A történelem előtti idők divatjáról árulkodó lábszárvédők még 2003-ban, a berni felföldek és Valais között elterülő Schnidejoch-gleccser olvadásakor kerültek a felszínre. A 4900, illetve 1100 éves leletek között számtalan műtárgy, nyíl, érme, cipőpánt található. "A nyers állatbőr és a csontok összedolgozása egy olyan ellenálló anyaggá, amely véd a víz, a baktériumok, a sérülés, valamint a hő ellen, valószínűleg az állati és növényi alapanyagok együttes felhasználásának legősibb technikája" - olvasható a tanulmányban, amely a svájci Lausanne-i Egyetem munkatársa, Jorge Spangenberg irányításával készült.

"A Schnidejoch-gleccsernél talált leletek egyenesen a jég széléről, vagy az ahhoz közeli területekről származtak és kitűnő állapotban - jégbe, illetve hóba fagyva, oxigénmentes, napfénytől, széltől, piszoktól, hordaléktól és agyagtól védett körülmények között - maradtak meg egészen addig, amíg a régészek rájuk nem találtak. Éppen ezért a bőrmaradványok páratlan lehetőséget nyújtanak egy olyan tanulmány elkészítésére, amely az anyagok eredetét vizsgálja, illetve, hogy azokat milyen kémiai, vagy egyéb eljárásokkal tartósították a prehisztorikus korban" - írják a szakemberek a Journal of Archaeological Science című régészeti folyóirat legfrissebb számában látott napvilágot tanulmányban.

A 81 centiméter hosszú lábszárvédőkön végzett kémiai és mikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a ruhadarabok kecskebőrből készültek és a bőr ellenálló-képességének növeléséhez szükséges cserzést pedig nyírfa kéreg és egyéb növények segítségével végezték. A kecske, amelynek bőrét felhasználták, pedig olyan fajba tartozik, amely ma kizárólag Laoszban él, ebből pedig az következik, hogy a ma élő kecskefajták a történelem során egyszerűen kiszorították a többit.