Az Egyesült Államok 2003. március 20-án háborút indított Irak ellen azzal az indokkal, hogy a közel-keleti ország tömegpusztító fegyverekkel rendelkezik. Miután az országot megszállták az amerikaiak vezette koalíciós erők, világossá vált, hogy a Szaddám Huszein irányította állam nem rendelkezett ilyen fegyverekkel. Washington ma azzal érvel, hogy ha Iraknak nem is voltak tömegpusztító fegyverei, szándékában állt ilyen fegyvereket gyártani. Jóllehet a háború „hivatalosan” véget ért, a gerillatámadások, a civilek ellen elkövetett terrorakciók, a túszejtések és a szabotázsakciók oly gyakoriak az országban, hogy nem lehet békéről beszélni.

Irak térképe (Forrás: CIA)

Az iraki gerillák és az országba szivárgott külföldi fegyveresek nem kímélik az újjászülető iraki biztonsági szervezeteket sem. Az iraki újjáépítés egyik legfontosabb biztosítéka az önálló és életképes helyi rendfenntartó erő lenne. Bár az ország új rendőrsége, hadserege, polgári védelme és határőrsége együtt már mintegy 150 ezer főt számlál, jelentős részük Huszein egykori elnyomó apparátusának tagja volt, és legfeljebb három-négy hetes oktatókurzuson esett át. Azt sem tudni pontosan, hogy kik irányítják az ellenállást. Feltételezések szerint az amerikaiak és a helyiek elleni kisebb akciókat irakiak hajtják végre, a sok áldozattal járó merényletek hátterében viszont külföldiek állnak.

Komoly probléma, hogy a síita és a kurd pártok saját milíciákat tartanak fenn, amelyek felszámolását valójában nem írja elő a 2004. március elején elfogadott ideiglenes alkotmány. A három északi tartományban kvázi autonómiát élvező kurdok pesmerga félkatonai alakulata ötvenezer tagot számlál, de a síiták két legnagyobb fegyveres csoportja is több ezret. Az egyik a Dzsais al-Mahdi, amely a nyíltan Amerika-ellenes, radikális Muktada al-Szadr szervezete, a másik, az Iránból átszivárgott Badr Brigádok a legnagyobb síita politikai párthoz, az Iraki Iszlám Forradalom Legfelső Tanácsához (SCIRI) tartozik. A SCIRI a leginkább tisztelt síita vallási vezető, Ali al-Szisztani nagy ajatollah mögött áll. A háború után még több síita vezető is magának követelte a vezérszerepet - közülük többeket az utóbbi 12 hónap során egész egyszerűen meggyilkoltak -, ám mára al-Szisztani az iraki politika kulcsfigurájává nőtte ki magát, kétszer is felforgatta az Irakkal kapcsolatos amerikai terveket.

Irakban az 2005. január 30-án lebonyolított választásokon az Ali asz-Szisztáni nagyajatolláh által támogatott síita lista szerzett abszolút többséget a 275 fős ideiglenes nemzetgyűlésben.

2006. májusában megalakult az új kormány. A Nuri al-Maliki vezette kabinet beiktatását és programját üdvözölték a jelentősebb külföldi vezetők, Irakban viszont további merényletek árnyékolták be az eseményt.

Szaddám Huszein volt iraki elnököt hazája bírósága 2006. november 5-én kötél általi halálra ítélte. A kegyelmi kérvényt a legfelsőbb bíróság december 26-án elutasította, az ítéletet 30-án végrehajtották.