A dolgok jelenlegi állása szerint ma Brüsszelben az Európai Néppárt (EPP) és Orbán Viktor EPP-tagságától megfosztott (“felfüggesztett”) pártjának képviselői együtt ünnepelik, hogy tíz évvel ezelőtt egy épületszárnyat az EPP-ből kétszer is kipottyantott MDF elnökéről, Antall Józsefről neveztek el.

“Orbán Viktor úr állandóan diktátornak titulálja Antall József miniszterelnök urat. Nos, ha ő megengedheti magának, akkor én is megengedhetem azt, hogy a polgármesterünket minidiktátornak nevezzem.” Így védte meg Koha Róbert (Isten nyugosztalja!), a szegedi önkormányzat MDF-frakciójának akkori vezetője azt a közleményét, amelyben 1992 nyarán Orbán Viktor pártjának az SZDSZ-szel közösen támogatott liberális polgármesterét (Lippai Pált) a fentiek szerint minősítette. (168 Óra, 1992. július 14.)

Nem véletlenül hallotta ki Antall párthíve ezt a minősítést Orbán Viktor úr megnyilvánulásaiból. Ezen úrnak (és társszerzőjének, Kövér Lászlónak) az volt a határozott véleménye, hogy az Antall-kormány “a demokrácia jövőjét fenyegeti”. Még csak nem is egészen egypárti kormányzást valósít meg, hanem még rosszabbat, mert az sem biztos, hogy érvényesülhet-e a párt befolyása a kormányzásra. Hiszen “az MDF számára Antall a Messiás./.../... maga a Pótolhatatlan, az Egyedül Lehetséges, aki elvezeti népét, akit tehát vakon követni kell. Minden – egyébként racionálisan megítélhető – döntés így válik bizalmi kérdéssé ‘pártunkban és kormányunkban’, illetve ezek küldetésében való irracionális hit tárgyává.” (Kövér László–Orbán Viktor: A koalíció én vagyok, Magyar Hírlap, 1991. december 4.)

A történelmileg érzékeny magyar fül a kommunista diktatúra bukása után egy-két évvel világosan kihallhatta ebből, hogy Antall József itt le van – nem is kádárjánosozva, hanem egyenesen – rákosimátyásozva.

De ha ez nem lett volna világos, akkor az Országgyűlésben az 1992. évi költségvetés vitájában Orbán még világosabbá tette: “A kommunizmus túlélését Magyarországon ma nem az jelenti, hogy néhány vállalatvezető és bankelnök a helyén marad... sokkal inkább az, hogy a kormány oly módon akarja az... állami költségvetést elfogadtatni az Országgyűléssel, mint ahogy azt harminc évig a kommunisták tették.../.../ Egy kormány távlatos gondolkodását mindenütt a világon azon lehet lemérni, hogy mennyit és milyen hatékonysággal költ oktatásra és tudományra... Fölösleges hivatalokra van pénz, miközben csökkennek az oktatási és kutatási ráfordítások. /.../ ... a kormányfő a legégetőbb gazdaságpolitikai feladatnak épp a független pénzpolitikától és az azt képviselő bankelnöktől való megszabadulást tartotta./.../ Az elmúlt másfél évben a parlamentet paragrafusgyártó gépezetté, kormányzati pecsétnyomóvá silányították, amelynek feladata a kormányfő szemében nem a felelősségelv érvényesítése, hanem a kormánydöntések szentesítése... az MDF-kormányban a kollektív felelőtlenség rendszere urakodik... akárcsak az állampárti időkben...mindazért, ami itt történik, véleményünk szerint a miniszterelnök urat személyesen terheli a felelősség. (Nagy taps a baloldalon.)”

Orbán Viktor így jellemzi Antall József kormányzását a Népszabadságban (1990. szeptember 1.): “az új kormány hivatalba lépésétől kezdve a centralizációra törekszik. Minél jobban meg akarja őrizni a végrehajtó hatalom fölényét a törvényhozással szemben, sőt még erősíteni is igyekszik a végrehajtó hatalmat. Új, a kormánytól függő, széles körű vagy akár körülhatárolatlan felhatalmazással működő hatóságokat, hivatalokat hoz létre. Ilyen a Kárpótlási Hivatal, és még inkább a Jogtalan Előnyöket Vizsgáló Bizottság.
A kormány által az utóbbi hónapokban foganatosított személycserék is ugyanezzel a logikával magyarázhatók, amit — ebben az esetben — tulajdonképpen nem is tagadnak a kormány szószólói. Megtettük — mondják —, mert jogunk volt hozzá! Megtettük, mert miénk a kormányhatalom, s azt ültetünk pozícióba, aki tetszik nekünk. A vezetők kiválasztásának legfőbb szempontja nem az alkalmasság, hanem a kormány iránti lojalitás, netán a miniszterelnök úrral kialakított régebbi keletű jó viszony.” Antall József pártjának “vezetősége nagyon hajlamos rá, hogy a kormány fölött gyakorolt kritikát úgy utasítsa el, mintha az ellenzék vagy a sajtó Magyarország presztízsét ásná alá, magát a magyar nemzetet támadná. Az ilyen megnyilvánulások nem sok jót ígérnek a demokrácia jövőjére nézve. Az ilyen magatartás arra utal, hogy a kormánypárt vezérei hajlamosak összetéveszteni pártjukat és választóikat az országgal, a nemzettel.”

Két eset lehetséges. Egy: Orbán Viktornak és pártjának értékelése Antall József és pártja politikájáról helytálló. Ebben az esetben az EPP-nek nincs mit ünnepelnie Antall Józsefen, inkább kezdeményeznie kellene, hogy azt az épületszárnyat másról nevezzék el. Kettő: Orbán Viktor és pártja a legigaztalanabb és legaljasabb rágalmakat szórta a magyar miniszterelnökre, és ebben az esetben a Fideszt kellene legmesszebbre elhajtani attól az ünnepségtől.

Hogy volna egy harmadik lehetőség is? Tán az, hogy a Fidesz és vezére immáron negyedszázada másképp beszél Antallról és az ő politikájáról? Valóban. Debreczeni József Orbánról írt könyvében (Debreczeni József: Orbán Viktor, 2002, 161-162.o.) rá is mutatott, miben állt ez váltás. Az az Orbán Viktor, aki a nagyarányú személycserék miatt már száz nap után úgy támadta Antallt, ahogy itt olvashatjuk, 1994-ben ezt nyilatkozza Debreczeninek: “Én azt láttam, hogy Antall határozatlan. Azt csinálta, hogy egyenként cserélt. Volt egy csere – nagy skandalum. Egy hét múlva megint egy csere – a sajtóban megint nagy skandalum. Harmadik csere – ugyanaz./.../ Az átszervezések félszívvel lesznek végrehajtva, magtorpanások lesznek. Nyári szünetet kellett volna elrendelni a parlamentnek. Egy hónap: sitty-sutty, a személycseréket egyszerre megcsinálni. Erőből.”

Ez a dolog lényege. Orbán Viktor azért támadta életében és azért méltatja halála után Antall Józsefet, amit az a demokrácia ellen tett. Azt gondolta Antallról, hogy ebben az ügyben sokat tett, de nem eleget. Rámaradt a demokrácia szétverésének a feladata az általa Antall-idejében kegyetlenül kigúnyolt keresztény-nemzeti eszme álcahálója alatt.

Orbán Viktor annak a politikának volt a legélesebb kritikusa ellenzékben, amelyet ő maga sokkal erőteljesebb formában kívánt megvalósítani kormányon, lehetőségei legvégső határáig terjeszkedve. Éppen ez a terjeszkedés vezetett el most a Fidesz felfüggesztéséhez – és ezt az EPP vezetői tudják a legjobban.

Ebben a törekvésében támogatta Orbánt az EPP önpusztító módon közel két évtizeden át. Ennek jegyében vették fel 2000-ben a Fideszt akkori koalíciós társával, Torgyán József kisgazdapártjával együtt. Ennek jegyében dobták ki a pártcsaládból a Fidesz kívánságára ugyanakkor Antall József pártját, az MDF-et. Ennek jegyében rúgták ki egy évvel később a koalícióból kiesett kisgazdapártot és vették vissza a Fidesz érdekeinek megfelelően Antall pártját, amellyel aztán 2009-ben, éppen tíz évvel ezelőtt, éppen az Antall-szárny felavatásának évében végleg szakítottak.

Gratulálunk az ünneplőknek – egymáshoz.