Augusztus 13-án a Newark repülőtéren az amerikai hatóságok letartóztattak egy indiai származású, brit állampolgárságú férfit, aki vállról indítható rakétákat akart eladni magukat iszlám terrorista csoport tagjainak mondó üzletfeleinek, akik azonban az FBI ügynökei voltak. Az akciót több mint másfél éves orosz és amerikai titkosszolgálati együttműködés előzte meg. A Bush-kormány sikerként könyvelte el a fegyvercsempész lefogását, ám az ellenzék kifejezetten aggasztónak tartja a történteket, mert a kormányzat által túlmisztifikált sztoriban, annak részleteiben hiányosságokat vélt felfedezni.
Az első, a történetből adódó kérdés mindjárt az, hogy valóban működnek-e a 2001. szeptemberi terrortámadás után hozott biztonsági intézkedések, és az Egyesült Államok valóban meg tudja-e védeni magát egy esetleges újabb terrortámadástól. A szkeptikusok szerint épp a fent említett akció ad erre nemleges választ, hiszen a brit férfi a repülőn már bejuttatta a rakétát az ország területére, és az csak a véletlennek, no meg az orosz titkosszolgálatnak köszönhető, hogy a fegyver szétszerelt, hatástalanított állapotban érkezett meg. Önmagában az a tény, hogy egyszer sikerült becsempészni egy föld-levegő rakétát a belépést engedélyező hatóságok tudta nélkül, arra enged következtetni, hogy hasonló eset már máskor is előfordulhatott, vagy a későbbiekben előfordulhat. Ha pedig ez történik, bármelyik pillanatban bekövetkezhet az újabb terrortámadás, esetleg az a rémséges eset is, amelytől az amerikaiak legtöbbje fél: lelövik az elnöki különgépet.
Nem csoda, hogy Bush elnököt bírálatok egész sorozata éri azért, mert nem támogatja, hogy a polgári légi járatokat - vagyis közel hétezer repülőgépet – felszereljék a vadászgépeken is használatos rakétaelhárító rendszerrel, holott valószínűleg ez sem kerülne többe, mint a mostanihoz hasonló akció. Az amerikai titkosszolgálatoknak figyelniük kellene az Egyesült Államokban a feketepiacot is, hiszen fegyverkereskedők ott is működnek. Így az országban tartózkodó, korábban beszivárgott terroristák szinte bármilyen fegyverhez könnyűszerrel hozzájuthatnak – a kézifegyverektől kezdve a nagyobb mennyiségű robbanóanyagig. Gondoljunk csak bele: Amerikában boldog-boldogtalan tarthat magánál pisztolyt, személyes biztonságának védelmére hivatkozva, és ez az amerikai állampolgárokra épp úgy vonatkozik, mint a "külföldi diák" álnéven bujkáló, ún. alvó terroristákra.
Még a ’90-es évek boldog és gondtalan, ellenségkép nélküli Amerikájában történt egy-két megrázó esemény: egy Timoty McWay nevezetű fiatalember romba döntött egy irodaházat Oklahoma Cityben. Ő is az amerikai piacon szerezte be a robbanóanyagot, mégpedig elég nagy mennyiséget, mégsem tűnt fel az FBI-nak. Szintén a ’90-es években működött a "levélbombás gyilkos", aki az amerikai postaszolgálatot használta fel akciói végrehajtásához. Ő az USA környezetpusztító politikája és a technika ezredforduló előtti forradalma ellen tiltakozott, s az FBI csak akkor vette kézbe az ügyet, amikor már több egyetemi professzor, mérnök meghalt vagy nyomorékká lett. Manapság mindkét fent említett "úriembert" terroristának szokás nevezni, és ha napjainkban bukkannának fel, még tettük elkövetése előtt nyomukba erednének a hatóságok. És bár 2001. szeptember 11-ét követően az ország biztonságáért felelős szervek új módszerekkel, új szabályokkal - s a hivatalos megítélés szerint sokkal éberebben - dolgoznak, az éberség hagy maga után némi kívánni valót. Rendszeresen hallhatunk arról, hogy a nemzetbiztonság emberei vagy éppen újságírók kijátsszák a reptéri biztonsági ellenőrzéseket, szúró- és vágófegyvereket, estenként pisztolyt is feljuttatnak utasszállító gépek fedélzetére.
E tények ismeretében nem lehetünk biztosak abban, hogy egy esetlegesen felbukkanó terrorista csoportot egy reptér vagy repülőgép személyzete megakadályozhat abban, hogy újra támadásba lendüljön. Az állandóan érzékelhető feszültséget maga az élet is fokozza, hiszen az amerikaiakra a terrortámadások óta amúgy is rájár a rúd. Ne felejtsük el, hogy pár héttel az események után a New York-i Queens negyedre zuhant egy repülőgép, de a 2001. szeptembere óta érkező titkosszolgálati hírek is megannyiszor újabb New York elleni támadásokat jósolnak. Mindezek megtették hatásukat: az augusztus 14-ei áramszünet bekövetkeztekor mindenki reflexből újabb terrorakcióra gondolt, hiszen a hírtelevíziók képein látható, az utcán céltalanul bolyongó emberek látványa kísértetiesen hasonlított arra a bizonyos napra.
A fentiek ismeretében felmerül a kérdés: vajon az Egyesült Államok tanult-e a 2001. őszén történtekből? Ha azt nézzük, mekkora jelentőséget tulajdonít a külföldi titkosszolgálatok jelentéseinek, jelzéseinek, akkor a válasz igen. Hiszen ne felejtsük el, hogy a két évvel ezelőtti terrortámadásokat több idegen titkosszolgálat – köztük a magyar is – előre jelezte, ám akkor az információk elvesztek a bürokrácia rengetegében. A napokban elfogott brit fegyvercsempész esete azonban azt bizonyítja, hogy a keserű tapasztalatok ellenére bármikor keletkezhet újabb rés a pajzson.