Felfedeztek valami izgalmasat a tengeri élőlényeket rettegésben tartó nagy fehér cápáknál
Lehet, hogy nem véletlenül illetik az intelligens jelzővel a tengerek óriási ragadozóit, a nagy fehér cápákat. Mint kiderült, a környezetükhöz is meglepő rugalmassággal alkalmazkodnak – erre most először találtak bizonyítékot az állatokra érzékelőket szerelő kutatók.
hvg.hu
A világ legnagyobb ragadozó halának tartott, akár hatméteresre is megnövő nagy fehér cápák a hűvös tengerpart közeli vizeket kedvelik. Amerikai kutatók arra voltak kíváncsiak, hogyan változnak vadászati szokásaik a különböző környezetben, azaz hogy mennyire tudnak alkalmazkodni ezekhez.
A több egyetem összefogásából kezdeményezett kutatás során, a Monterey Bay Aquarium projektjében 21 nagy fehér cápára tettek nyomkövetőt Kaliforniában, különböző környezetben (partmenti szigeteken, földnyelveken és öbölben). A helyszínválasztás ideálisnak tűnt, mivel itt sok felnőtt és fiatal fehér cápa él, és számos lehetséges élőhely található számukra.
Az állatok helyzetét, mozgását mérő érzékelők hat nap után leváltak, és a felszínre úsztak – írja a Newsweek. A szakemberek ezután elemezték a nyomkövetők adatait, azt vizsgálva, változott-e és ha igen, akkor hogyan a cápák viselkedése, mozgása, napi rutinjaik, amikor más környezetbe kerültek.
Egységesen úgy találták, hogy bárhol is voltak a ragadozó halak, nappal aktívabbak voltak, mint éjszaka, a mozgásukból egyértelműnek tűnt, hogy zsákmányra vadásznak. Hajnalban és alkonyatkor viszont csak olyan helyen voltak aktívabbak, ahol azt gondolhatták, hogy halakkal, nem pedig tengeri emlősökkel táplálkozhatnak. Az is kiderült, hogy a cápák a mozgásukat és a rutinjukat a helyi környezetükhöz igazították, és ennek megfelelően mindenhol másképp viselkedtek.
Két hím kardszárnyú delfin legalább nyolc fehér cápával végzett a dél-afrikai vizekben néhány év leforgása alatt. A kutatók szerint a támadók darabjaikra szedték a cápákat.
Mindez lehetővé teszi a nagy fehér cápák számára, hogy kiaknázzák a helyi táplálkozási lehetőségeket és a zsákmány viselkedését – magyarázzák a kutatók közleményükben. Dél-Afrika egyes régióiban például a fokföldi szőrfókák hajnalban sebezhetőbbek, ami fokozott cápaaktivitáshoz vezet ebben az időszakban. Ezzel szemben azokon a területeken, ahol a fókák a moszaterdőkben keresnek menedéket, a cápák a nap folyamán aktívan alkalmazkodnak, hogy optimalizálják esélyeiket a zsákmány megtalálására.
A kutatók bíznak abban, hogy címkézési technológiájuk és az eredményeik segíteni fogja a cápakutatókat abban, hogy jobban megértsék ezeket az állatokat és egyfajta iránytűt adnak a cápák viselkedésének további kutatásához. Adrian Gleiss, a Murdoch Egyetem viselkedésökológusa, a tanulmány szerzője külön is kiemelte a modern technológia szerepét abban, hogy betekintést lehessen kapni a legnehezebben tanulmányozható fajok életébe.
Hová tűnt a 45 éves múltra visszatekintő Magyar Formatervezési Díj, és mi lett a hazai innovációt bemutató magas színvonalú kiállítással? Amióta a Magyar Formatervezési Tanácsot a Jakab Zsófia vezette divatügynökség alá szervezte a kormány, a designból „kreatívipar” lett, és csak a nagyratörő víziók maradtak.
„Mindent megtettetek, hogy ártsatok a fiataloknak. Hoffmann Rózsától Balog Zoltánon át odáig, hogy bekúrtátok inkább az egész oktatást a rendőrség alá, mert más tervetek nem is volt, mint hogy kuss legyen.”
„Bárhová megy is az ember, önmagától nem tud megszabadulni” – írja családja náci múltjáról szóló Drága bácsikám című könyvében az írónő, Hermann Göring családjának leszármazottja.