Síkra szállt viszont azért, hogy ehelyett határozzák meg kötelezően az egész világon az üvegházhatást okozó gázok egy főre jutó kibocsátásának határértékét. Emlékeztetett arra, hogy míg India egy főre jutó károsgáz-kibocsátása évi 1 tonna, addig mindegy egyes amerikaira 20 tonna esik. "Sürgetően szükséges ezt a mértéktelen fogyasztást megállítani, és egyenlő fejenkénti határértéket megállapítani" - mondta az indiai szakminiszter.
India megszólalását feszült várakozás előzte meg a konferencián, tekintve hogy a szubkontinens a fejlődő országok 77 tagú csoportjának egyik vezető állama, és eddig nem foglalt világosan állást a klímavédelem kérdésében. A bali konferencián részt vevő országok többsége szeretné lefektetni egy új klímavédelmi megállapodás alapjait, amely felváltaná a 2012-ben lejáró kiotói egyezményt.
Szibal ezzel szemben úgy vélte, hogy csak az ipari országoknak kellene a kiotói jegyzőkönyv keretei között új, becsvágyó célokat megfogalmazniuk az üvegházhatást okozó gázok csökkentése végett. Azt mondta, hogy a fejlődő országoknak átfogó pénzügyi segítségre van szükségük az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodáshoz, nemkülönben ahhoz, hogy technológiájukat a lehetőség szerint leginkább környezetkímélő gazdasági fejlődéshez igazítsák.
A bali konferencián jelen lévő diplomaták szerint India attól tart, hogy egy új klímavédelmi egyezmény nyomást gyakorolna rá, hogy fogadjon el károsgáz-kibocsátási határértéket. A kiotói jegyzőkönyv csak az ipari országokat kötelezte erre.
