Luc Antoine Montagnier a Loire-völgyhöz közeli francia kisvárosban, Chabris-ban született egyetlen gyermekként, apja, Antoine Montagnier könyvelő, anyja Marianne Rousselet volt. Ötéves korában elgázolta egy autó, két napra kómába esett, és a baleset életre szóló sebhelyet hagyott az arcán. A második világháborúban családja sokat nélkülözött, 1944 júniusában házukat bombatalálat érte. A tudomány iránti érdeklődése korán megmutatkozott, középiskolás korában a házuk pincéjében berendezett laboratóriumban különböző kémiai kísérleteket is végzett.

Egy visszaemlékezése szerint főként nagyapjának a vastagbélrákkal folytatott küzdelme ösztönözte arra, hogy rákkutatásba kezdjen.

Montagnier egyszerre iratkozott be a Poitiers-i Egyetem természettudományi és orvosi szakára, ahol egy 1953-as szakdolgozatát a tófelszíni algák sejtszervecskéinek fény felé fordulásáról írta. Az adatgyűjtést az apjától kapott időzíthető kamera tette lehetővé, amellyel mikroszkóp képeket lehetett rögzíteni. Tanulmányait a Párizsi Egyetemen folytatta, és 1955-ben megszerezte a mesterdiplomáját virológiából. Asszisztensként továbbra is az egyetemen maradt, ahol 1960-ban orvosként doktorált. Ugyanebben az évben Londonba költözött, és három évig a Medical Research Council virológiai laboratóriumában kutatta a száj- és körömfájás vírusát. 1963-tól a Glasgow-i Egyetem akkor megnyílt virológiai intézetében folytatta munkáját. Ian MacPhersonnal közösen kimutatta, hogy a rákos sejtek jól tenyészthetőek agaron, azon a vörösmoszatokból nyert, zselés állagú poliszacharid-keveréken, amelyet az élelmiszeripar sűrítő- és gélképző anyagként használ E406 néven. Eljárásuk világszerte elterjedt a tumort kutató laboratóriumokban.

Visszatérve Franciaországba 1965-től vezette az Institut de Radium (a későbbi Institut Curie) laboratóriumot, majd 1972-ben megalapította a Pasteur Intézet vírusonkológiai osztályát, amelynek 2000-ig igazgatója volt. Figyelme 1970 körül a retrovírusok felé fordult, amelyek örökítő anyagukat nem DNS, hanem RNS alakjában tárolják. Amikor a vírus belép a gazdasejtbe, ott kiszabadul belőle az RNS, valamint egy enzim, és olyan DNS-t állít elő, amelyhez a vírus RNS-ét használja mintának. A vírus DNS-e ezután beépül a gazdasejt DNS-ébe, ahol akár kontrollálatlan sejtszaporulatot, daganatot is előidézhet.

Montagnier izolálta a szervezet fontos vírusellenes anyagának, az interferonnak az mRNS-ét, lehetővé téve később annak szekventálását és klónozását.

1982-ben az egyik párizsi kórház orvosa arra kérte, hogy segítsen egy új, titokzatos, főként homoszexuális férfiak körében észlelt szindróma kórokozójának felderítésében. A szerzett immunhiányos tünetegyüttesnek, AIDS-nek elnevezett betegség hamarosan a drogosok, heteroszexuálisok és vérátömlesztésen átesettek körében is terjedni kezdett. Ekkor tudományos üléseken már felvetették, hogy az új betegség oka egy retrovírus lehet. Montagnier és munkatársai a kapott nyaki nyirokszövet mintákból egy addig ismeretlen vírust izoláltak, amelyet limfadenopátia-asszociált vírusnak (LAV) neveztek el, ez kapta később a humán immunhiányos vírus (HIV) nevet. A francia kutatók azt is felfedezték, hogy a vírus az emberi immunreakcióban részt vevő T4 sejteket támadja meg, eredményeiket 1983. május 20-án tették közzé a Science című tudományos folyóiratban.

66 éves HIV-fertőzöttet gyógyítottak ki a betegségből, ő a legidősebb páciens, akinél ez sikerült

A pácienst őssejtátültetéssel tudták meggyógyítani az orvosok. Még 1988-ban diagnosztizálták nála a fertőzést.

A virológus és csapata prezentációkat is tartott a felfedezésükről, ám a szakmai közönség hitetlenkedve fogadta őket, és az egészségipar további két évig késett a vírusantigéneket is kimutató vérteszt kifejlesztésével. Csak miután az amerikai Robert Gallo kutatócsoportja 1984-ben több minta, így a Montagnier-től kapott (a kutatás időszakában rendszeres volt közöttük a minták cseréje) alapján is megerősítette a vírus és a betegség kapcsolatát, akkor terjedt el a HIV-fertőzöttek kombinált antiretrovirális terápiával végzett kezelése. Az amerikai kutatóknak sikerült a retrovírust szervezeten kívüli sejtkultúrában fenntartani és szaporítani, ami lehetővé tette a vírus kimutatását szolgáló tesztek kidolgozását.

1983-ban Montagnier bejelentette szabadalmát a HIV-antitest tesztre, majd egy évvel később Robert Gallo is, azt állítva, hogy ő fedezte fel az AIDS kórokozóját, és amerikai szabadalmat szerzett a HIV-tesztre. A Pasteur Intézet megtámadta Gallo szabadalmát, végül az egyre terebélyesedő vitát csak a kormányok beavatkozása zárta le. 1987-ben megállapodtak abban, hogy mindkét fél részes a vírus felfedezésében és kimutatásában, a szabadalmi bevételeket pedig fele-fele arányban megosztották.

Az orvosi Nobel-díjat 2008-ban Montagnier és Françoise Barré-Sinoussi kapta a „humán immundeficiencia vírus felfedezésért”, megosztva a méhnyakrákot okozó humán papilloma vírust felfedező német Harald zur Hausennel. Gallo mellőzése a díj odaítélésében hatalmas vihart kavart, még Montagnier is „meglepetését” fejezte ki, a bizottság azonban arra hivatkozott, hogy nem tehetett másként, mert a szabályok szerint az elsőséget kellett díjazniuk.

A Nobel-díj elnyerése után Montagnier felhagyott a hagyományos kutatással, az elmúlt években néhány megalapozatlan megállapítást is tett, többek között a világjárványt okozó Covid-19 betegség eredetével kapcsolatban azt mondta, hogy a koronavírus egy HIV-ellenes vakcina létrehozására tett kísérlet eredménye lehetett, vagyis laboratóriumban hozták létre.

Luc Montagnier többször járt Magyarországon, 1996-ban és 2001-ben is tartott előadást Budapesten.

Idén, február 8-án, 89 éves korában halt meg Párizs Neuilly-sur-Seine nevű elővárosában.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, kövesse a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.