Sokan úgy gondolják, hogy a közösségi médiában túltolt videók miatt vált annyira népszerűvé az egész világon a „dubaji csoki”, amelynek ma már a legkülönfélébb koppintásai és változatai (fagyi, torta, kávé stb.) is megjelentek. És bizony van igazság ebben a vélekedésben is, azonban Charles Spence, az Oxfordi Egyetem pszichológusa úgy véli, ezúttal nem csupán egy rövid ideig tartó lelkesedésről van szó.
A dubaji csoki amúgy valóban finom: az Egyesült Arab Emírségekben működő Fix Dessert Chocolatier cég édessége (amelyet egyébként állítólag egy várandós háziasszony alkotott meg) egy finom ehető arannyal, az olcsóbb változatoknál színes csíkokkal díszített tejcsokoládé-burkolat alatt rejti a lényeget, a pisztáciakrém és tahini (szezámpaszta) keverékét, illetve a kadayif nevű reszelt tésztát. Az ízek harmóniája vitathatatlan.
A pszichológus szerint a csokoládé sikerének magyarázata abban rejlik, hogy képes több érzékszervi útvonalon is stimulálni az agyunkat. Először is van egy erőteljes vizuális kontraszt a barna színű csoki és a rikító zöld belső között. Ez kiemeli a fényképeken, és megragadja a figyelmünket, mivel vonzódunk a vizuálisan érdekes tárgyakhoz (gondoljunk csak az Aperol Spritzre a jellegzetes narancssárga színével). A vizuális vonzerő fontossága számos más élelmiszertrend alapját is képezi, és Spence ezt a látványvilágot olyan elemekhez hasonlítja, amelyek más gasztronómiai trendek alapját is képezik, például a művészi tálalás vagy a szokatlan formájú tányérok.
Korábbi kutatások kimutatták, hogy az emberek ösztönösen izgalmasnak találják az energiadús ételek látványát (ez egyfajta evolúciós örökség), ami magyarázhatja más olyan ételek népszerűségét is, amelyek a vizuális stimulációt magas kalóriatartalommal ötvözik. Ilyenek például a szivárványszínű sütemények.
A ropogós töltelék és a krémes csokoládé közötti erős texturális kontrasztot a szájban is érezni lehet – ezt viszont a közösségi média csak korlátozott mértékben tudja visszaadni, viszont ennek ellenére komoly hatása van: ha látjuk valakinek a lelkes reakcióját, miközben majszolja a csokit, az agyunk arra ösztönöz, hogy ezt nekünk is meg kell kóstolnunk.
A dubai csokoládé vonzerejének egy további kulcsfontosságú eleme az egzotikuma, és az a tény, hogy számos kultúra buborékán kívülről származik. Az „idegen” ételek és italok gyakran azért vonzóak, mert újszerűek. Manapság az emberek úgy érzik, hogy „társadalmi elismerésre” tehetnek szert azzal, hogy „ételfelfedezőnek” titulálják magukat, és elsőként értesítik hálózatukat egy új ételről – állítja Spence.
Érthető, ha dicsérik e „dubaji különlegességet” azok, akik amúgy is imádják a csokoládét, de ettől függetlenül pszichológiai szempontok összetett keveréke segít megmagyarázni, hogy miért is válnak bizonyos ételek oly meghatározóvá.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
