underkoffler és társai azonban másra is gondolták már: az idei Sundance filmfesztiválon mutatják be TAMPER névre keresztelt filmszerkesztő rendszerüket, amellyel előrevetítik, mivel is dolgozhatnak a jövő filmiparában a vágók és a rendezők. A fejlesztők láthatóan és bevallottan is csak próbálkoznak a rendszer lehetőségeivel és míg bemutató videójukban a legnagyobb jóindulattal is csak kísérleti filmrészleteknek nevezhetjük az általuk előállított anyagokat, kétségünk sem lehet afelől, hogy a mozdulat-alapú vágómechanizmusok előbb-utóbb biztos helyet vívnak ki maguknak a szórakoztatóiparban.

A g-speak (és a TAMPER) kezelői rendszerükben tetszőleges számú, méretű és elhelyezésű képernyővel dolgozhatnak, a felhasználói felületet pedig tizenkét alapmozdulattal lehet kezelni, ezeknek nagyjából fele olyan mutató jellegű mozdulat, amellyel a szükséges műveletek 95 százalékát el lehet végezni, a többi mozdulat az egyedi alkalmazások egyes funkcióihoz vannak hozzárendelve. Az alapmozdulatokkal sík- és térbeli navigációt, vázlatrajzolást, megjegyzések beillesztését, videók szerkesztését, 2D és 3D szerkezetek (adatfolyamok, adatmátrixok) rendszerezését, manipulációját végezhetjük. A g-speak mindezen műveletek végzése közben figyelemmel követi az egyes képernyők méretét, helyzetét és elrendezését és a képernyőn szereplő összes adat (kép, videó, grafika, rajz, szöveg, fájl vagy bármi más) pozícióját is. A filmiparon kívül az ilyen rendszerek nagy jövőre számíthatnak orvosi, logisztikai, bioinformatikai és szimulációs területen is.