Kapuzárási pánik

HVG

Salátát szednek Kaliforniában, narancsot szüretelnek Floridában, marhacsordát őriznek Texasban, baromfifeldolgozó üzemekben dolgoznak a középnyugati államokban, felszolgálnak New Yorkban, bejárónők Washington környékén, gyerekfelvigyázók New Jerseyben, építkezésen szorgoskodnak és amerikai kertvárosok ezreiben nyírják a családi házak előtt a füvet.


Az Egyesült Államokban dokumentumok nélkül mintegy 7,5 millióan dolgoznak - hozzátartozóikkal együtt 11-12 millióan élnek illegálisan az országban -, olyanok, akik eddig a gazdaság apró fogaskerekeiként végezték a munkájukat. Ám politikai tényezővé váltak, miután az utóbbi néhány hétben két alkalommal is több százezer embert megmozgató demonstrációkon jelezték: tisztában vannak gazdasági súlyukkal, és helyzetük rendezését szeretnék.

Az illegális bevándorlók problémája hosszú ideje lappangott, és azt követően tört a felszínre, hogy a washingtoni képviselőház a tavalyi év végén elfogadta radikális megoldásokat tartalmazó törvénytervezetét - indokolta a kérdés némiképp váratlan előtérbe ugrását a HVG munkatársának Vanessa Cárdenas, a bevándorlók jogainak elismertetésével foglalkozó legnagyobb amerikai szervezet, a National Immigration Forum munkatársa.

Bűncselekménnyé minősítenék ugyanis a konzervatív republikánusok által keresztülvitt elképzelések az illegális bevándorlást éppúgy, mint a dokumentumok nélkül az országba érkezők segítését, azaz azt is büntetnék, aki szállást vagy éppen orvosi ellátást nyújt a határon átszökötteknek. Emellett pénzt különítenének el arra, hogy az USA és Mexikó 3200 kilométeres határának legérzékenyebbnek tartott 1100 kilométeres részén kerítést építsenek.

Felhívások az interneten

A megmozdulások, illetve az ellenszerveződések az internetre is kiterjedtek. Az urbanlegends.hu elemzése a lánclevelekről.

Az üggyel foglalkozott a szenátus is, amelyben a húsvéti törvényhozási szünet előtt a kisebbségbe szorulni látszó konzervatív republikánusok módosítás-dömpingje miatt meghiúsult a republikánus John McCain és a demokrata Edward Kennedy kidolgozta kétpárti kompromisszum elfogadása. E szerint a legalább öt éve az Egyesült Államokban élő illegális bevándorlók - megfelelő biztonsági ellenőrzés után - állandó tartózkodási engedélyt, esetleg később állampolgárságot is kapnának, amennyiben változatlanul alkalmazásban maradnának, kifizetnék a dokumentumok nélküli munka ideje utáni büntetést és elmaradt adót, és megfelelően megtanulnának angolul. Aki kevesebb mint öt, de minimum két éve él az országban, annak státusa legalizálása érdekében egy határátkelőhöz kellene mennie, ott ideiglenes munkavállalást engedélyező vízumért folyamodnia, és végső soron előtte is megnyílhatna az út az állandó tartózkodási engedély, majd az állampolgárság felé. Aki viszont kevesebb mint két éve érkezett illegálisan az USA-ba, annak el kellene hagynia az országot, és kívülről kérvényeznie az ideiglenes munkavállalói vízumot.

Az illegális bevándorlóknak 1986-ban a kongresszus által meghirdetett amnesztia nyomán, amely 2,7 millió ember státusát legalizálta, a különösebb ellenőrzés hiányában számos visszaélés történt, ezért nem szabad a McCain-Kennedy-féle elképzelésekhez hasonló engedékeny megoldást alkalmazni - hangsúlyozta a HVG-nek John Wahala, az illegális bevándorlással szembeni fellépést szorgalmazó Bevándorlási Tanulmányok Központja (CIS) kutatója.

Nem tartja járható útnak Wahala a dokumentum nélküliek tömeges deportálását sem, részben mert az méreteinél fogva katonai fellépést igényelne, másrészt pedig egyes becslések szerint 200 milliárd dollárba is belekerülne. Középútként azt javasolja, hogy a létező - például az 1986-os amnesztiával párhuzamosan meghozott - szabályok szigorú betartásával bírják rá az önkéntes hazatérésre az illegális bevándorlókat. Ennek részeként érvényt szereznének például a dokumentum nélküliek alkalmazását tiltó szabályoknak. Tavaly az egész országban három céget értek tetten és marasztaltak el, az idén viszont a politikai vita kiéleződésével megszaporodtak a bírságokról érkező hírek, miközben az amerikai nagyvárosok környékén hajnalonként éppúgy informális, ám sokak által ismert gyülekezőhelyeken veszik föl a napszámosokat, mint a budapesti Moszkva téren.

Az is előrelépést hozna Wahala szerint, ha egy gyorshajtáson kapott "illegálist" nem engednének el, hanem az ügyét átadnák a bevándorlási hivatalnak. A CIS kutatója az így elérhető lemorzsolódás példájaként említette, hogy amikor a 2001. szeptember 11-ei terrortámadást követően "rászálltak" a törvénytelenül az USA-ban tartózkodó közel-keletiekre, illetve muszlimokra, másfél ezer ilyen emberre találtak, de a pakisztáni nagykövetség becslése szerint a szabályok szigorú betartásától félve tízszer ennyi illegális bevándorló távozott önként az országból.

Cárdenas viszont - aki maga is (legális) bevándorló - a szenátus javaslatát tartja elfogadhatónak, azzal a kiegészítéssel, hogy alaposan meg kell emelni az átmeneti munkavállalást lehetővé tevő vízumok jelenleg évi mindössze ötezres számát, különösen, hogy egybehangzó becslések szerint évente félmillióval nő az illegálisan az Egyesült Államokban élők tábora.

A vendégmunkási státus létrehozása is fölmerült a szezonális vízumok kiterjesztésével kapcsolatban, aminek legnagyobb támogatója a bevándorlás kérdésében a republikánusok konzervatív szárnyával szemben a szenátus kompromisszumához közel álló George W. Bush elnök, aki hat évre adná meg ezt a lehetőséget az USA-ban dolgozni kívánóknak.

A gyökeresen eltérő álláspontot valló Wahala és Cárdenas két dologban azért egyetért: a problémára egyhamar nem születik megoldás, ám a bevándorláshoz való viszony kérdése tényező lehet a novemberi kongresszusi választásokon.

NAGY GÁBOR / WASHINGTON