„A világ kohói kétmilliárd tonna szenet égetnek el évente. Az elégett szén oxigénnel vegyül, ami évi hétmilliárd tonna szén-dioxidot ad hozzá a légkörhöz. Ennek hatására a levegő egy a Földet elfedő takaróvá válik, ami emeli a bolygón a hőmérsékletet. Ez a hatás néhány évszázadon belül jelentőssé válhat” – írta a Rodney and Otamatea Times, Waitemata and Kaipara Gazette nevű új-zélandi lap 1912. augusztus 14. én, tehát egészen pontosan 112 éve. A sajtótermék és benne a cikk is megtalálható a szigetország nemzeti könyvtárában, úgyhogy a hitelességét kár is vitatni.
This was published 111 years ago #Today
— Massimo (@Rainmaker1973)
[read more, fact check: https://t.co/RGDUjK1dHt] pic.twitter.com/AaUkIcWg7y
Érdekesebb kérdés, hogy vajon hogyan írhatta le valaki ennyire pontosan az üvegházhatást a múlt század elején? A rejtély feloldása egyszerű, a kérdés már akkoriban is foglalkoztatta a tudósokat. Egy Svante Arrhenius
(képünkön)
nevű svéd fizikus és kémikus 1896-ban publikált
már értekezik arról, hogy a levegőbe kerülő szénsav milyen hatásokat fejt majd ki a földi hőmérsékletre. Ebben a művében használja Arrhenius elsőként az üvegházhatás kifejezést is.
