Vélemény | hvg.hu

Csonkamagyar öntrianon

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy amit Ceaușescu, Mečiar vagy a délszláv háború megkímélt, azt a tömény műveletlenség, a frusztráció és dögunalom szülte legújabb keletű szittyadivat fogja tönkretenni. És ha határon túli véreink közül némelyek jelét adják, hogy mégsem lelkesednek annyira a silányságexportunkért, akkor az új magyar nacionalizmus (amely a tízemeletes panel garázsában berendezett „Árpád” presszó úri közönségének világlátásán és érzelmi stabilitásán alapszik) tombolni kezd.

Doktor Kövér és a felszín nyugalma

Ha Kövér ugyanúgy érvel, mint az 1.0-ás szocik, ha szerinte az egész csak "értelmiségi belügy" meg "gumicsont", ha tehát az ügyben abszolúte érintetlen Boross és Medgyessy kartársakkal ért egyet, akkor a baj nagyobb, mint gondolnánk. És nem elsősorban Kövérrel.

Para-Kovács Imre: Miért nem kaptam Kossuth-díjat?

Minden március vesszőfutás és idegbaj, legalábbis az első fele, aztán kiderül, hogy megint nem kaptam Kossuth-díjat, és onnantól kezdve valahogy csak elvagyok. Nem mondom, hogy vidáman, mert azért mégiscsak fáj, de idővel túlteszem magam a dolgon. Idén azonban bajba kerültem, nem tudom egykönnyen elhessegetni a kérdést, mikor honfitársaim, polgártársaim, lakosság, emberek, független választópolgárok és munkások sírva tudakolják, hogy én miért nem kaptam, hogy tényleg, miért nem?

A Fidesz és az állambiztonsági múlt: elkenve, elszabotálva, következmények nélkül

A Fidesz-KDNP frakciószövetség ma döntött arról, hogy mit kezd az iratnyilvánosság ügyével – természetesen semmit nem kezdett, egy újabb bizottság felállításán kívül. Pedig ennek a többségnek módjában, illetve hatalmában állt volna minden más politikai erőtől függetlenül is úgy döntenie, hogy zöld fényt ad végre a nyilvánosságpárti törekvéseknek, de az eddigi tapasztalataink ismeretében nincs abban semmi meglepő, hogy másképp döntöttek.

Zéró összegű ellenzék

Két év telt el úgy, hogy a demokratikus intézmények, a piaci szabadság és a józan ész elleni totális kormányzati hadviselés csak általános elégedetlenségre, kevéssé meggyőző utcai jelenlétre ösztönzött, de szervezkedésre nem, önálló programokra, forgatókönyvre nem, valamiféle racionális együttműködésre pláne nem.

Fukusima tanulságai

A katasztrófa évfordulóján a Greenpeace jelentést készített a nukleáris kockázatokról.

Hoffmann Rózsa esete a kártékony diplomásokkal

Hoffmann Rózsának igaza van, amikor a diplomások kártékonyságáról beszéli. Az elmúlt évek során kevesen tettek nagyobb kárt az országnak, mint az átmenet zavaros húsz évében egyetemi végzettséget szerző illetők, akik az elmúlt években felelős pozíciókba kerültek. Az intézményesített korrupció ugyan nem írható csak az ő számlájukra, ám az a csapás, amelyet az ország mentális állapotára mértek, felmérhetetlen következményű. Kevés dolog demoralizálóbb ugyanis, mint látni, ahogy az egyetemekről kikerült ifjak mindenféle munkatapasztalat nélkül keresnek hirtelenjében milliókat, csak mert mérhetetlen mértékű lojalitással és mérhetetlenül alacsony önbecsüléssel rendelkeznek.

Milyen állapotban várja Szlovákia Fico visszatérését?

Néhány nappal a szlovákiai választások előtt egyetlen dolog tűnik biztosnak: a Robert Fico vezette Smer veheti át a kormányrudat március 10 után. Ennek ellenére a kampány cseppet sem tét nélküli, sőt. Míg az év elején még úgy nézett ki, hogy a fő kérdés az, hogy a jobboldal meg tudja-e szorongatni a Smert, az azóta kipattanók ügyek miatt mostanra a tét immár az ország jövőbeli kormányozhatósága és a mérsékelt politikai elitek teljes leépülése lett.

És mi lesz, ha jön az IMF?

Azt még nem tudni, hogy az Orbán-kormány blöfföl és időt húz-e az IMF/EU-megállapodással kapcsolatban. Az viszont viszonylag egyértelmű, mi történik az országgal, ha létrejön a megállapodás.

Kövér László, a tökéletes komcsimentő

Schiffer Andrásnak az állambiztonsági múlt feltárásáról szóló javaslatát elkaszálva a Fidesz pontosan azt tette, amit 1994 óta megszakítás nélkül (többnyire az MSZP-vel karöltve) művelt: mentette mindazt, ami az ÁVH közvetlen utódszervének állományából és kapcsolati hálójából menthető és saját, közvetlen céljaira felhasználható.

Schmidt Mária esete Németországgal

Miközben befolyásos személyiségek, neves és névtelen emberek a mai Európa egyik legdinamikusabb és legdemokratikusabb országának nevezik a több mint húsz éve újjáegyesített német államot, egy magyar történész, Schmidt Mária nem kevesebbet állított a minap, mint hogy Európa vezető hatalma „kifosztva és elárulva” vergődik a hatvannyolcasok szorításában, s német földön „balliberális szellemi terrorbrigádok” garázdálkodnak, mi több „a magát demokratikusnak tartó Németországban sokkal rosszabb a helyzet a szólásszabadsággal, mint amilyen a kádári Magyarország utolsó évtizedében…” Ilyen sokféle és ennyire eltérő Németország létezik? Mintha nem ugyanarról az országról lenne szó.

Nem azt mondták, Feri!

„…hanem azt, hogy menj a p...csába!” – hangzott négy éve a tudományos igényű elemzés arról, hogy az ún. szociális népszavazás akkor most a vizitdíjról, úgy általában a szociális jogokról, vagy csupán arról szólt, hogy a nép rühelli a kormányát úgy, ahogy van. A történelem ismételheti önmagát: az LMP a hétvégén bejelentette, hogy népszavazást kezdeményez azzal az alig titkolt céllal, hogy az egzisztenciális félelmeket összekapcsolja kormánnyal szembeni egyéb indulatokkal. A referendumot elindító tanácskozásra – egyedüli újságíróként – bejutott Para-Kovács Imre is. Erősen szubjektív beszámolóját olvashatják.

Szebb jövőt, főpolgármester úr!

Tarlós már óbudai időszaka alatt bizonyította, hogy agresszív, narcisztikus és homofób, tehát tökéletesen megfelel a budapesti választók relatív többségének, körülbelül ilyen elvárások érvényesülnek, ha a fővárosi átlagpolgár polgármestert választ, mivel a fentieket összekeveri a férfias, öntudatos és határozott szavakkal leírt tulajdonságokkal.

Az ötödik hadoszlop: Andor Lászlótól Fukuyamáig

Kedves külföldi barátaink, vessenek egy pillantást államtitkárságunk alábbi, korántsem teljes listájára. Íme, ez az a széles hazai és külföldi network, amelynek célja a magyarellenesség szítása, Magyarország ledegradálása.

Mindennapi Tatárszentgyörgy

Ma három éve gyilkolták meg ifjabb Csorba Róbertet. Most lenne nyolc éves.

Mindennapi Tatárszentgyörgy

Ma három éve gyilkolták meg ifjabb Csorba Róbertet. Most lenne nyolc éves.

A 144 milliárdos saller

Türelmesebb lett volna az Unió az előző, „szoclib” kormányokkal szemben? Kétségtelen, 2008-ig nagyobbak voltak Európa tartalékai. Ma egy sérülékenyebb, nyugtalanabb, saját jövőjét is féltő Unió néz szembe a periféria kihívásaival, a görög, spanyol, portugál, magyar válsággal. Európa válsággazdaságai között azonban csak egy van, amely a kormányzati politika szintjére emelte a közös európai értékek tagadását. Amely politika mindmáig többségi támogatást élvez.

Kis János: Tizenöt-húsz év? Az Orbán-kormány és az ország jövőjéről

Fidesz-képviselők dezertálása, tüntetések, uniós közvetítés, új választások – ez az egyik forgatókönyve a következő parlamenti voksolás utáni időszakra cikkünk filozófus szerzőjének, aki szerint a jogállam helyreállítása csakis szigorú jogtisztelettel lehetséges.

Arccal a középosztály felé

Ne tegyünk úgy, mintha a joguralom csúszó leértékelése nem épp annak a középosztálynak a köreiben okozná a legnagyobb károkat, amelyik bízik a jogállami rendszerben, az adott szó és írás, a szerződések, a magántulajdon szentségében.

Para-Kovács Imre: Geréb és a Pál utcai fiúk

Geréb Ágnes bilincsben toporog valami bíróság koszlott folyosóján. Nyilvánvalóan kontraproduktív és eltúlzott büntetést kapott. Az egész megrázó és megalázó, nincs semmi értelme, csak bámulok én is, hogy mi történik itt. Az ATV és az Echo tévé meglepő módon versenyt szörnyülködik, és elég valószínűtlennek tűnik, hogy családok ugrottak fel a fotelból, „Vesszen Geréb!” felkiáltással, vagy örömmel töltené el őket az ügyész kérésénél is súlyosabb ítélet. De hogy jön ide Schmitt Pál?

BrandLab