A kétéltűek területei vannak a leginkább veszélyben

A kétéltűek szinte mindenhol veszélyeztetettek, a fajok harminc százaléka szerepel a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján. A legfontosabb veszélyeztető tényezőnek a klímaváltozás, az életterek lerombolása és a kitridiomikózis nevű gombafertőzés számítanak. Christian Hof, a Koppenhágai Egyetem munkatársa és kollégái azt vizsgálták, a világ mely területen kell különösen tartani ennek a három tényezőnek a jelenlététől. Ehhez 5527 kétéltűfaj adatait használták és megvizsgálták az 1980 és 2080 között várható változásokat.Kutatásuk során nagy hangsúlyt fektettek a "klímavesztes" fajokra, tehát azokra, amelyek a klímaváltozás következtében nem tudnának tovább életben maradni egy adott területen. A szakértők felbecsülték, mely természetes életterek esnek a jövőben az emberi pusztítás áldozatául. A kitridiomikózis veszélyére úgy következtettek, hogy a gomba terjedésére kedvezően ható környezeti változásokat kutatták. Az eredmények szerint a békákban, szalamandrákban és kétéltűekben gazdag területeket súlyosabban veszélyeztetik az egyes tényezők - vagy több tényező együttesen - mint a kevesebb állatnak életteret biztosítók. Elsősorban a mérsékelt klímájú valamint a hegyi és a tengerparti régiókban nagyobb a valószínűsége a kitridiomikózis megjelenésének. Az Andok északi részén, ahol a legnagyobb a békák faji sokszínűsége, a szakértők 177 békafajt, a teljes békafauna 73 százalékát sorolták a klímavesztesek közé. A természetes életterek lerombolásának veszélyével elsősorban a Közép-és Dél-Amerika illetve Afrika trópusi területein valamint Közép- és Dél-Ázsia hegyi régióiban lehet számolni. A kutatók vizsgálataik eredményét a Nature című folyóiratban mutatták be. A kutatás alapvető célja az volt, hogy a veszélyek becslésénél minden lehetséges tényezőt egyidejűleg vegyenek figyelembe, hiszen csak így lehet átgondolt ellenintézkedéseket kezdeményezni.