Ez utóbbihoz a brüsszeli testület mindazonáltal feltételül szabta a tényleges és építő jellegű párbeszédet Koszovó és Belgrád között. A nemzetközi közösség a tervek szerint még idén állást foglal arról, hol tart Koszovó a demokratikus átalakulás útján, és hogyan képzeli el a jelenleg ENSZ-közigazgatás alatt álló tartomány politikai jövőjét. A koszovói vezetés teljes függetlenséget szeretne elérni, míg Belgrád szerint a tartománynak Szerbián belül kell maradnia, de akár teljes önállóságot is kaphat.

A brüsszeli bizottság most csupán azt jelezte, hogy a tartomány gazdasági problémái nem várhatnak a státus rendezéséig. Azt is értésre adta ugyanakkor, hogy örömmel venné, ha Ibrahim Rugova koszovói elnök elfogadná Borisz Tadics szerb államfő tárgyalási ajánlatát.

A bizottság a huszonöt EU-tagország kormánya számára készített jelentésben megerősítette, hogy Koszovónak helye van a balkáni térség európai integrációs folyamatában. Megállapította azt is, hogy a tartomány további segítségre szorul gazdasági fejlődésének és demokratikus épülésének folytatásához. Mint Olli Rehn bővítési biztos sajtótájékoztatóján kifejtette, az EU egyebek között a kisebbségi és emberi jogok védelmét, a jogállam kiépítését, illetve a piacgazdaság követelményeinek megfelelő gazdasági reformot figyeli a térségben.

Az EU eddig 1,6 milliárd euróval segítette Koszovót a helyi albán lakosságot szeparatizmusáért elnyomó szerb hadsereg NATO-erővel végrehajtott kiűzése óta. A bizottság megállapítása szerint azonban a térségben a helyzet máig ingatag maradt, és további szükség van az uniós politikai és pénztőkére. Az EU célja egy ténylegesen többnemzetiségű Koszovó megteremtése, ahol minden lakó biztonságban érzi magát, és egyforma elbánásban részesül - hangoztatta Rehn.

Az Egyesült Államok alapvetően módosítja Koszovó-politikáját négy év tétlenség után Richard Holbrooke volt amerikai nagykövetnek a The Washington Post szerdai számában megjelent kommentárja szerint. A szerző emlékeztet rá, hogy az 1999-ben elfogadott, 1244-es számú biztonsági tanácsi határozat tárgyalásokat irányzott elő Koszovó végső státusáról, vagyis annak eldöntéséről, hogy a tartomány függetlenséget kapjon, vagy területét felosszák, vagy pedig megmaradjon Jugoszlávia - mai nevén Szerbia és Montenegró - kebelében. Az Egyesült Államok és az EU azonban elodázta a tárgyalások megkezdését azzal, hogy bizonyos normák teljesítéséhez kötötte azt, miközben a tétlenséget diplomáciai porhintés leplezte.

Condoleezza Rice új amerikai külügyminiszter márciusban Nicholas Burns államtitkárt Európába küldve felélesztette az agonizáló összekötő csoportot (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország, Oroszország és Németország), s a robbanékony koszovói helyzetre figyelmeztetve sürgette a tartomány végső státusának rendezését. Amerikai nyomásra új politika van kibontakozóban. Az ENSZ megbízottja a nyáron - jobb későn, mint soha - megállapítja, hogy Koszovó teljesítette a megkövetelt normákat - önigazgatás, menekültek hazatérése, személyek szabad mozgása -, és felkészült a státusztárgyalásokra.

A neheze, Koszovó végső státusának eldöntése ezután következik. Noha erről nyíltan senki sem beszél Európában vagy Washingtonban, nehéz mást elképzelni, mint Koszovó függetlenségét, esetleg több évre lebontott szakaszokban megvalósítva. Ehhez a veszélyeztetett szerb kisebbség számára komoly garanciákra van szükség, ami megkövetelhet valamilyen folytatódó nemzetközi biztonsági jelenlétet.

Belgrádnak végül választania kell, hogy megkísérli-e a csatlakozást az Európai Unióhoz, vagy pedig megpróbálja visszaszerezni a szerbek történelmi bölcsőjének tekintett Koszovót. Ha az elvesztett tartományt akarja, lehet, hogy egyik célt sem éri el. A szerző elismeri, hogy bonyolult ügyeket kell még megoldani, de azt tekinti a legfontosabbnak, hogy az amerikai kormány végre tesz valamit a Balkánon.