A titkosszolgálatnál elrendelt belső vizsgálat arra utal: a világhálóra felrakott „NBH-dokumentumnak” lehetnek valóságtartalommal bíró részei. Mindenesetre az eset rávilágított: a titkosság, amely bizonyos szituációkban hasznos (mi több, nélkülözhetetlen) az operatív munkához, más helyzetben viszont, a becsületes, eredményes hírszerzők ellen fordulva, kifejezetten gátolja azt. Ugyanis nemcsak a létfontosságú információk, de a kapitális baklövések felelőseinek neve is elrejthető. Amellett minden kiszivárgó adattal tíz ostoba, téveszmés elmélet hitelesíthető. Hisz az igazi tények elfecsegője utáni hajsza miatt a teljes (netán hozzákoholt álszenzációkkal feldúsított) dokumentumot készpénznek veheti a nagyközönség. Ugyanakkor – miként az USA-ban szeptember 11-et követően – nálunk is csak tárgyilagos vizsgálat gördítheti előre annak felderítését: hibázott-e valamelyik nyomozó-elhárító szakhatóság? Ha igen, pontosan hol és mekkorát?

Laborc Sándor. Az NBH  lemondott főnökét közvetve bírálta az iromány. © Túry Gergely

Nem tudni, az állítólagos jelentés publikálójának mi volt a célja. Egy biztos, az ott leírtak hathatósan cáfolják (de legalábbis: nagyon valószínűtlenné teszik) azon összeesküvés-elméleteket, melyek szerint provokációként a kormány csinálta az egészet. Az iratban feljegyzettek tanúsága alapján az egyik gyanúsítottat, a korábban szerződéses katona Cs. Istvánt a hadsereg elhárítása (a Katonai Biztonsági Hivatal) beszervezte.

Elemi józanész és logika alapján, ha bizonyos politikusok és titkosszolgálati vezetők összeesküsznek cigányok gyilkolására, nyilvánvalóan tudják, cselekedetük a hazaárulással vetekedő súlyú bűncselekmény. Vagyis arra törekszenek, hogy a művelet végrehajtóit formálisan senki és semmi ne kösse hivatalunkhoz. Tehát aligha olyannal dolgoztatnak, akik valamelyik szolgálat nyilvántartott informátora vagy megfigyeltje. Hanem teljesen ismeretlen (itthoni priusz vagy más bejegyzés nélküli, esetleg külföldről hozott) „alvállalkozókkal.”

Ugyanitt érdemes leszögezni: más, a feltételezett tettesekkel összefüggő tények pedig az „izraeli szálat” cáfolják. Hogy K. Árpád Izraelben dolgozott, éppenséggel nemhogy megerősíti, hanem inkább kizárja a Moszad-vonalat. Antiszemita teóriagyártók figyelmébe: annyira hülye volna az általuk zseniális és félelmetes, ördögi világhálózatnak tartott izraeli hírszerzés, hogy pont egy lenyomozható egykori kibuclakót dolgoztat egy ilyen véres merényletsorozaton?

Vajon miért álltak le a szélsőséges körökben forgolódása okán évekig nemzetbiztonsági látókörbe vett K. István figyelésével épp a gyilkosságsorozat kapujában? Holott pont akkoriban próbálkozott a most letartóztatásban ülő lehetséges elkövető fegyvert beszerezni. Magyarázatként szolgálhat a kapacitáshiány is. A nonstop követés, figyelés, lehallgatás idő-és munkaigényes folyamat. Nem mellesleg pedig igen drága. Leggyakrabban több fontosnak gondolt célszemély van, mint amennyi erőforrás.

Vezetői döntés kérdése, hová teszik a prioritást. Ebben pedig nemcsak szakmai, de bürokratikus, financiális és politikai megfontolások is játszhatnak. Ha a nyilvánosságra hozott értékelés kiállja az igazságpróbát, akkor az illetékesek bizony rosszul határoztak annakidején. Kérdés, lesz-e a dolognak fegyelmi és munkajogi következménye. Persze leginkább az foglalkoztat mindenkit: izolált sejtről van-e szó, esetleg nagyobb bel-és/vagy külföldi szervezetek ökleként ténykedtek a gyilkosságok vélt elkövetői? Elfogulatlan szemlélő az utóbbit rögvest, csípőből nem zárhatja ki, de zsigerből, ösztönös kritikátlansággal (ráadásul bizonyítékok nélkül) osztani ezen verziót ugyanolyan felelőtlenség.

Elvetni a „külföldi szálat” automatikusan semmiképp nem szabad. Ugyanis a ’90-es évek végén akadt példa rá, hogy merényletek ötletgazdájaként látómezőbe került az egyik szomszédunk hírszerzése. Omega fedőnéven állítólag a szlovák kémszolgálat mozgatta a robbantásokat kivitelező maffiagyalogokat. (Erről mai napig kriptacsönd uralkodik hazánkban. Talán azért, mivel a pokolgép-széria sikerében nemcsak pozsonyi, de budapesti kedvezményezettek is osztoztak.) A mostani történésekkel kapcsolatban érdemes felidézni: a cigányság megítélése nem elválasztja, hanem összeköti a minden egyébben ütköző szlovák és magyar rasszistákat. Elvileg nem lehetetlen, hogy különböző nemzetiségű romagyűlölők a „szent és közös cél” érdekében összedolgozzanak. Hogy konkrét ügyben van-e ilyen, azzal botorság lenne a nyomozás befejezése elé vágni. Óvnánk is mindenkit a paranoiaipar olyan közhely-gyöngyszemeitől, mint „véletlenek nincsenek”, „semmi nem az, aminek látszik”, és „Kinek áll érdekében?”.

Ami pedig a titokzatos "megbízót", a "finanszírozót" illeti, több százezren vannak nálunk olyanok, akiknek hivatalos jövedelme és mindennapi életstílusa ordító kontrasztot produkál. Ettől még nem lesznek sátánian ügyes titkos szuperügynökök. A költekezés és luxus nagyon is ez ellen szól. Hírszerzők, beépült téglák legfőbb konspirációs szabálya a feltűnő életmódtól való tartózkodás. Lehet, hogy a megfejtés sokkal szimplább, és a pénz valamilyen köznapi, a gyilkosságsorozathoz nem kapcsolódó illegális ügyletből származik.

Legalább ennyire releváns felvetés, hogy ki és miért szivárogtatott? Nem elképzelhetetlen, hogy már a Cégnél is a kormányváltásra gyúrnak. Mivel a dokumentumból felsejlő baki-és pechszéria a jelenlegi hatalom presztízsét gyengíti, a mögötte álló(k) talán a jövendő politikai csúcsvezetésnél akar(nak) érdemeket szerezni. Ennek célját szolgálva valótlan híresztelésekkel, spekulációkkal mixelik egzotikusabbá az igazságkoktélt. Biztos, hogy ez csak egy tendenciózus módon kiemelt jelentésrészlet. Vagy felülszerkesztett kópia, hisz az eredetin lenne pecsét, fejléc, iktatószám, aláírás. Illetve azonosító jel, melyből a „tégla” bemérhető volna. A belpolitikai helyzet éleződését látva, benne van a pakliban, hogy lesz még efféle „kisúgó-csomag.”

Papp László Tamás