A Journal of Climate című tudományos folyóiratban közzétett tanulmányban a Környezeti Változások Intézete kutatói megvizsgálták az óceáni és a szárazföldi hőmérsékletek adatait 1850 óta. Az olyan ember gerjesztette tényezőkön kívül, mint az üvegházhatású gázok koncentrációja, bevonták elemzésükbe a vulkáni kitöréseket, a naptevékenységek és a légszennyezés csúcsait. Azt találták, hogy a lassan végbemenő óceáni ciklusok nem adnak magyarázatot a globális hőmérséklet hosszú távú változásaira, amely magában foglalja a felgyorsult vagy lelassult melegedés néhány évtizedét.

"Bizonyossággal kimondhatjuk, hogy az emberi tényezők, mint az üvegházhatású gázok kibocsátása, a szállóporszennyezés, a természeti jelenségek, mint a vulkánkitörések vagy az El Niño elegendőek ahhoz, hogy megmagyarázzák a hőmérséklet összes hosszú távú változását. Aligha helyes az a feltevés, hogy az óceánok hűthették vagy melegíthettik az időjárást több évtizeden keresztül és ezért a jövőben is ezt fogják tenni" – mondta Karsten Haustein, a tanulmány vezető szerzője.

A tanulmány megmutatta, hogy szintén külső tényezők okozták azt a globális felmelegedést, amely a korai felmelegedési periódusban (1915-1945) ment végbe. Korábban azt az óceánok hőmérsékletének változásaival magyarázták.

[Már kongatják a vészharangot: sokkal durvább lehet a tengerszint-emelkedés, mint eddig gondoltuk]

"Tanulmányunk megmutatta, hogy nincsenek rejtett mozgatóerők a globális középhőmérséklet alakulásában, Az általunk megfigyelt hőmérséklet-változásokat a már ismert mozgatóerők okozzák" – hangsúlyozta Friederike Ott társszerző. "Jó hír, hogy ez azt jelenti: ha a csökken az üvegházhatású gázok koncentrációja, a hőmérséklet is csökkeni fog, ahogyan jeleztük, a rossz hír az, hogy semmi sem ment meg minket attól, hogy emelkedjenek a hőmérsékletek, ha nem vagyunk képesek drasztikusan csökkenteni az üvegházhatású gázok kibocsátást."

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.