A 88 éves Ámosz Manor Erdélyből Izraelbe

Ámosz Manor: Senki sem protezsált, jó összeköttetéseim sem voltak, a nyelvtudásom mindenestre segített: hét nyelven beszélek, a magyaron kívül angolul, franciául, németül, románul, jiddisül, és héberül. A magyar nyelvtudás kifejezetten előny volt. A szervezethez 1949-ben csatlakoztam, és úgy látszik, meg voltak elégedve a munkámmal, mert négy évvel később Ben Gurion kinevezett a Sin Bet főnökének. Arra ügyeltem, hogy egyetlen politikai párthoz se csatlakozzak, nehogy részrehajlással vádolhassanak.

hvg.hu: Mégis, valami csak predesztinálta erre a bizalmi állásra?

Á.M.: Mit tudtam én, 18 éves koromban, amikor Franciaországba mentem tanulni, hogy valamikor az izraeli biztonsági szolgálat főnöke leszek. Mérnöknek tanultam, de amikor kitört a háború, vissza kellett térnem Romániába. Munkaszolgálat, a kolozsvári egyetem alkotmányjogi fakultása, majd újra munkaszolgálat – azután Auschwitz. A szüleimet azonnal gázkamrába küldték, egyik öcsém és egyik húgom a táboran halt meg. Negyven kilóra lesoványodva, de élve tértem vissza Erdélybe, Itt a cionista mozgalom keretében segítettem a zsidók illegális kijuttatását Palesztínába, két év alatt mintegy 15 ezren települtek át. Családommal együtt én is kitelepültem, és nem sokkal Izrael állam kikiáltása után megkerestek korábbi feletteseim, akik az akkor alakuló izraeli titkosszolgálatokhoz irányítottak.

hvg.hu: A Sin Bet mottója „láthatatlan pajzs”. Mi ellen kellett akkor védekezni?

Á.M.: Sok mindenről természetesen nem tudok beszámolni. Elégedjen meg annyival, hogy a kommunista országok diplomatáit figyeltük, igyekeztünk kinyomozni, ki a diplomata és ki az ügynök. Megakadályoztuk többek között, hogy a szovjetek és a társországok embargó alá eső, stratégiailag fontos termékeket, rezet, különböző más fémeket vásároljanak izraeli közvetítőkön keresztül. Amikor én vezettem a szervezetet, 1964-ig, a Sin Betnek 600-700 embere volt. Ez az állomány figyelte a demokratikus államrend ellen Izraelben fellépő arab terrorcsoportokat, a szovjetek által finanszírozott kommunistákat, és más, szélsőséges pártokat. Miközben Magyarországon az ÁVH terrorizálta az országot, és élvezte a politikai hatalom támogatását, nálunk a biztonsági szolgálat működését törvények szabályozták, és csak szűkös pénzügyi keretek álltak rendelkezésünkre.

hvg.hu: Miről szólt a „Balzsam” hadművelet, az amerikai-izraeli titkosszolgálat együttműködése?

Á.M.: Ben Gurion 1951-ben titokban találkozott Amerikában Allan Dulles-szal, a CIA akkori vezetőjével és megállapodtak a két ország hírszerzésének együttműködéséről. A szovjet érdekszféra országairól gyűjtöttünk információkat, és ezekkel az amerikaiak nagyon elégedettek voltak. Az egyik fontos hírforrásként kikérdeztük a Kelet-Európából frissen érkező, gyakran fontos katonai beosztásokat hátrahagyó bevándorlókat.

hvg.hu: Úgy tudom, hírszerző hálózatot is kiépítettek a kommunista országokban, és ők is értékes információkat továbbítottak az amerikaiaknak. 

Á.M.: Nem volt az hálózat! Költségvetésünkből hálózatra nem tellett, volt mindenestre 10-12 emberünk a követségeken, Budapesten,Bukarestben. Prágában és Varsóban. Moszkvába nem küldtünk senkit, féltünk, hogy lebukik. Konzulátusi vagy diplomáciai fedőmunkájuk mellett valójában az izraeli titkosszolgálatnak dolgoztak, inkább politikai, nem pedig katonai információkat gyűjtöttek. 

Az amerikaiak egyébként segítettek kiképezni embereinket, és felszereltek bennünket az akkori legmodernebb technológiákkal. Tőlük kaptuk az első poligráfot, vagyis hazugságvizsgáló készüléket is. A több éves, jól működő együttműködés jegyében adtuk át nekik a hozzánk eljuttatott Hruscsov beszédet. A beszéd megszerzésével nagykorúsodott az izraeli hírszerzés, ami persze különösen fontos volt számomra.  Amikor távoztam a Sin Bettől,  a privát szférában próbáltam szerencsét. Több nagyvállalatot menedzseltem és magas korom ellenére most is foglalkozom üzlettel, a hotel-szektorban vannak érdekeltségeim. 

Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem