Milyen következményekkel járhat a miniszterelnök és az oligarcha küzdelme? A HVG munkatársának írása elsősorban azt boncolgatja, hogy milyen veszélyek leselkednek a kormányfőre.
Eltanácsolok a cégemtől minden orbánistát, mert Orbán egy gézengúz – mondta tavaly ilyenkor Simicska Lajos, majd elment szánkózni. Jó, nem teljesen így hangzott a mondat, de nyomdafesték is van a világon. A szánkózás viszont megfelel a valóságnak, mert Lajosnak valószínűleg már az óvodában is ródli volt a jele. Esetleg úthenger.
Ahogy hosszú éveken keresztül megannyi akadályon egyszerűen áthajtott, úgy most is gondolhatta: szétlapítja az útjába kerülőket. Aztán nem teljesen így történt; az úthenger megtorpant, igaz, benne sem sikerült nagy kárt tenni. A kormány nyesegeti a pénzember érdekeltségeit, ő meg provokálja a hatalmat.
De alappal hihette-e Simicska Lajos, hogy könnyű győzelmet arat egykori fegyvertársa fölött? Akik szerint ez csupán gyerekes elképzelés volt, ami a realitásérzék abszolút hiányáról árulkodik, azok többnyire azt vizsgálják, mit veszíthet ő a miniszterelnök elleni harcban. Nyilván nem keveset. Én azonban onnan közelítenék, hogy mit veszíthet a kormányfő egy teljesen fékevesztett, minden mindegy állapotba kerülő Simicska Lajossal vívott háborúban. Szerintem jóval többet, mint az oligarcha.
Simicska Lajos nem Hodorkovszkij. Nem az előző éra kegyeltje, akit könnyű besorolni az ősellenségek közé. Jóformán gyerekkora óta ismeri Orbán Viktort, pályafutásuk több szakaszon is együtt haladt, 2002-t követően pedig szinte szimbiózisban működtek. Orbán pártépítés címszó alatt gyakorlatilag kiszervezte a Fideszt a pártból. Politika mögötti struktúrákból áll össze egy zászló alatt az egy tábor, és ennek jelentős része Simicska kezében volt. Nem lehet tudni, hogy a klientúrában a mai napig hány lekötelezettje van, mindenesetre föltűnően kevesen foglaltak nyilvánosan állást kormánypárti körökből a konfliktusban, és az is árulkodó, hogy a fideszes értelmiség – nevezzük nagy jóindulattal így – nem követte egy emberként a miniszterelnököt. Többen Simicska orgánumainál maradtak, és mostanság óvatos vagy nem is annyira óvatos bírálatokat fogalmaznak meg.
Másfelől, ha valakinek, akkor Simicskának lehetnek információi a különféle vagyongyarapodásokról. Bár több minden napvilágra került az Orbán családhoz köthető üzletekről, ezek a hívek szemében egyelőre nem többek puszta vádaskodásnál, és tényleg: a vagyonok eredetéről alig tudunk valamit. Azt állítom, hogy a renomét illetően megint csak a miniszterelnöknek van több féltenivalója, Simicska ugyanis be van árazva a közvéleményben, amúgy sem valószínű, hogy népszerűségi versenyben kívánna Orbán fölé kerekedni. Tény ugyanakkor, hogy korábban szoros viszonyban lévő felek között veszélyes fegyver a leleplezés: nehéz anélkül gyanúsítani a másikat, hogy az ember magát ne vádolná. Ám ez fordítva is igaz.
Nem árt kétszer is meggondolnia a dolgot, aki vizsgálatot akar indítani Simicska cégeinél, vagy eljárást kezdeményezni a tulajdonossal szemben. Ő még tanúként is veszélyes lehet, nemhogy gyanúsítottként. Gondoljunk arra, hogy múlt év márciusában Simicska Lajos a kommunista titkosszolgálattal hozta hírbe egykori barátját. Orbán, aki korábban szigorú elvárásként fogalmazta meg beosztottaival szemben, hogy rágalmazás esetén bírósághoz kell fordulniuk, sem büntető-, sem polgári pert nem indított ebben az ügyben. Azóta sem. Szemlátomást óvakodik még ilyen kérdésben is bíróság elé citálni Simicskát.
Azt a szereplőt, akinek nemcsak a miniszterelnök személyéről lehetnek esetleg terhelő bizonyítékai, de a harcmodorát is jól ismeri. Minél távolabb áll valaki a Fidesztől, annál inkább hajlamos túlértékelni azt, tökéletesen működő, professzionális gépezetként látni és láttatni. Közelről azonban a gyengeségek is jobban látszódnak, márpedig Simicska Lajos egészen közelről vizsgálódhatott. Pontosan tudja, hogy amit Orbán a magyar politikában évtizedek alatt megtanult, az az, hogy minden helyzetben erőt kell mutatnia. Erővel szemben erőt. Szorult szituációban még annál is több erőt. A kormányfő az iránta való lelkesedésnél többre értékeli, ha tartanak tőle. Simicska minden megnyilvánulása: joviális mosolya bulvárlapokban, trágár kiszólásai és sejtetései éppen azt hivatottak demonstrálni, hogy ő nem fél.
Noha valószínűleg maga is úgy gondolja, hogy Orbán szélesebb fegyverarzenállal rendelkezik, de a valódi ütőkártyák – vélheti – az ő kezében vannak. Hogy miért nem sikerült eddig mégsem élnie velük? Ennek pontosan az az oka, ami az összes rendszer- és kormányváltó próbálkozás kudarcának: az ellenzékhiány. Simicskának nincsenek olyan partnerei, akik a politikai térben használnák az általa szolgáltatott muníciót. Illetve egy még akadhat, és akkor a magyar politika újabb abszurd fordulataként még eljöhet az idő, hogy a Fidesz bázisán kiépített médiabirodalom a Jobbikot kezdi segíteni. Orbán Viktor előtt pedig az a lehetőség nyílik meg, hogy magát a szélsőjobb előretörésének akadályaként tüntesse föl. Élni fog vele.
A nemzeti kisebbségek közötti feszültségek kiaknázását nevezik hamis zászlós hadműveletnek, régi eszköze ez az orosz/szovjet háborús eszköztárnak. Buda Péter nemzetbiztonsági szakértő véleménye.
Ruszin-Szendi Romulusz korrupciógyanús ügyeinek felelőséről is kérdeztünk a hadügyminisztert.
A politikus mindenkitől elnézést kért, akik megbántott.
„Free Bindzsisztán.”
