"Nem, én buta kukac vagyok"

Egyszer talán eljön ezeknek a párbeszédeknek a napja. És elhangzik majd Auer Jánossal, Kollarik Tamással és Vass Ágnessel. Szalai Annamáriával nem, mert neki többé nem kell bemutatkoznia sehol.

A nevezettek a Médiatanács tagjai. Ez az a testület, amelyet megalakulásakor a legkiválóbb médiajogászok csapataként írtak le, és amelyről mára kiderült, hogy képtelenek jogszerűen lefolytatni egy frekvenciapályázatot. A pofájuk, az természetesen továbbra is kilóg a képernyőből, és bátran bizonygatják, hogy igazuk van, csak hát fellebbezni nincs hova.

Mindezt az égig érő ostobaságot azért hordták össze ezek a szerencsétlenek, hogy juszt is megakadályozzák a Klubrádió működését. Ez a szent cél írt felül minden szakmaiságot. Ezért vállalták a szégyent: nehogy pár nyugdíjas betelefonálhasson Bolgár úrnak. Ezért ókumláltak ki hosszadalmas tanácskozásokon olyan képtelenségeket, mint hogy nem voltak aláírva a papírok hátlapjai és élei. És tudhatták előre, hogy ez védhetetlen, mégis megcsinálták.

Ezek után nehéz megúszni a kurvaság vádját. Egyetlen megoldás van: az, amit a Külügyi Intézet dolgozott ki hasonló esetekre: merjünk buták lenni. Nem pribékek vagyunk, csak simán ostobák: ez a menedék maradt. Ehhez viszont nehezen passzol a katedra, vagy bármiféle döntéshozás. Ehhez a szerény eltakarodás passzol, és semmi egyéb. Jó mulatást a zsákutcában, Balfaszkommandó!