Putyin ugyan csak annyit mondott, hogy a gázszállítások hamarosan felújulnak, de elhangzott a hétfői időpont is. A hétfőre szóló ígéret reális lehet, mivel a szerződés korábbi információk szerint már hosszabb ideje teljes egészében készen áll, csupán az árakat kell beírni. Mindazonáltal részletek kidolgozásával az orosz Gazpromot és a Naftogaz ukrán importőrt bízták meg a kormányfők. 

A megállapodás lényege: Oroszország és Ukrajna 2009. január 1-től áttér az európai árakra és árképzésre, de Oroszország idén még 20 százalék kedvezményt ad a szomszédos országnak a gáz árából annak fejében, hogy a tranzit díja a 2010-ig érvényes szerződésben foglalt - vagyis igen jutányos - marad. Jövő év elejétől, vagyis 2010. január 1-től Oroszország és Ukrajna a gázt illetően teljesen áttér a piaci árra és árképzésre mind a gáz árát, mind a tranzit díját illetően.

A késő éjszakai időpontra való tekintettel igen szűkszavú tájékoztatás arról nem szólt, hogy a kialkudott árak egész évre szólnak-e, vagy a szerződés rögzíti, hogy év közben a piaci árak alakulásának megfelelően változnak, de az utóbbira utal az európai árképzés bevezetéséről szóló megjegyzés. Mivel ugyanis a gáz árát fél éves késéssel az olajárak alakulása alapján kalkulálják, bizonyosnak tűnik, hogy az orosz gáz piaci ára hamarosan a felére, vagy annál is nagyobb mértékben csökken. Nem szóltak a felek a tranzitrendszer működtetéséhez szükséges, úgynevezett műszaki gáz kérdéséről sem, amelyet a szokásjog és a szerződések értelmében Ukrajnának kellene fedezni, amellyel azonban Kijev saját állítása szerint jelenleg nem rendelkezik.    

Mivel az átlagos európai ár jelenleg 450 dollár, a 20 százalékos kedvezménnyel Ukrajna egyelőre 360 dollárt fizet ezer köbméter gázért, és a korábbi szerződés értelmében idén még 1,7 dollárt kap tranzitdíjként ezer köbméter/száz kilométerenként.

A kormányfők elmondták, hogy a megállapodás nem ment könnyen. Julija Timosenko hozzátette: meghozta az eredményét a (szombaton Moszkvában tartott) nemzetközi gázkonferencia. Ez arra utal, hogy bár a konferencián látható eredmény nem született, a zárt ajtók mögött elhangzottak mégis hatással voltak a felekre. 

Az előzmények: Ukrajna, mint már nem először, az év végéig elhúzta az új szerződés megkötését, s december végén még a tavalyi szállításokért már több mint kétmilliárd dollárral tartozott Moszkvának. Tartozása nagy részét december 30-án ugyan átutalta 614 millió dollár híján, amelynek túlnyomó része a késedelmes fizetésért felszámított bírság, amelyet Kijev nem szándékozik kifizetni, de  az új évre szóló szerződésről szóló tárgyalásokat megszakította december 31-én, amikor az orosz fél ezer köbméterenként 250 dollárt kért a gázért. Az új évre szóló szerződés hiányában a Gazprom január 1-én  leállította az ukrajnai gázszállításokat. Mivel a tranzitot külön szerződés szabályozza, a Gazprom európai szállításait folytatta Ukrajnán keresztül, de január 7-én ezeket is leállította, mivel a rendszerbe szivattyúzott gáz nem jutott el az európai felhasználókhoz. Azóta Kijev különféle feltételeket szabott a tranzit fejújításához, de világossá vált: csak akkor hajlandó felújítani az európai szállításokat, ha sikerül megállapodni Moszkvával a kétoldalú szerződésről. 

Noha a Gazprom ezúttal jó előre figyelmeztette európai vevőit a helyzet várható alakulására, és részben Kijev ismétlődő magatartása miatt már hosszú ideje fáradozik a jelenleg az európai gázexport 80 százalékát szállító Ukrajnát elkerülő alternatív útvonalak - így az Északi és a Déli Áramlat vezetékek kiépítésén, az európai szállítások kiesése Moszkva és Kijev számára hatalmas erkölcsi és anyagi vesztességgel jár, nagy károkat szenvedett mindkét ország tekintélye megbízható üzleti partnerként, s a történtek arra indítják az Európai Uniót - amely gázszükséglete mintegy 25 százalékát fedezi jelenleg Oroszországból -, hogy az eddiginél sokkal intenzívebben keresse az alternatív gázellátási forrásokat.