Magyar patrióták találták ki a homoszexualitást
Érthetetlennek tűnhet, hogy a szexuális kisebbségek negatív megkülönböztetése zajlik ma Magyarországon, miközben a magyarok nem keveset tettek hozzá a homoszexualitás kultúrtörténetéhez.
A különleges állatot, amely egyike a világ két tojásrakó emlősének, egyre inkább fenyegetik a szélsőséges időjárási események, ezért egyre nagyobb erőfeszítésekre van szükség számuk nyomon követéséhez és csökkenésének megállításához.
Az Új-dél-walesi Egyetemnek (UNSW) az elmúlt évben végzett vizsgálata szerint az állatok száma mintegy 30 százalékkal esett vissza, természetes élőhelyük mérete több mint 50 százalékkal csökkent. Kutatói javaslatot is benyújtottak novemberben Új-Dél-Wales állam kormányához az állat veszélyeztetett fajjá nyilvánításához egy jelentéssel együtt, amely a faj fenyegetettségének mértékét taglalja.
A 2019-ben az ausztrál állam északi és középső partvidékén pusztító aszály és bozóttüzek után Gilad Bino, a UNSW ökológusa és Tahneal Hawke kutató jóval kevesebb kacsacsőrű emlőst talált a Dingo és a Bobin patak leégett vízi útjain, mint a Thone folyó azon területein, ahol nem pusztított tűz. A kutatók később a heves áradások után visszatértek. Elektromos jeladókat szereltek az állatokra, amelyektől vér-, vizelet- és szőrmintát vettek, és genetikai elemzés céljából biopsziát is végeztek. Egy áprilisi estén egy meg nem jelölt állatot is találtak. "Ez nagyon izgalmas. Azt jelenti, hogy több kacsacsőrű emlős van, mint amennyit korábban gondoltunk" – mondta Bino.
A szélsőséges időjárás mellett a gátak, az erdőirtás, a folyók elterelése, az invazív fajok megjelenése, a halászhálók és a műanyag szemét is hatással vannak a populációra. Bino szerint a folyókat és patakokat védelem alá kell helyezni és újra betelepíteni növényekkel az egészséges populáció érdekében.
A faj jelenleg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik, az ausztrál környezet- és biodiverzitás-védelmi törvény (EPBC) értelmében azonban nem számít veszélyeztetettnek.
A kizárólag Ausztráliában honos állat nem élhet víz nélkül, de ahogy a kontinens egyre szárazabbá válik és az emberek egyre több vizet vonnak el a folyókból, az állatok számára elérhető állandó vízfelületek is egyre kisebbek lesznek.
A kacsacsőrű emlősök pontos száma nehezen meghatározható, mivel rejtélyes, éjszaka aktív állatokról van szó. Az IUCN számukat 30 és 300 ezer között határozta meg 2016-ban.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.
