Vitathatatlan, hogy hatvanéves kor körül már nem megy minden olyan simán, mint fiatalon, az idő múlása mindenkin nyomot hagy. Kutatások szerint az ember a húszas évei közepétől a harmincas évek elejéig éri el a fizikai csúcsot, és a nyers intellektuális képességek, azaz az érvelés, az emlékezés és az információk gyors feldolgozásának képessége már előbb, a húszas évek közepétől hanyatlani kezd.
Ezek a tények érthetően lehangolhatják az idősebbeket, azonban ausztrál kutatók eredményei számukra is tartogathatnak pozitívumokat. A Nyugat-Ausztráliai Egyetem szakemberei olyan, az érvelési képességen túlmutató, jól ismert pszichológiai tulajdonságokra összpontosítottak, amelyek pontosan mérhetők, tartós jellemzőket, nem pedig átmeneti állapotokat képviselnek, jól dokumentált az életkori pályájuk, és előre jelzik a valós teljesítményt. 16 olyan pszichológiai jellemzőt különítettek el, amelyek megfeleltek e kritériumoknak. Ilyenek például az olyan alapvető kognitív képességek, mint az érvelés, a memória, a feldolgozási sebesség, a tudás és az érzelmi intelligencia, de ide tartozik az úgynevezett „öt nagy” személyiségjegy, az extraverzió, az érzelmi stabilitás, a lelkiismeretesség, a nyitottság a tapasztalatokra és a barátságosság.
Ezután összegyűjtöttek egy sor tanulmányt, amelyek a 16 általuk azonosított jellemzőt vizsgálták. Azzal, hogy ezeket egy közös skálára szabványosították, közvetlen összehasonlításokat tudtak végezni, és feltérképezhették, hogyan fejlődnek/változnak az egyes tulajdonságok az élettartam során – számolt be munkájukról a The Conversation hasábjain Gilles E. Gignac pszichológia docens.
https://hvg.hu/elet/20241109_szarkopenia-idoskori-izomero-izomtomeg-egyensuly-kutatas-fel-labon-allas-ideje
Kiderült, hogy a vizsgált tulajdonságok közül több is csak később éri el a csúcspontját az életben. Például a lelkiismeretesség 65 éves kor körül tetőzik, az érzelmi stabilitás pedig tíz évvel később. De az olyan kevésbé gyakran tárgyalt tulajdonságok is, mint az erkölcsi érvelés, ugyancsak idősebb felnőttkorban érik el a csúcspontjukat. A kognitív torzításoknak való ellenállás képessége pedig a 70-es, sőt a 80-as években is javulhat. Az általános mentális funkciók 55 és 60 éves kor között tetőznek, majd 65 éves kor körül hanyatlásnak indulnak. Ez a hanyatlás 75 éves kor után válik hangsúlyosabbá, ami arra utal, hogy a funkciók későbbi életszakaszban történő romlása felgyorsulhat.
Összességében tehát elmondható, hogy míg számos képesség hanyatlik az életkorral, ezeket más fontos tulajdonságok fejlődése ellensúlyozza. Ezek az erősségek együttesen jobb ítélőképességet és megfontoltabb döntéshozatalt tesznek lehetővé – ezek olyan tulajdonságokat, amelyek kulcsfontosságúak a vezetőknél. Mindez azt is megmagyarázza, hogy miért lehetnek az ebbe a korosztályba tartozó emberek a legalkalmasabbak az összetett problémamegoldásra és a munkaerőpiacon betöltött vezetői szerepekre. Azt viszont a kutatók is elismerik, hogy a fentiek ellenére az idősebb munkavállalók nagyobb kihívásokkal néznek szembe, ha egy munkahely elveszítése után vissza akarnak térni a munkaerőpiacra.
Mindenesetre a történelem tele van olyan személyekkel, akik a legnagyobb áttöréseiket jóval a társadalom által gyakran „csúcskornak” nevezett éveik után érték el. Charles Darwin 50 évesen jelentette meg A fajok eredete című művét, Ludwig van Beethoven pedig 53 évesen, súlyosan siketként mutatta be a Kilencedik szimfóniát. Talán itt az ideje – jegyzi meg Gignac –, hogy ne úgy tekintsünk az ötvenes évekre, mint egy visszaszámlálás kezdetére, hanem inkább csúcspontként ismerjük el.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
