Srebrenica húsz év után

Hétvégén volt az évfordulója a második világháború utáni Európa talán legsötétebb eseményének. A srebrenicai népirtást azonban nem szabad önmagában nézni, mert az nem arról szól, hogy az egyik nacionalizmusnak igaza lenne a másikkal szemben, hanem az etnikai, nacionalista gondolkodás kudarcáról.



A retkek közé

A gyűlöletkampány véget érhet, de a gyűlölet marad.



Ki mit ne tudjon?

A kormányzat egyre dühödtebben védi takargatnivalóját. De ki fogjuk perelni belőlük a piszkos titkaikat.



Szolidaritást – de nem a görögökkel!

Milyen európai baloldal az, amely utcákra vonul, mert a görög nyugdíjasok nem ezerkétszáz eurót, hanem „csak“ nyolcszázat visznek haza, de se Ciprasznak, se bármelyik másik európai baloldali politikusnak szava sincs az ellen, hogy a magyar vagy lett vagy román nyugdíjas két-háromszáz euróból szó szerint nyomorog?








Még nem késő!

Budapesten nincs szükség újabb holokausztközpontra, de az együttélés derűsebb emlékeinek felidézésére igen.




Jutalom vagy bukta: feltenné-e Orbán a vagyonát az olimpiára?

A korábban kiagyalt, elvetélt vagy túlzott kiadásokkal járó projektek után talán itt az ideje, hogy akik az olimpiai beruházás felelősei lesznek, tegyék kockára saját vagyonukat is, ne csak a köz pénzét tegyék kockára. Ilyesmit javasolt negyedszázada Kornai János közgazdászprofesszor, és ez manapság aktuálisabb, mint valaha.



Nem dráma a drachma

Ha Görögország nem próbálhatja ki az eddig követett út alternatíváját, annak beláthatatlan következményei lehetnek.