A múlt héten a hvg.hu közölte Heindl Péter jogász, tanár, egykori SZDSZ-alapító tag Bauer Tamáshoz, a Demokratikus Koalíció alelnökéhez intézett nyílt levelét, amelyben kifogásolja Gyurcsány új pártjának vezérközpontúságát és messianizmusát. Az alábbiakban Bauer Tamás válaszát olvashatják.
Legkésőbb Mussolini óta tudjuk, hogy a szindikalizmus és a korporatizmus jegyesek. A Szolidaritás a demokratikus működést, a pártok versenyét már alapjáraton kiiktató korporatizmus intézményesítésére tett itten javaslatot: minden dőljön már el most, a választás előtt, előre is áthidalva az egyes politikai értékrendek közti számos, természetes konfliktust.
Nem kell bölcs vezér, ne várjuk a kormánybuktató messiást! Kellenének viszont végre olyan pártok, amelyeken belül a politizálók, miközben pártjuk sikere érdekében együttműködnek, ugyanakkor a nyilvánosság előtt is vitatkoznak egymással. Akár a pozíciókért való rivalizálás folyományaként, akár pusztán a demokratikus nyilvánosság alapeszméjének tisztelete miatt.
A repülés közkinccsé válásával számos nagynevű cég ment tönkre, még olyan legendák is bezártak, mint a Pan Am. A Malév minderről nem vett tudomást. A fapadosok megjelenésével is csak felemás módon foglalkoztak. Pár éve a Malév jegyáraiban megpróbált versenyezni, viszont költségstruktúráját érintetlenül hagyta, és továbbra is a politikailag fontos célpontok kiszolgálását tartotta elsődleges szolgáltatási alapelvnek. Ebből egyenesen következett a veszteség.
Az, amit Csurka – hogy megnevezzük legnagyobb, legmélyebb szenvedélyének tárgyát – „zsidónak” tekint, Otto Weininger és legnagyobb tisztelője, Adolf Hitler óta egyértelmű kulturális képlet. E tekintetben, semmi kétség, Csurka náci volt meg fasiszta. De nem úgy volt náci, mint a Jobbik, amelynek indítékai között nem szerepel a magyar nép. Csurka a magyar népet a zsidónak tekintett belső szabadsággal szemben definiálta, a Jobbikot nem érdekli a magyar nép, csak a diadal: a csonkítás, a verés, az elhallgattatás. Az apokalipszis lovasai (tudjuk a Doktor Faustusból) hidegek. A Jobbik jéghideg. Csurka István gonosz szíve azonban forró volt. Szláv asszimilánsként imádta a magyart. A Jobbik nem szeret semmit. Csurka része a magyar történelemnek, a Jobbik kívül áll rajta, strukturális globálfasiszta.
Mellár Tamás józan szavai talán észhez térítik azokat a jobboldali értelmiségieket, akik segédkezet nyújtottak ahhoz, hogy tisztes magyar polgárok megdöbbentően nagy számban tiltakozzanak békemenetükkel Magyarország „megtámadása” ellen. Tették mindezt akkor, amikor talán már Orbán Viktor is rádöbbent arra, hogy az IMF-megállapodás nemcsak az államcsőd elkerülése, hanem a saját sorsa miatt is kezd élet-halál kérdésévé válni.
Az Orbán-kormány maga is felelős azért, hogy idejutottunk. A Kemény Zsigmond-i értelemben vett reálpolitika útjára vissza kell térnie a magyar politika centrumának, mert csődöt mondtak a „haszonvehetetlen ideológok”.
Mindazok, akik kíváncsiak, hogy miről nem szól 2012 Magyarországa, és hogy ennek ellenére mivel töltik lapjaikat a saját véleményüket formálók, azok olvassák el Bartus László (Amerikai Népszava) és Stumpf András (Heti Válasz) egymás mellett elfeleselő irományát.
Azon kevesek közé tartozom, akik több mint harminc éve következetesen képviselik a politikai közép tényezői közötti együttműködés gondolatát. Már minden más, ésszerűnek tetsző változattal megpróbálkoztunk, csak ezzel nem. Volt részünk egyszerű többségű jobbra és balra húzó kormányzásban, jobbközép és balközép koalícióban. Volt szerencsétlenségünk élvezhetni kétharmados liberális baloldali kormány áldásait is. Most pedig itt van ez a minden eddigi kormány teljesítményét alulmúló, kétharmados jobboldali kormányzás. Egyik sem hozott széles társadalmi elismeréssel övezett szilárd demokráciát. Csak a politikai táborok középre húzó erőit együttműködésre késztető kormányzással nem tettünk még kísérletet. Miért ne tehetnénk? Ha már eddig minden jobbnak látszó ötletünkkel megbuktunk.
Felfüggesztette január 25-27 között a tőzsdén kívüli (OTC) piacon kötött részvényügyeletek elszámolását a Facebook - írja a Napi Gazdaság.
Jól teszi az LMP, ha nem engedi belegyömöszölni magát az MSZP és szakadárszervezetei mellényzsebébe, bármit is gondol erről a szocialista rajongótábor. Közelről és sokáig éltem át, ahogy az SZDSZ mindig megtalálta a nagyon fontos okokat, amelyek miatt feladta elveit, rossz kompromisszumokat kötött és felélte hitelességét.
Solymosi Frigyes akadémikus szerint a plágiumügy kivizsgálása nem bonyolult feladat, és még a Kádár-rendszerben is volt mód a plágiumon kapott hatalmasságok lebuktatására.
A szabadságharcos retorika képtelen leírni, ami most Magyarországon zajlik. A kormány nemcsak az unió írott szabályait hágta át, de az íratlanokat is. Operába sem tilos a törvény szerint mankiniben menni, aki megteszi, mégis érezni fogja a következményeket.
Van-e a magyar kormánynak „mesterterve” a gazdasági válság kezelésére? – teszi fel a kérdést írásunk szociológus szerzője, az amerikai Yale Egyetem professzora, aki szerint a kabinet tudatosan játszik az államcsődre.
A kormányrendelet, amely összességében 46 milliárd forintnyi pluszforrást jelent a kórházaknak, valóban lehetőséget adna arra, hogy az egészségügyi intézmények tiszta lappal indíthassák az új évet. Ám a kormány pénzeit nem sikerült a kormányrendeletben meghatározott célokra fordítani. Az Orvostechnikai Szövetség főtitkárának írása.
Ez a megoldás? Engedje át a demokratikus ellenzék a törvényhozás épületét és még létező lehetőségeit a kiépülő állampártnak? Erre kaptak felhatalmazást az ellenzéki választóktól?
„Ha én egyszer elnök lennék / Fedél nélkült fénymásolnék” – éneklik az Egymillióan a magyar sajtószabadságért (Milla) videójában, mellyel a mozgalom alternatív köztársasági elnökjelölteket keres. Ezek szerint az alternatív államfő is Schmitt Pál lesz, a fénymásoló kezelése pont az ő képességeihez igazított felvételi vizsga.
Az a gazdaságpolitika, melynek eredményeként olyan tartós forintgyengülés következik be, és ezáltal úgy nő történelmi csúcsára az államadósság, hogy az nemhogy kedvezőbb jövedelmi helyzetbe hozná a lakosságot, de elértékteleníti a forintalapú megtakarításait, miközben megsokszorozza devizaadóssága értékét, semmilyen racionális indokkal nem magyarázható.
Lehet, hogy a libertariánus Ron Paul végül is független jelöltként fog indulni az elnökválasztásokon.
Ha egyet is értünk Michael Oakeshottal abban, hogy a kormányzás célja a felszínen maradás, mivel sem kikötő, sem úticél nincs; azért a haladás mégis haladás, a szelek, az áramlatok, a természeti erők kihasználása, s nem leküzdése. Sok igazság van tehát abban, hogy Magyarországon már nagyon is ideje volt a sodródás és a zavarosban halászás közéleti kultúrájának véget vetni. De az öncélú akarás semmivel sem jobb. Kudarcra van ítélve.
