Nemrég arra az ijesztő megállapításra jutott egy hazai kutatás, hogy a magyarok már szinte sosem teszik le a mobiljukat, csak akkor, ha alszanak. Ez a szomorú trend persze valószínűleg nemcsak a magyar emberekre érvényes: a folyamatos online jelenlét, a közösségi oldalakhoz, levelezéshez és egyéb más tartalmakhoz való korlátlan hozzáférés miatt az ember egy ponton már azon kapja magát, hogy végtelenül görget, hogy újabb és újabb dopaminlöketet kapjon az agya.
Ez a viselkedés azonban folyamatosan táplálja a stresszt, az emberi agy pedig önkéntelenül is egy kis szünetért kiált, hogy semmire ne kelljen koncentrálnia. „Azzal, hogy tudatosan nem koncentrálunk semmire, és hagyjuk, hogy az elménk elkalandozzon, csökkenthetjük a stresszt és javíthatjuk a kognitív képességünket” – írja a brit Lancashire-i Egyetem tudósa, Anna Kenyon a The Conversationön megjelent cikkében.
Ezt persze gyakran könnyebb mondani, mint megtenni, ám a szakember szerint az úgynevezett figyelem-helyreállítási elmélet (attention restoration theory, ART) segíthet megtanulni, hogy miként lehet segíteni az agyat abban, hogy a gondolatok csak úgy szárnyaljanak. A szakember szerint ugyan a fenti fogalom egy flancos elnevezésnek tűnhet a semmittevésre, a hatékonyságát valójában az idegtudomány is igazolja.
Az elméletet először Rachel és Stephen Kaplan vetették fel még 1989-ben, és úgy vélik, hogy a természetben eltöltött idő segíthet fókusz és a figyelem helyreállításában.
Elméletük szerint két különböző típusú figyelem létezik: az irányított és az irányítatlan. Előbbi a tudatos koncentrálásra utal, például tanulásra, forgalmas helyen való navigálásra vagy a közösségi médiában való posztolásra. Alapvetően minden olyan tevékenység, ahol agyunk figyelme egy adott feladatra irányul.
Az irányítatlan figyelem ezzel szemben az, amikor nem próbálunk tudatosan odafigyelni valamire, ehelyett hagyjuk, hogy a dolgok finoman lekössék a figyelmünket anélkül, hogy erőltetnénk. A szakember szerint ilyen lehet a madarak csicsergése vagy a szélben halkan susogó levelek hallgatása. Ezekben az esetekben a figyelem természetesen elkalandozik anélkül, hogy erőltetni kellene azt, hogy fókuszáljon.
A szakember szerint ha valaki nem szán időt az irányítatlan figyelemre, akkor a koncentráció egyre nehezebbé válik, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a figyelmet könnyen elterelhetik a zavaró dolgok. Kiemeli: régebben a mindennapi életben számos olyan helyzet adódott, amelyeket ma unalmasnak nevezünk. Ilyen például a buszra várás vagy a szupermarketben való sorban állás. Ezek a pillanatok azonban rendkívül fontosak, mert lehetőséget adtak az elmének arra is, hogy kikapcsoljon.
Mivel ma ezeket a pillanatokat a legtöbben a mobiljuk nyomkodásával „vészelik át”, állandó ingernek vannak kitéve, az agy pedig nem tud regenerálódni.
A szakember kiemelte: számos tanulmány mutat összefüggést a természetben töltött idő és a stressz alacsonyabb szintje, a jobb figyelem, a mentális egészség, a hangulat és a jobb kognitív funkciók között. Az orvosi képalkotó berendezéseknek köszönhetően az is kiderült, hogy az amigdala – az agy stresszel és szorongással összefüggő része – aktivitása csökkent, amikor az emberek a természetben voltak. A városi közegben viszont ez az aktivitás nem csökkent.
Egy randomizált, kontrollált, agyi neuroképalkotást alkalmazó vizsgálat alacsonyabb stressz-szint jeleit mutatta ki azoknál a felnőtteknél, akik 40 perces sétát tettek természetben azokhoz képest, akik városi környezetben sétáltak. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a természetben töltött séta elősegítette a figyelem helyreállítását. Más vizsgálatok azt mutatták ki, hogy akár tíz percnyi irányítatlan figyelem is mérhető teljesítménynövekedést eredményezhet a kognitív teszteken, valamint csökkentheti a figyelemfáradtságot.
A szakember azt javasolja, hogy vagy a természetben próbáljon mindenki egy kicsit leülni, és semmit sem tenni – miközben a telefonját eltette –, vagy amikor épp „üresjárat” van a napban, akkor ne a mobilt nyomogassa az ember, hanem hagyja, hogy elkalandozzanak a gondolatai. Ha valaki eközben azt érzi, hogy az agya visszahúzza őt a strukturált feladatokhoz, akkor az azt jelzi, hogy nem a megfelelő közegben próbálja elengedi magát, így érdemes másikat keresni.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
